Szerző: filippi314
Legalább egyet
“Az ő ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, … El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét.” (Máté 25:26-27)
Ennek a szolgának a gyér szereplése ebben a példázatban teljes mértékben lustaságának tudható be. D.L. Moody egyszer azt mondta, hogy a lusta embernek nehéz üdvösségre jutnia. Legalábbis azt elmondhatjuk, hogy egyetlen lusta ember sem fog jutalmat kapni. Ne engedjük, hogy az ajándékunk tétlen maradjon, csak azért, mert kicsi. Ne várjunk kényelmesebb vagy ígéretesebb alkalomra a szolgálatban.
“El kellett volna helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál” – Az ajándékot lehet mások számára osztani, hogy kamatozzon. Legalább egy vagy több embert is meg kellene keresnünk. Bármennyire is kicsi az ajándékunk, ne maradjon használatlan. Miért ne használjuk fel arra, hogy megmentsünk legalább egy lelket, segítsünk legalább egy életnek vagy megvigasztaljunk legalább egy embert?
Watchman Nee
forrás: http://www.c-f-p.com/
Adjad fiam a szívedet nékem
"Adjad, fiam, a te szívedet nékem" (Péld. 23:26.) Az átadás nem azt jelenti, hogy megígérjük Istennek, hogy megtesszük az Ő akaratát, sem azt, hogy szövetséget kötünk Istennel, hogy megtesszük, amit nem lehet megtenni. Az átadás azt jelenti számomra, hogy leveszem a kezemet a saját életemről. Tegyük fel, hogy valakinek adsz egy könyvet, de a kezedből … Adjad fiam a szívedet nékem olvasásának folytatása
Isten gondol reád
Részlet DeVern Fromke Life's Ultimate Privilege (Az élet legnagyobb kiváltsága) c. könyvéből: John Wright Follette írja: "Egy személyes tapasztalatot szeretnék megosztani, ami talán segítségére lesz azoknak, akik aggódnak szeretteik lelki jóléte miatt. Nagyon jól emlékszem, amikor 16 éves voltam - a fiatalok számára egy próbára tevő időszak, amikor fontos döntéseket kell hozni, és olyan első … Isten gondol reád olvasásának folytatása
Felkészülés a Bárány menyegzőjére
G.H. Lang: Pictures and Parables, részlet
[Ha tanítványok akarunk lenni,] az első dolgunk, hogy megtagadjuk az ént (az egót), mint vezérlőelvet az életünkben. A bukott ember számára természetes, hogy minden dolgot vagy eseményt úgy fogad, ahogyan az az énjére hat. Az embernek, mint teremtménynek azonban csakis az kellene számítson, hogy Isten tetszésére éljen; úgy kellene tekintenünk Őt, mint Akit egyedül illet a szolgálat, és csak az Ő kedvét lenne szabad keresnünk. Az én rabszolgaságából az Isten szolgálatának szabadságára akkor jut el a lélek, amikor imádatának tárgyaként Jézust, az Isten Fiát emeli fel.
Hogy az énben létrejöhessen ez a radikális attitűdbeli változás, a tanítványnak fel kell vennie a keresztjét. A kereszt volt a halál eszköze; s Jézusnak valóságosan vinnie kellett azt a keresztet, amelyen később valóságosan meghalt. Aki Krisztust követi, annak az énhalálát kell elfogadnia: azt pedig nem szolgáljuk többé, aki meghalt. „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve” (Gal 2,20)…
View original post 406 további szó
"Bátorítsuk egymást, mivel közeledik az a nap" 