A megkülönböztetés tüze

„Azért jöttem, hogy e világra tüzet bocsássak” (Luk. 12:49)

A tűz mindig megítéli a dolgok igazi természetét. Ahogyan elkezd tovább terjedni és felülkerekedni, egyetlen különbséget tesz a dolgok között: melyek azok, amelyeket meg tud emészteni, és melyek azok, amelyek fölött nincs hatalma. Ebbe a két kategóriába osztja őket; megítéli, ketté osztja, eldönti. Nézzük meg a Lukács 12:51 szövegkörnyezetét – „Gondoljátok-é, hogy azért jöttem, hogy békességet adjak e földön? Nem, mondom néktek; sőt inkább meghasonlást (szétválasztást).” Így folytatja – „Mert mostantól fogva öten lesznek egy házban, akik meghasonlanak, három kettő ellen, és kettő három ellen. Meghasonlik az atya a fiú ellen, és a fiú az atya ellen; és az anya a leány ellen, és a leány az anya ellen; napa a menye ellen, és a menye a napa ellen…” – megkülönböztetés, a dolgokat abba a kategóriába helyezi, amelybe tartoznak. Az egyik kategória az, amely tovább haladhat és megmaradhat, mivel Istentől van. A másikat a tűz felnyalábolja, és egyszerűen elmúlik, megszűnik létezni. „Kinek-kinek minémű munkája legyen, azt a tűz próbálja meg” – mondja Pál (1Kor. 3:13). Az elkerülhetetlen és tévedhetetlen megkülönböztető erejű tűz.

Ez volt mindig is a Szent Szellem munkájának a hatása; hogy abba helyezzen minket, ahová tartozunk. Tulajdonképpen állandóan szétválasztja a dolgokat. Mellette vagy, vagy ellene vagy? Az Úrral vagy, vagy nem az Úrral vagy? Tovább haladsz az Úrral, vagy nem haladsz tovább az Úrral?  A Szent Szellem állandóan ezt az utat követi, hogy megítéljen minket, és ekképpen besoroljon minket, hogy miután a Szent Szellem munkálkodott, akkor egyértelmű kategóriákban legyünk. A szétválasztás elérkezett, és ez elkerülhetetlen.

(forrás: T. Austin-Sparks from: The Cross and Way of Life – Chapter 1)