Egy nyáj egy Pásztor felügyelete alatt

Radu Gavriluţ, 2021. június 2.

Újra elolvasom a 7-8. igeverseket az Énekek Éneke 1. részéből: “Mondd meg nekem te, akit lelkem szeret, hol legeltetsz, hol deleltetsz délben? Hogy ne kelljen elfátyoloznom magam társaid nyájainál. Ha nem tudod, ó, asszonyok legszebbike, eredj a nyáj nyomába, és őrizd kecskéidet a pásztorok sátrai körül!” A Darby fordítás azt mondja: “miért van az én arcom elfedve a te társaid nyájainál?”

Ez az asszony nem arra volt kíváncsi, hogy megtalálja a pásztor nyáját. Ő arra vágyott, hogy megtalálja a pásztort. De ő egyszerűen elfátyolozott arccal volt éppen a társai nyájainál, ahogy ez a fordítás mondja. Valahogyan az történt, hogy azok, akik a nyájat kellett volna, hogy őrizzék, megosztották a nyájat. És ő, aki a társai nyájai mellett volt – nem nyája mellett, egyesszámban -, mivel az arca el volt fedezve, nem találkozott azzal, aki a juhok nagy pásztora volt. És akkor azt mondja: “mivel nem tudod, ó asszonyok között legszebb, jöjj ki a nyájnak nyomdokain” – nem a nyájak nyomdokain. És ha a nyáj nyomdokain jársz, akkor találkozni fogsz a nagy Pásztorral.

Ha elolvassuk ezeket az igeverseket a János evangéliuma 10. részéből, amikor ott az akolról van szó, ott Izráel népéről van szó. De a végén azt mondja nekik: vannak más juhaim is, akik nem ebben az akolban vannak, kihozom azokat is, mint ahogy azokat is, akik ebben az akolban vannak, és végül lesz egy nyáj és egy pásztor.

Ha a négy evangéliumot olvassuk, nagyon világosan látjuk az Úr nyomdokait. Ha pedig az Apostolok Cselekedeteit olvassuk, ott a nyáj nyomdokait fogjuk látni. És ha annak a nyájnak a nyomdokain jársz, akkor találkozni fogsz a juhok nagy Pásztorával. Tudjátok mi történt Korintusban: a testvérek megoszlottak. Én Pálé vagyok, én Apollósé, én Kéfásé, én Krisztusé. Egyszerűen megosztották a nyájat. A mi nyomdokaink a nyáj nyomdokait kell, hogy bemutassák, hogy akik jönnek és kapcsolatba kerülnek velünk, azok találkozni tudjanak a juhok nagy Pásztorával. De tudjátok milyen az ember? Végül egy zárt csoportosulás leszünk, és a motivációink már nem a kezdetiek, hanem hústestiek lesznek.

Voltam valahol, és megkérdeztem a testvéreket: a Jelenések könyvében az efézusi gyülekezethez szóló levélben, amikor az Úr olyan sok dolgot mond róluk, vajon dicséri őket? Tudom a te dolgaidat, tudom a te fáradozásodat. Nagyon sok szép dolog hangzik el, de a végén az eredetiben azt mondja: ellened vagyok, mert a ti motivációtok már nem az Úr iránti szeretet. Titeket a hagyományok irányítanak, a ti dolgaitok irányítanak, és azok, akik a nyomdokaitokban akarnak járni, nem találják meg a pásztort, ahogy itt, ennek az asszonynak az arca el van fedezve éppen a társai nyájai mellett. A mi felelősségünk az, hogy kövessük a nyájat. Szeretem, ahogy az angol fordítás hozza bizonyos helyeken: nem azt mondja, hogy egy nyáj és egy pásztor, hanem azt mondja: egy nyáj egy pásztor felügyelete alatt. Az én juhaim hallják az én hangomat és elfutnak az idegentől. Nevükön szólítom őket, ők követnek engem, én előttük megyek és a juhok követnek engem. Az én juhaim ismerik az én hangomat.

Szeretném a nyájnak néhány jellemzőjét felsorolni (nem a nyájak jellemzőit, hanem a nyáj jellemzőit). Hallottatok olyan emberekről, akik gyülekezeteket plántálnak. Tudjátok, hogyan született a jeruzsálemi gyülekezet? A jeruzsálemi gyülekezet úgy született, hogy az Úr azt mondta: maradjatok a városban, ne menjetek el. És százhúsz ember összegyűlt egy felső szobában, és imádkoztak, imádkoztak, imádkoztak, míg végül az történt, hogy a Szent Szellem pünkösdkor kitöltetett, és a gyülekezet megszületett. Bárhol, ahol másként jön létre gyülekezet, például úgy, hogy gyűjtsük össze az embereket a környékről, és csináljunk egy gyülekezetet, az nem lesz gyülekezet. Mert a gyülekezet születik. A gyülekezet nem egy intézményi szervezet. Legalább egy maroknyi ember kell, hogy imádkozzon, hogy a gyülekezet létre jöjjön. Testvérek, én hiszem ezt. Láttátok azt is, hogy milyen nehéz felszínem maradni. Nagyon nehéz! Nagyon nehéz, hogy fennmaradj, és ne hátrálj meg, mert mindenféle dolog, mindenféle támadás, mindenféle vád ér. Minden dolog ahelyett, hogy előre mozdítana, inkább visszahúz.

Mikor én először találkoztam itt testvérekkel, az körülbelül 1964-ben volt. Én akkor nem voltam megtérve az Úrhoz, de kezdtem látni, hogy a testvérek imádkoztak azért, hogy az Úr munkálkodjon közöttük. Én hiszem, testvérek, hogy ha mi a mai napon létezünk, – és elég sok év eltelt azóta, hogy az Úr elkezdett munkálkodni ebben a térségben -, hogy mi ezeknek az imádságoknak köszönhetően állunk ma itt, és tudunk együtt lenni. És legalább egy kis csoport ember imádkozott: Uram, munkálkodj Te közöttünk. És az Úr elkezdett munkálkodni. Elsősorban ezt szeretném mondani, hogy a gyülekezetet nem lehet megszervezni. A gyülekezetnek meg kell születnie, úgy, ahogy Jeruzsálemben történt.

A teljes igeszolgálat letöltés után olvasható: