Maradjatok énbennem

„Aki énbennem marad, én pedig Őbenne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. Ha valaki nem marad énbennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad.” (János 15: 5-6)

Végy egy csokor virágot, például rózsát, vagy bármilyen más virágot. Ugyanaz a fajta mindegyik, és ugyanaz az élet van bennük. Egy összefogott csokor, de nem egy test! A különbség a csokor virág – ami mind ugyanolyan és ugyanaz az élet van bennük – és a gyökér és növény között nagyon nagy. Add nekem a rózsát, és add nekem a gyökeret és növényt vagy cserjét, és mit kapok? A különbség az lesz, hogy bár a csokorban van élet, csak eddig jutott. Ez minden, és ennyivel vége is. Sohasem fog annál tovább menni. Add nekem a növényt vagy a cserjét, és növekedni fog. Lehet, hogy át kell mennie a halál időszakán, de jövőre újraéled, és több lesz belőle; aztán megint következik egy újabb halál és feltámadás megtapasztalása, és újra több lesz belőle, mind ugyanabban a növényben. Ez már test, egy élő szervezet, nem pedig egy csokor. És ez a különbség egy gyülekezeti hallgatóság  – olyan sok hívő, egy csoport, úgy jönnek össze mint csoportok – és a szellemi élő test, organizmus, Krisztus testének a helyi kifejezése között: és a Test az, ami Istennek a gondolata, nem pedig egy gyülekezeti hallgatóság, nem a virágcsokor. Ó, de az Úr népe annyira olyan, mint egy virágcsokor. Így igaz, mindannyian ugyanabból a fajtából valók: keresztyének, Istennek a gyermekei, ugyanabban az Életben részesültek, de ó, nem úgy vannak ott, egy adott helyen, mint egy élő szervezet, amely Isten gyarapításával növekszik, átmenve a halál és feltámadás vonaglásán, így érve el szellemi növekedést…

Igen, az Úrhoz tartoznak, és ugyanaz az Élet van bennük, mindannyian az Úr gyermekei; eljutnak egy pontig, de sohasem jutnak tovább annál. Ez igaz. Elég tapasztalatom van már, hogy bizonyos legyek efelől, hogy ez így igaz. És sokan nem akarnak tovább menni, és sokan visszautasítják azt a felvetést, hogy szükséges tovább menni.

Azonban, Istennek nem ez a gondolata. Istennek a gondolata a gyökér és növény mint egy teljes egész, egy élő szervezet, itt, ott, amely magát Krisztust képviseli és fejezi ki. A növény növekszik és fejlődik. A csokor egyszerűen csak eddig jut, és itt megáll.

forrás: T. Austin-Sparks: God’s Spiritual House – Chapter 4