A szeretett orvos felfedi titkát

Dr. V. Raymond Edman

“Mit jelent számodra a Szent Szellem?” Dr Walter Wilsont ez a kérdés szíven találta, és ez a sokáig figyelmen kívül hagyott igazság lett élete fordulópontjának a kulcsa.

“Ami a saját megtapasztalásomat illeti a Szent Szellemmel kapcsolatban, azt mondhatom, hogy az a változás, ami 1914. január 14-én történt az életemben sokkal, sokkal nagyobb volt annál, mint ami 1896. dec. 21-én a megtérésemet követte.”

Így ír Dr Walter L. Wilson, Kansas City “szeretett orvosa”, Isten Igéjének kiváló tanítója és az evangélium hirdetője, a Kansas City Bibliaiskola elnök emeritusa, a város Központi Baptista Gyülekezetének pásztora, akit írásairól és bibliai konferenciákról ismernek szerte a világon. Mindezeken a tisztségeken túl, melybe beletartozik a gyógyításban végzett hatékony orvosi munkája is, Wilson elsősorban lélekmentő volt.

És mi lehet az ő titka, ha van ilyen?

Miután 1896-ban megtért, megszerette a Szentírást, és szorgalmas tanító és prédikátor lett, valamint traktátusokat osztogatott. Erőfeszítéseinek azonban csak csekély eredménye volt. Munkáját nem követte látható siker. Őt bántotta ez az eredménytelenség, de mások azt mondták neki, “ne az eredményt keresd, te csak szorgalmasan vesd a magot.”

Aztán Isten egy nagy kihívás elé állította, ami gyakran megesik az Úr népe között. Épp úgy, ahogy a tetterős Moody-t egy ősz hajú idős testvér intette meg Brooklynban, hogy tisztelje meg a Szent Szellemet, és ahogy John Hyde-nak, a fiatal misszionáriusnak egy idős barát küldött levelet, hogy törekedjen a Szellem teljességére, így használta a mindenható Isten az ő emberét, hogy felkavarja Walter Wilson szívét is. 1913-ban, az Úrnak egy szolgája Franciaországból látogatóban volt Wilsonéknál, és azt kérdezte tőle, “Mit jelent számodra a Szent Szellem?”

Wilson úgy válaszolt, ahogy tanulta: “Ő az Istenség egyik Személye… Tanító, Vezető, a Szentháromság harmadik Személye.”  

A misszionárius helyreigazította Wilsont, és rámutatott, hogy ő ezzel a Szent Szellemnek egy jelentéktelen, alsóbbrendű helyet adott. “Ő épp olyan nagy, épp olyan drága és épp olyan szükséges, mint a Szentháromság másik két Személye” – mondta a misszionárius. “De még mindig nem válaszoltál a kérdésemre: micsoda Ő teneked?”

Wilsonnak erre őszintén kellett válaszolnia, “Semmit sem jelent a számomra. Nincs Vele személyes kapcsolatom, és egész jól tudtam boldogulni Nélküle.”

Tartott az ilyen tanácstól

Az orvos meglepődött saját őszinte válaszán, ugyanakkor el is szomorodott. Barátja válasza félelemmel töltötte el: “Nagy erőfeszítéseid ellenére ezért ilyen gyümölcstelen az életed. Ha arra törekszel, hogy a Szent Szellemet személyesen megismerd, akkor Ő át fogja formálni az életedet.”

A szeretett orvos tartott az ilyen tanácstól. Azt tanították neki, hogy a hívőnek személyesen semmi dolga nincs a Szent Szellemmel, különben fanatikussá válik. Félt attól, hogy a Megváltónak alacsonyabb helyet ad, ha a Szent Szellemet Isten Fia fölé magasztalja. Amikor ezeket a kétségeit és kérdéseit egy hívő tanító társának elmagyarázta, a Szentírásból kapta meg a választ, hogy csak a Szent Szellem tudja Krisztust megismertetni ővele és őrajta keresztül másokkal.

Aztán elérkezett 1914. január 14-e. Dr James M. Gray, aki abban az időben az Episzkopális Gyülekezet lelkésze volt, majd később a Moody Bibliaiskola szeretett és nagy tiszteletben álló elnöke lett, Kansas City-ben prédikált a Róma 12,1 alapján. Wilson így emlékszik vissza arra, hogy milyen hatást gyakorolt rá az üzenete:

A szószékből kihajolva ezt mondta: “Észrevettétek, hogy ez az igevers nem mondja meg nekünk, hogy kinek szánjuk oda a testünket? Nem az Úr Jézus kéri, hiszen neki megvan a maga teste. Nem az Atya kéri, mert Ő ott marad a trónon. Egy másik Személy jött le a földre test nélkül. Isten az Ő számára is tudott volna testet alkotni, ahogyan Jézus számára tette, de nem tette. Isten nekünk adta azt a kiváltságot és azt a leírhatatlan megtiszteltetést, hogy a testünket a Szent Szellemnek ajánlhatjuk, hogy az Ő lakhelye legyen itt a földön. Ha megmosattatok a Bárány vérében, akkor a ti testetek szent test, amely meg lett mosva és fehérebbé lett, mint a hó, és amelyet elfogad a Szent Szellem, ha odaadjátok Őneki. Megteszitek most?”

Az istentisztelet végén, Wilson és az apósa, aki vele együtt részt vett az összejövetelen, hazamentek, majd mindegyikőjük rögtön félrevonult a saját szobájába. Gyümölcstelen élete miatt teljesen összetörten, mégis reménnyel telve, mivel egy olyan tanítótól hallotta ezt az üzenetet, akiben teljesen megbízott, Wilson a szobája padlóján arcra borult Isten jelenlétében. Hallgassátok meg a bizonyságtételét:

“Ott, annak a késő esti órának a csendjében azt mondtam a Szent Szellemnek, ‘Uram, egész eddigi hívő életemben rosszul bántam Veled. Úgy bántam Veled, mint egy szolgával. Amikor szükségem volt Rád, akkor hívtalak. Amikor valamilyen munkába akartam fogni, akkor kértelek, hogy jöjj és segíts nekem elvégezni a feladatomat. A szolga helyén tartottalak. Azt kerestem, hogy csak mint egy készséges szolgát használjalak, hogy segíts nekem az én saját magam által kijelölt és kiválasztott munkáimban. Többé nem teszem ezt. Itt és most neked adom ezt az én testemet, a fejem tetejétől a talpamig. Neked adom. Neked adom a kezeimet, a végtagjaimat, a szemeimet, az ajkaimat és az agyamat; mindazt, ami kívül és belül vagyok, átadom Neked, hogy Te éld benne azt az életet, ami Neked tetszik. Elküldheted ezt a testet Afrikába, vagy ágyba döntheted rákos betegséggel. Megvakíthatod a szemeket, vagy elküldhetsz a Te üzeneteddel Tibetbe. Elviheted ezt a testet az eszkimókhoz, vagy kórházba küldheted tüdőgyulladással. Ettől a pillanattól kezdve ez a Te tested. Szolgáld ki magad vele. Köszönöm, Uram, hiszem, hogy Te elfogadtad ezt, mert azt mondtad a Róma 12,1-ben, hogy “tetsző áldozat Istennek.” Újra köszönöm neked, Uram, hogy elfogadsz engem. Most már egymáshoz tartozunk.'”

A teljes átadás következménye

És mi lett ennek a test átadásának és a Szent Szellem teljessége birtokba vételének következménye?

A teljes cikk letöltés után tovább olvasható:

forrás: Dr V. Raymond Edman: Crisis Experiences, Sunday Magazine Inc.