Felkészülés a Bárány menyegzőjére

G.H. Lang: Pictures and Parables, részlet

[Ha tanítványok akarunk lenni,] az első dolgunk, hogy megtagadjuk az ént (az egót), mint vezérlőelvet az életünkben. A bukott ember számára természetes, hogy minden dolgot vagy eseményt úgy fogad, ahogyan az az énjére hat. Az embernek, mint teremtménynek azonban csakis az kellene számítson, hogy Isten tetszésére éljen; úgy kellene tekintenünk Őt, mint Akit egyedül illet a szolgálat, és csak az Ő kedvét lenne szabad keresnünk. Az én rabszolgaságából az Isten szolgálatának szabadságára akkor jut el a lélek, amikor imádatának tárgyaként Jézust, az Isten Fiát emeli fel.

Hogy az énben létrejöhessen ez a radikális attitűdbeli változás, a tanítványnak fel kell vennie a keresztjét. A kereszt volt a halál eszköze; s Jézusnak valóságosan vinnie kellett azt a keresztet, amelyen később valóságosan meghalt. Aki Krisztust követi, annak az énhalálát kell elfogadnia: azt pedig nem szolgáljuk többé, aki meghalt. „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve” (Gal 2,20)…