Isten kegyelmének vagyonkezelői, 2. rész

Radu Gavrilut (2019. 01. 06)

Az Apostolok cselekedetei 27-ből olvasok, ismeritek ezt a történetet, itt Pálnak a Róma felé való utazásáról van szó.

Apcsel. 27: 20-37: “Mikor pedig több napon át sem nap sem csillagok nem látszottak, és nem kis vihar szorongatott, továbbra minden reménységünk elveszett életben maradásunk felől. Mikor pedig hosszas volt már az étlenség, akkor Pál felállván ő közöttük, monda: jóllehet szükséges lett volna, ó férfiak, hogy engedelmeskedve nékem, ne indultunk volna el Krétából, és elkerültük volna ezt a bajt és kárt. Mindazáltal mostanra nézve is intelek benneteket, hogy jó reménységben legyetek, mert egy lélek sem vész el közületek, hanem csak a hajó. Mert ez éjjel mellém álla egy angyala az Istennek, akié vagyok, akinek szolgálok is. Ezt mondván: ne félj Pál! A császár elé kell néked állanod. És ímé az Isten ajándékba adta néked mindazokat kik te veled hajóznak. Annakokáért jó reménységben legyetek, férfiak! Mert hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, amint nékem megmondatott. Egy szigetre kell pedig nékünk kivetődnünk. Mikor pedig a tizennegyedik éjszaka eljött, amint ide s tova hányatánk az Adrián, éjféltájban észrevevék a hajósok, hogy valami szárazföld közelget hozzájuk. És lebocsátván a vízmérő ónt, húsz ölnyinek találák, majd egy kevéssel tovább menvén és ismét lebocsátván a vízmérő ónt, találák tizenöt ölnyinek. És mivel féltek, hogy szirtes helyekre vetődhetnek, a hajónak hátulsó részéből négy vasmacskát vetvén ki, kivánják vala hogy nappal legyen. A hajósok pedig mikor el akarának menekülni a hajóból, és a csónakot lebocsáták a tengerre, annak színe alatt, mintha a hajó orrából vasmacskákat akarnának vetni, monda Pál a századosnak és a vitézeknek: ha ezek a hajóban nem maradnak, ti meg nem szabadulhattok. Akkor a vitézek elvágák a csónak köteleit, és ki hagyák esni azt. Addig pedig míg nappal lenne, inti vala Pál mindnyájokat, hogy egyenek, mondván: ma tizennegyedik napja, mióta folyton étlen várakoztok, semmit sem véve magatokhoz. Azért intelek benneteket, hogy egyetek, mert ez a ti javatokra szolgál. Mert közületek senkinek sem esik le egy hajszál a fejéről. Mikor pedig ezeket mondá, és kenyeret vőn kezébe, hálákat ada Istennek mindnyájok előtt, és megtörvén kezde enni. Felbátorodván pedig mindnyájan, szintén vevének magukhoz táplálékot. Valának pedig a hajóban lélekszám szerint összesen kétszázhetvenhatan.

Ez egy nagyon furcsa helyzet, mert Pál fogoly volt, a császár elé kellett kerülnie, és ha elolvassuk ezt a történetet, nem tudjuk ki volt a hajókapitány. Pál a hajó kapitánya? Vagy kicsoda ez az ember, aki végül azt mondja: Isten ajándékba adta nekem mindezeket akik a hajón vannak. 24. vers: “Ne félj Pál, a császár elé kell neked állanod. És ímé az Isten ajándékba adta néked mindazokat, kik te veled hajóznak”.

Ha az Ószövetségben elolvassuk József történetét, ott újból láthatunk egy embert, aki mindenféle nehéz helyzetekbe kerül, egyre rosszabb helyzetekbe, de azokban a nehéz helyzetekben ugyanaz történik, mint Pál esetében, itt a hajóban. Azt hiszem, hogy a történelemben nem hallottunk még ilyet, hogy egy elítélt irányítsa a börtönt. És méghozzá egy olyan, aki a börtön legalján volt, ahol valószínűleg a legfélelmetesebb rabok voltak. És mégis, ez az ember ott van, és végül ő irányítja a börtönt.Miért olvastam fel ezt a részt? És Józseffel kapcsolatban nem csak a börtön, hanem Józsefnek az ezt megelőző élete is tulajdonképpen azt mutatja, hogy minden helyzetben, amelybe ő került, felül tudott emelkedni. Nem élt a helyzet nyomása alatt. Ő egy olyan ember volt, akinek az életében Isten munkálkodott, ugyanúgy, ahogy a mi életünkben is munkálkodni akar, hogy azokban a helyzetekben, amelyekbe Ő helyez bennünket, a mindennapi dolgok, amelyek néha nehezebbek, ne olyan emberek legyünk, akik farok vagyunk, hanem fej (5Mózes 28,13. “és fejjé tesz téged az Úr és nem farkká”).

Azért olvastam ezt a részt, mert az utóbbi időben elég sokat beszéltem arról, hogy mi Isten kegyelmének sáfárai (vagyonkezelői) vagyunk. Mi nem tulajdonosai vagyunk ennek a kegyelemnek, hanem sáfárai és nekünk kereskednünk kell ezzel a kegyelemmel. Miután az életünkbe jött ez a kegyelem, ő munkálkodni akar bennünk olyan mértékben, hogy mi ne farok legyünk, hanem fej. Sok ilyen példázatot olvastam.Péntek este mondtam, hogy a példázatok hangsúlyozni akarnak egy bizonyos igazságot. A példázatok nem úgy vannak megírva, hogy választ adjanak minden részletre. Ha nekünk még vannak kérdéseink az írottakhoz képest, ez azt jelenti, hogy eltértünk attól, amit az Úr akar nekünk mutatni, mert a példázatok nem mutatják meg az összes részletet. Sokszor feltették nekem ezt a kérdést: mi történt az öt balga szűzzel, miután megjöttek. Találtak olajat, vagy nem? Nem tudom, mi történt velük. De a példázat nem azért van megírva, hogy mi megtudjuk, hogy mi történt az öt balga szűzzel, akik visszajöttek. A probléma az, hogy mikor az ajtók bezáródtak, ők nem tudtak bemenni. Ez a probléma. Nem az, hogy mi történt a gazdaggal és Lázárral, mikor egyik odajutott a gyötrelem helyére, a másik oda, ahol vigasztalást nyert. És hogyan jut egy gazdag a gyötrelem helyére és egy szegény oda, ahol megvigasztalódik? Minden szegény vigasztalást nyer? Nem. Vannak dolgok, amelyek nincsenek megmagyarázva.

Természetesen, mi tudunk következtetéseket levonni, és nem vagyunk olyan hiszékenyek, hogy elhiggyük, hogy minden gazdag a gyötrelem helyére jut és azt sem, hogy minden szegény a paradicsomba jut.Tehát láthatjuk ezeket a dolgokat. De amit ez a példa is hangsúlyozni akar az, hogy ne élj saját magadnak, ne légy telhetetlen, ne csak a te problémáiddal foglalkozz. Isten érdekei vannak előnyben a mi életünkben? Ez a mi elsődleges foglalatosságunk minden nap? Isten dolgai, az Ő örökkévaló terve, az Ő munkája, az, hogy Ő kegyelmet adott nekünk, és ebben a kegyelemben erő van, és képes belőlünk olyan embereket formálni, mint Pál, hogy bármilyen körülmények között volt, bármilyen feltételek között élt, ő mindig uralkodott. Én azt szeretném, hogy mikor egy szorult helyzetben vagyok, az én felfogásom szerint a gondolataimmal, akkor imádkozok az Úrhoz és azt mondom: Uram, szeretném úgy látni a dolgokat, ahogy te látod. Mikor a Bibliát olvasom, tűnjön el a szemeim elől az a lepel és tudjam úgy látni azokat a súlyos dolgokat, ahogy te látod olyan súlyosnak. Ne legyek egy olyan személy, aki el van tájolódva és nem érti, miért mentett meg bennünket az Úr, vagy milyen céllal hívott Ő el bennünket.

És mikor ezeket a példázatokat olvastam, észrevettem, hogy létezik egy nagyon fontos teszt, hogy milyen nagyon szeretjük mi az Urat?

Lukács 19:20-24: “és jöve egy másik, mondván: Uram, ímhol a te gírád, melyet egy keszkenőben eltéve tartottam. Mert féltem tőled, mivelhogy kemény ember vagy, elveszed amit nem te tettél el, és aratod, amit nem te vetettél. Monda pedig annak: a te szádból ítéllek meg téged, gonosz szolga. Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, ki elveszem, amit nem én tettem el, és aratom, amit nem én vetettem. Miért nem adtad azért az én pénzemet a pénzváltók asztalára, és én megjövén, kamatostól kaptam volna azt vissza? És az ott állóknak monda: vegyétek el ettől a gírát és adjátok annak, akinek tíz gírája van.

Ha ez a szolga, aki az egy gírát kapta, és beletette egy kendőbe, úgy szerette volna a gazdáját, mint ahogy az Ószövetségben olvassuk: ha egy izraelita ember egy másik izraelitához szegődött szolgálni és ha az ő kapcsolatuk úgy alakult, hogy az a szolga megszerette a gazdáját és azt mondta: mivel szeretem a gazdámat, nem akarok elmenni tőle és ő rabszolga lett egész életére, de ő szeretetből lett rabszolga. Ez volt az egyetlen feltétel, hogy valaki rabszolga maradhasson egész életére, szeretetből, mert másként a hetedik évben fel kellett őt szabadítani. Tehát szeretetből szolgálok. Annyira szeretem a gazdámat, hogy nem szeretnék valamiben is hibázni. Nem akarok olyan dolgot tenni, ami a gazdámat megszomorítja. Nagyon szeretem őt. Szolgálni akarok neki egész életemben. És akkor ezt a szolgát megjelölték és egész életében szolga volt szeretetből. Ez az egyetlen teszt a számunkra, hogy jó kapcsolatban vagyunk-e az Úrral, ha ott van a szívünkben ez a félelem, hogy ne tegyünk olyan dolgot, ami nem kedves neki. Nincs más. Kötelességből ezt nem tudom tenni.

Ez a szolga is és az is, aki a Máté 25-ben az egy tálentumot kapta, nagyon elferdült látásuk volt a gazdájukkal kapcsolatban, és ők úgy tudták, hogy egy kemény ember, félnek tőle, és az ő álláspontjuk szerint, gondolom a legjobb dolgot tették: elrejtették a gírát illetve a tálentumot a földbe. De nem ez volt a gazda akarata. A gazda akarata az volt, hogy úgy gazdálkodjanak a vagyonával, hogy az gyarapodjon.Ha a te életedben vannak olyan helyzetek amelyek a határokat súrolják és nem találsz kiutat, még az sem megoldás, ha azt mondod: testvérek imádkozzatok értem, hogy kijöjjek ebből a zavaros helyzetből. Nem ez a megoldás. Az egyetlen megoldás, hogy így imádkozzak: Uram, a te kegyelmed legyen látható ebben a helyzetben. És akkor kezdem meglátni, hogy mit jelent ez, és milyen hatalmasan képes ez a kegyelem munkálkodni az én életemben, hogy tudjak élni azokban a helyzetekben és legyek szabad, attól függetlenül, hogy a helyzet megváltozik vagy sem.A másik dolog, amiről itt szó van: “tudtad, hogy én kemény ember vagyok, ki elveszem amit nem én tettem el, és aratom amit nem én vetettem. Miért nem adtad azért az én pénzemet a pénzváltók asztalára, és én megjövén, kamatostól kaptam volna azt vissza?”

Az életünkben képteleneknek bizonyulunk, hogy Isten kegyelmével gazdálkodni tudjunk. Van valami, amit tehetünk, és ez az, hogy kegyelmet mutassunk mások felé. Nemrég beszéltem valakivel, aki több nehéz dolgot felsorolt, és míg ő beszélt, arra gondoltam: ha te megismerted volna Isten kegyelmét, soha nem panaszkodnál. Eszembe jut egy ének: milyen gazdag ez a kegyelem, hogy megoszthasd másokkal. És amilyen mértékben másokkal megosztod, olyan mértékben növekedik ez a kegyelem. Nem bizonyos könnyű esetekben, hanem olyan személyek felé, akik körülményesek, akik talán rosszat terjesztenek rólad, lehet hogy lenéznek téged, lehet elrontották az életedet. Nagyon sok olyan személy van, akiket az Úr helyez a környezetünkbe, de semmi mentségünk nincs, hogy úgy éljünk, mint más emberek. Ha úgy élünk, akkor talán úgy mint ez a szolga, értékeljük Isten kegyelmét, de mégis képtelenek vagyunk mások felé ezt a kegyelmet gyakorolni.

Nézzétek, mit mond Pál az 1Timótheus 1:8-13-ban:

“Tudjuk pedig, hogy a törvény jó, ha valaki törvényszerűen él vele, tudván azt, hogy a törvény nem az igazakért van, hanem a törvénytaposókért és engedetlenekért, az istentelenekért és bűnösökért, a latrokért és fertelmesekért, az atya- és anyagyilkosokért, emberölőkért. Paráznákért, férfifertőztetőkért, emberrablókért, hazugokért, hamisan esküvőkért, és ami egyéb csak az egészségtelen tudománnyal ellenkezik. A boldog Isten dicsőségének evangéliuma szerint, mely reám bízatott. És hálát adok annak, aki engem megerősített, a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, hogy engem hűnek ítélt, rendelvén a szolgálatra, ki előbb istenkáromló, üldöző és erőszakoskodó voltam de könyörült rajtam, mert tudatlanul cselekedtem, hitetlenségben.”

És nézzük mit mond tovább, 14-16:”Szerfelett megsokasodott pedig a mi Urunknak kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel. Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa a bűnösöket, akik közül első vagyok én. De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus bennem mutassa meg legelőbb a teljes hosszútűrését, példa gyanánt azoknak, akik hisznek ő benne az örök életre.”

Az ő kegyelme minden mértéken felül megsokasodott. Úgy hiszem, a bibliafordítók sem hangsúlyozták eléggé ezt a szót: minden mértéket meghaladóan. Az ő kegyelme minden mértéken felül megsokasodott Krisztusban való hittel és szeretettel. És akkor ő, aki üldözte a gyülekezetet, és tudjuk milyen ember volt, végül bizalomra méltó lett, és Isten az ő szolgálatába helyezte.Testvérek, lehet, hogy nem egyszeriből és könnyen fogjuk megtapasztalni, de legyen ez a mi szíveinkben, hogy nagyon kevéssé ismerjük, mit jelent ez a kegyelem. Egyesek lehet beértük azzal a szegényes élettel, amit eddig éltünk. Azzal vigasztaljuk magunkat, hogy ha erkölcsös életet élünk, ez elégséges. Az erkölcsös élet nem elég. Isten kegyelme Jézus Krisztus által elégséges minden körülményben, hogy úgy munkálkodjon bennünk, hogy azok között a körülmények között, ahol vagyunk, valóban tudjunk uralkodni Krisztussal együtt. Ne hanyagoljuk, ne vegyük kicsibe Isten kegyelmét, mert az Úr azt akarja, hogy ez a kegyelem gyarapodjon a mi életünkben. Testvérek, nekünk nemcsak hogy megvan ez a kiváltságunk, hogy így éljünk, hanem ugyanakkor ezt az Úr bízta ránk.

1Péter 5:10-12: “A minden kegyelemnek Istene pedig, aki az ő örök dicsőségére hívott el minket a Krisztus Jézusban, titeket, akik rövid ideig szenvedtetek, ő maga tegyen tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosakká. Övé a dicsőség örökkön-örökké. Ámen. Silvánus által, aki hű atyátokfia, röviden írtam, intve és bizonyságot téve, hogy az az Istennek igaz kegyelme, amelyben állotok.

Hozzászólások

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s