Radu Gavriluţ, 2021. 02.14.
“Az évek során annyira eltorzult minden, hogy akik Krisztus evangéliumát prédikálják, olyan evangéliumot hirdetnek, amelyben minden humanizmus. Minden az ember számára van, az ember a középpont, tehát minden dolog az emberért van – ami nem igaz, mert mi vagyunk Őérte teremtve, nem Ő miérettünk. Ha elkezdjük ezt megérteni, az nagyon megváltoztatja a dolgokat. Sokan azok közül, akik megtértek az Úrhoz, és megértették, hogy Krisztus a Megváltó, és csak általa van üdvösségünk, megrekednek itt; és szinte minden gyülekezetben csak ennyit lehet hallani: az Úréi vagyunk. És sokan vannak, akik az Úréi, akiknek megvolt ez a megtapasztalásuk, hogy Isten kijelentette Magát nekik, ők pedig megismerték a megváltást. Sok ember megismerte ezt. De amiatt, hogy a dolgok nem kerültek a helyükre, az emberek összezavarodtak, és tévesen értelmezik a dolgokat.
Testvérek, nagy forradalom az, mikor megértjük, hogy az énünk irányítja a lelkünket: az érzelmeket, az akaratot és a gondolkozást. Nagyon meg van ott gyökerezve, és nem könnyen enged. És emiatt van az, hogy akaratunkon kívül, mi megyünk nyugodtan az úton, és egyszer csak valami utunkat állja, például, ahogy ez a lány mondta: „Nem tudok megbocsátani”. És akkor az Úr azt mondja: „Ha valaki jönni akar én utánam, tagadja meg magát, az énjét” – de nem tudjuk megtagadni magunkat, ha nem látjuk, hogy az énünk van ott – „aztán vegye fel az ő keresztjét” – és a kereszt azt jelenti, hogy meghaljunk. Testvérek, nem kell, hogy mi gyártsunk magunknak kereszteket, azok jönnek. Ahogy megyünk nyugodtan az úton, meg fogjuk látni, hogy ma, holnap bizonyos helyzetek jelentkeznek, amelyek egyszerűen keresztezik az utunkat, és nem hagynak addig tovább menni, míg meg nem tagadjuk magunkat, fel nem vesszük a keresztet, és azután követjük az Urat. Ezek ismétlődő helyzetek az életünkben, és ha elfogadjuk ezt a bánásmódot; ha elfogadjuk, hogy minden helyzet az Úrtól van; és Ő rendezi el, amit mi úgy látunk, hogy ez a testvér vagy az az ember ilyen vagy olyan; ha elfogadjuk, hogy ilyenkor valójában az Úr az, aki munkálkodik, akkor teljesülhet az Úr vágya, hogy az énünk meg legyen feszítve. Lehetetlen, hogy ne ütközzünk bele mindenféle helyzetekbe, ugyanis ezek azért jelennek meg, mert az énünk uralkodik a lelkünk felett. Az ént meg kell fosztani a trónjától. Azt szeretem, amit az Úr szeret? Azt akarom amit Ő akar? Az Ő dolgaira gondolok? Ezt jelenti az, hogy a lélek megszabadul. Természetesen ez nem egyszerű, nem valósul meg azonnal, hanem ez folyamat, amely egész életünkben tart.”
teljes igeszolgálat letöltése:
"Bátorítsuk egymást, mivel közeledik az a nap" 