Meglátni Őt, amilyen Ő

Radu Gavriluț

Elhangzott: 2022. 11. 30-án

Pálnak volt mivel dicsekednie: „de amelyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem. Sőt annakfelette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt, akiért mindent kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem.”

Sokan szeretnének így gondolkozni, és azokat a dolgokat, amik számukra nyereség, kárnak ítélni Krisztus gazdagsága miatt. És mégis, miért nem így történik? Mi volt Pál titka, hogy Krisztus gazdagságának ismerete miatt ezeket kárnak és végül szemétnek ítélte? Miért tudott így tekinteni a dolgokra, Krisztus ismeretének gazdagságával összehasonlítva?

Lukács 14,25-26: „megy vala pedig ő vele nagy sokaság, és megfordulván, monda azoknak: ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.”

Hogyan szeretheted jobban az Urat, mint azokat, akik melletted vannak, akikhez erősen kötődsz? Egyetlen út van. Olvastam az Apostolok cselekedeteiből, mikor az Úr megjelent Pálnak: „és látám Őt, aki ezt mondá nékem.” Látám az Urat, aki ezt mondá nékem! Testvérek, ha valaki úgy jön az Úrhoz, hogy ő döntött az Úr mellett, nem mondom, hogy nem válhat belőle keresztény, de egy dolgot szeretnék mondani, hogy az ilyen ember nem látta az Úr nagyságát, fenségét, és nem látta meg, hogy kicsoda Ő. Ha megláthatnád az Ő értékét, ha láthatnád, ahogyan ezt mondta a samáriai asszonynak: „ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki ezt mondja neked: adj innom, te kérted volna őt és adott volna néked élő vizet.” Ha tudnád, Ki az, aki ezt mondja: kövess engem, ha látnád Őt és a szemeid megnyílnának, akkor a dolgok másként lennének; és azok a dolgok, amelyek számodra nyereségek, szemétté válnának.

Tehát a mi imádságunk, mikor az Úrhoz jövünk, ez kellene, hogy legyen: Uram, szeretnélek látni, de nem ezekkel a szemekkel, hanem szeretnélek olyannak látni téged, amilyen Te vagy valójában!  És ez a látás egyszerűen ejtse rabul az életemet, és a többi, a világ számára nagyon értékes dolgot semminek tudjam tekinteni.

Testvérek, egyetlen út van, és ez az út az, hogy meglássuk az Urat. Mikor megnyílnak a szemeid, és meglátod, „Ki az, aki ezt mondja”! Ha nem látod Őt, akkor mérlegelni, elemezni fogod a dolgokat: látod, milyen sokba kerül ez neked, hogy Őt kövesd?

Én azt hiszem, hogy mindennél fontosabb, miután az Úrhoz jöttünk az, hogy Őt kövessük. De annak, hogy Őt követhesd, vannak bizonyos feltételei. Mikor az Úr találkozott a tanítványokkal, és még nem voltak a tanítványai, halászok voltak, akiket teljesen lefoglalt a tevékenységük. Ha egy halásztól elveszed a csónakját és az eszközeit, akkor mindent elvettél tőle, semmije sem marad. És mikor az Úr közeledett ezekhez az emberekhez, és szólt hozzájuk, ők ott hagytak mindent és követték Őt. És elkezdődött egy folyamat – helyzetek és tapasztalatok sorozata -, amelyekben az Úr megérintette őket. Hasonlóan Pál esetéhez, akinek az Úr kijelentette magát a damaszkuszi úton, és ő nem hátrált meg az üldöztetések és mindenféle helyzetek ellenére sem, pedig valóban küzdelmes, viharos élete volt. Nem élt és nem is élhetett sokáig, mert a szervezet nem bírja ezt a stresszt, amiben neki része volt egész életében. De az, hogy ő egyáltalán nem engedett semmiben és nem hátrált meg, azért volt, mert az Úrnak gondja volt rá, hogy kijelentse magát neki olyan módon, amiben keveseknek volt részük a történelem során. Ő látta az Úr dicsőségét, és ez a mennyei látás rabul ejtette az életét. Kérnünk kell az Urat, hogy láthassuk Őt. Mennyei világosságot kell kérnünk az Úrtól, amely úgy ragyogjon, hogy azok a dolgok, amelyek ezen a földön értékesnek tűnnek számunkra, szemétté váljanak.

Nagyon sok dolog van az elménkben, amelyeknek meg kell oldódniuk. Mi úgy gondolkodunk, hogy az Úr megbocsátotta a bűneinket, és Hozzá jövünk, és utána nyugodtan mehetünk előre. De nem látjuk, hogy mi következik ezután: valami, ami minden képzeletet felülmúl, az a mód, ahogyan az Úr foglalkozni kezd velünk. Ha az elején láttuk az Ő munkáját, láttuk mit tett Ő, és az Ő gyermekei lettünk, akkor ezt követően meg kellene ismernünk Őt. És akik látták Őt, más emberré lettek. Az Ő munkáját látni, ez is valami; látni a megváltást, látni mindazt, amit Ő tett értünk a Golgotán, mindez nagyon nagy dolog. De ha látjuk Őt, amilyen Ő! Azt hiszem, a Jelenések könyvében, ami az ÚR Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, éppen ezt akarja az Úr megmutatni: hogy láthassuk Őt olyannak, amilyen Ő.

„De amelyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem. Sőt annakfelette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt, akiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem.” Az Úr munkálkodjon az életünkben és nyissa meg a szemeinket, hogy láthassuk Őt olyannak, amilyen Ő. És akkor a mi fő elfoglaltságunk nem a kenyérkereset lesz, nem a munkánknak való odaszánás lesz, hanem az Úr követése: hogy meglássam Őt minden lehetséges helyzetben; hogy láthassam az Urat, és meglássam, hogy mit akar Ő, mit munkál Ő a legkisebb részletekben. Mit akar Ő? Mivel foglalkozzak? És ne este ébredjek rá arra, hogy újra eltelt egy nap, és telnek az évek, de végül mi történik? Mi fog történni? Hiszem testvérek, hogy nincs okunk arra, hogy kárhoztassuk magunkat, és képtelennek lássuk magunkat e tekintetben. Most van az ideje, hogy nagyon komolyan kérjük az Urat, hogy munkálkodjon az életünkben, hogy megnyissa a szemeinket, hogy olyannak láthassuk Őt, amilyen Ő.