Krisztus bennünk levő képviselője

Radu Gavrilut

Részlet 2020. januárjában lehangzott igehirdetésből:

Az Úr Jézusnak, amikor a földre jött, határozott küldetése volt. Az általa elvégzett munka előkészítése már több ezer éve folyt, mígnem a dolgok végül oda torkolltak, hogy egy napon a betlehemi jászolban megszületett Jézus – aki egyidejűleg Isten is volt, és aki az emberek megváltója lett. Harminchárom évet élt a földön, és élete végén keresztre feszítették. A kereszten a mi bűneinket, a mi vétkeinket hordozta, és mielőtt kiadta szellemét, azt mondta: „Elvégeztetett.” Bevégezte a feladatát. Meghalt, és az Ő halálába bele voltak foglalva a bűneink. Amikor pedig halljuk az evangéliumot, az a csoda történik, hogy amit Ő tett, az egyszeriben a miénk lesz. Ez a hitnek a csodája. Ez nem tőlünk van. Igen, vannak olyanok, akik szeretnének hinni, és készek felemelni a kezüket: „Szeretném átadni az életemet az Úrnak!” De akkor is eljön a nap, amikor az, amit az Úr Jézus Krisztus a Golgotán elvégzett, az személyessé válik, a tied lesz. És mikor ez a tied lesz, akkor elkezdesz beszélni. Ez a megváltás. Ez a megváltás kezdete.

Héberek 7,20-27: „Jézus nem eskü nélkül lett főpappá – azok ugyanis eskü nélkül lettek papokká –, hanem annak esküjével, aki így szólt hozzá: „Megesküdött az Úr, és nem bánja meg; te pap vagy örökké.” Ezért ő jobb szövetségnek lett a kezesévé. És azok többen lettek papokká, mivel a halál nem engedte őket szolgálatban maradni; ő viszont, mivel megmarad örökké, átruházhatatlanul viseli a papságot. Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen ő mindenkor él, hogy esedezzék értük. Mert ilyen főpap illett hozzánk: szent, ártatlan, szeplőtlen, aki a bűnösöktől elkülönített, és aki magasabbra jutott az egeknél. Neki nincs szüksége arra, mint a főpapoknak, hogy napról napra előbb saját bűneikért mutassanak be áldozatot, azután a nép bűneiért. Ugyanis ezt egyszer s mindenkorra megcselekedte, amikor önmagát adta áldozatul.”

Tehát ott van a mennyben és közbenjár értünk. Észreveszi a dolgokat, melyek helyreigazításra szorulnak az életünkben. Amikor pedig meglát valamit, mondjuk valami sötétséget, homályt az életünkben, akkor továbbítja ezeket az értesítéseket az Ő bennünk levő képviselőjének, és a Szent Szellem, aki bennünk lakozik, elkezdi úgy rendezni a körülményeket, hogy az történjen, amit a Főpap szándékozik tenni a közbenjárása által a mennyben. Mi önmagunktól nem tudjuk, nem látjuk ezt, és nagyon nehéz helyzetben lennénk, ha nem lenne a Szent Szellem, hogy megmutassa nekünk; ugyanakkor, hogy a körülményeket is úgy rendezze, hogy az életünkben megvalósulhasson az, amit a Főpap akar.

Például, amikor az egyetemet elvégeztem 1980-ban, Margittára kerültem. Második évben egy nagyobb részleg élére akartak helyezni, de abból nem lett semmi, mert nem voltam párttag. Később azonban egy másik részlegre kerültem, ahol százhúsz ember dolgozott három műszakban, és én lettem a művezető. Voltam valaki. Nálam idősebb, képzett emberek voltak a beosztottjaim. Nehéz, bonyolult feladatok, körülményes emberek vettek körül. Körülbelül három évet dolgoztam ott, és akkor egy mester, egy beosztottam, elkezdett ellenem áskálódni az igazgatónál. A főmérnök, aki a gimnáziumban osztálytársam volt, próbált figyelmeztetni: „Radu, menj, és védd meg magad!” Azt feleltem: Egyáltalán nem akarok védekezni; ha az igazgató úgy gondolja, hogy le kell váltania, hát váltson le. És egy reggel jött a produkciós főnök, és összegyűjtötte az embereket. Nem tudtam, miért szükséges az embereimet összehívni. És ott az emberek előtt lehordott, megalázott. Az arcom vörös volt, de tudjátok meddig? Addig, amíg nem jött az Úr, és egy hangot nem hallottam itt, belül: „Szükséged van erre”. Mikor ezt a hangot meghallottam, olyan öröm töltött el, hogy már egyáltalán nem érdekelt, mit csinálnak, és mit mondanak rólam. Hanem láttam azt, hogy Ő visz keresztül ezen a helyzeten, Ő, aki tudja, hogy mire van szükségem. Nagyon nehéz lett volna nekem, ha ezt nem tudom akkor, és ha nem hallottam volna azt a hangot, amely ezt mondta: „Radu, neked erre a bánásmódra van szükséged.” Mert a Főpap látta, hogy elbizakodott vagyok, mert sok mindent tudtam, és sokat gondoltam magamról. Én ezt nem vettem észre. De Ő tudta ezt, és közölte a bennem levő képviselőjével: „Nézd, mi a helyzet vele! Hozd oda az összes emberét, és alázd meg ott, mindenki előtt!”

Ez az a bánásmód, amit az Úr készít. Amikor tenni akar valamit, azt Ő nagyon komolyan, határozottan teszi. Nem szánakozik a mi imádságainkon, mert Ő sokkal nagyobb célokat tart a szeme előtt, mint, hogy mi legyünk valakik. Még sok hasonló helyzetet mondhatnék, mikor a Főpap közbenjárt, és történtek dolgok, megjelentek problémák, és mind a Szent Szellem által, aki bennem lakozik, és aki ezeket a helyzeteket és embereket elrendeli. Ezek a helyzetek olyan természetűek, hogy általuk valamit tanítani akar az Úr. Ettől senki sem mentesülhet.

Miután az Úr Jézus bemerítkezett, a Szellem azonnal elvitte Őt a pusztába. Mi sokszor úgy gondolkozunk, ahogy egy fiatal gondolkozik akkor, amikor az Úrhoz tér, és kísérti őt egy bűn. Imádkozik, küzd. Sokszor láttam fiatalokat, akik nagyon örültek, hogy megszabadultak a bűntől. De az történt, hogy egy idő után újra elbuktak. Hogyan lehetséges ez? Egyesek pedig, akik megszabadultak, azt hitték, hogy minden rendben van. Azt gondolták, hogy a hívő élet az, hogy megszabaduljunk a bűntől. De miután a bűntől megszabadultak, észrevették, hogy íme, megjelennek bizonyos egészségi problémák. Mit akar Isten velem? Nem jó az én állapotom? Nincs rendben a családom? Nem azt szeretném-e, hogy a gyermekeim hitre jussanak? Mit akar Ő velem? De az Úr nem téved. Ő az elkövetkezendő időkre való felkészítésünket tartja szem előtt. Hogy megmutassa a következő időkben az Ő kegyelmének végtelen gazdagságát. De a felkészítés helye a mi számunkra itt van.

Egy testvérnőnek nagyon idős, beteg, tehetetlen szülei voltak. És nagyon visszafogottan azt mondta: Belefáradtam. Azt mondtam neki: Ezek a szülők azért nem halnak még meg, mert neked meg kell tanulnod valamit. Ők már nem tudnak tanulni, mert öregek, már a gondolkozásuk sem olyan, de ezek a szülők azért élnek, hogy téged valamire megtanítsanak. Isten semmit sem tesz feleslegesen. Ő tudja mit akar, és belevisz minket olyan helyzetekbe, amikor valóban meg kell tanulnunk valamit.

Teljes igehirdetés itt olvasható / letölthető: Higgy az Úr Jézus Krisztusban