Felszabadítás a törvényi rendszer alól

“Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával.” (Gal. 5:1)

A törvényi rendszer mindig újból megfeszíti Krisztust, mert a törvény kiiktatja a keresztyénség legcsodálatosabb szavát. Az igaz keresztyénséghez vezető ajtón ez a szó áll: „KEGYELEM.” A törvényi rendszer eltörli a „kegyelmet”, és helyére ezt a szót teszi: „TÖRVÉNY.”

A hívő ember szókincsében a kegyelem a legfontosabb szó. Megfigyeltétek már, hogy ahol a törvény eléri kiteljesedését, mindig a feszületet teszi az üres sír helyére? A hívő jelvénye az üres sír. Azaz „Élet a halálból.” A törvény jelvénye a feszület, „egy halott Krisztus.” A törvény mindig halált hoz, de Krisztusról a legfőbb dolog a feltámadás. Élet a halálból. Ez volt az, amit Pál meglátott, amikor tetszett Istennek, hogy Fiát kijelentse őbenne. És azt mondta, „Ki akarok kerülni ebből az egész törvényi rendszerből. A Názáreti Jézus, akit mi megfeszítettünk, él. Kijelentette Magát a szívemben, mint élő személy.”

Közülünk némelyek már megtapasztalták ezt. A törvény alatt voltunk; ez a rendszer volt a látókörünk. Aztán eljött a nap, amikor az Úr megnyitotta a szemünket, hogy igazán meglássuk Krisztus jelentőségét. És akkor az egész rendszer hatályát veszítette, mivel teljesen értelmetlenné vált. Nem, nem az a feladatunk, hogy azt mondjuk, „Gyere ki ebből és abból, és lépj be ebbe a másikba.” Azok a szavak, hogy „kell” és „tedd” nem tartoznak ebbe a királyságba. Ezek a régi törvény birodalmába tartoznak. A „kell” szellemi dologgá válik, nem törvénnyé. Elmondhatnánk Pállal, hogy egy hatalmas „muszáj” élt a szellemében. “Láttam az Urat, és egyre többet meglátok abból, hogy kicsoda az Úr, és ez bennem egy nagy felszólítást teremt.” „Egyet teszek, azokat, amik hátam mögött vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnan felülről való elhívása jutalmára.” Tehát, nem mondjuk, „Válassz másik rendszert”. Azt viszont mondjuk, „Kérd az Urat, jelentse ki az Ő Fiát benned.” És akkor elkezdődik majd a nagy felszabadító munka.

(forrás: T. Austin-Sparks: “That They May All Be One, Even As We Are One” – Meeting 29)