Isten kegyelmének vagyonkezelői, 1. rész

Radu Gavrilut

Lukács 19, 11-26-ig: és mikor azok ezeket hallották, folytatá és monda egy példázatot, mivelhogy közel vala Jeruzsálemhez, és azok azt gondolák hogy azonnal megjelenik az Isten országa. Monda azért: egy nemes ember elméne messze tartományba, hogy országot vegyen magának, aztán visszatérjen. Előszólítván azért tíz szolgáját, ada nékik tíz gírát, és monda nékik: kereskedjetek míg megjövök. Az ő alattvalói pedig gyűlölék őt, és követséget küldének utána, mondván: nem akarjuk, hogy ő uralkodjék mi rajtunk. És lőn, mikor megjött az ország vétele után, parancsolá, hogy az ő szolgáit, akiknek a pénzt adta, hívják ő hozzá, hogy megtudja, ki mint kereskedett. Eljöve pedig az első, mondván: Uram, a te gírád tíz gírát nyert. Ő pedig monda neki: jól vagyon, jó szolgám, mivelhogy kevesen voltál hív, legyen birodalmad tíz városon. És jöve a második, mondván: Uram, a te gírád öt gírát nyert. Monda pedig ennek is: néked is legyen birodalmad öt városon. És jöve egy másik mondván: Uram, imhol a te gírád, melyet egy keszkenőben eltéve tartottam. Mert féltem tőled, mivelhogy kemény ember vagy, elveszed amit nem te tettél el, és aratod, amit nem te vetettél. Monda pedig annak: a te szádból ítéllek meg téged, gonosz szolga. Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, ki elveszem amit nem én tettem el, és aratom amit nem én vetettem. Miért nem adtad azért az én pénzemet a pénzváltók asztalára, és én megjövén, kamatostól kaptam volna azt vissza? És az ott állóknak monda: vegyétek el ettől a gírát, és adjátok annak, akinek tíz gírája van. És mondának neki: Uram, tíz gírája van! És ő monda: mert mondom néktek, hogy mindenkinek, akinek van, adatik, akinek pedig nincs, még a mije van is, elvétetik tőle.

Lehet, hogy azt gondoljuk, hogy az Úr bízott ránk valamit. Lehet, hogy vannak itt olyanok, akik nem látják, hogy valamit is bízott volna rájuk az Úr. A dolgok sokkal komolyabbak, mint ahogy mi gondoljuk. A hitélet teljesen más, mint ahogy nagyon sokan a mostani időkben gondolják azt. És gondoljuk meg, hogy az az ember, aki ebben a példázatban eltette, megőrizte azt a gírát, nem tett semmi rosszat. Nincs írva róla, hogy elköltötte volna a vagyont, mint a tékozló fiú. Egyszerűen amikor visszatér a nemes ember, a részéről a vád az, hogy miért nem gyarapodott az a vagyon, amit adott neki.

Mikor fiatal hívő voltam, egy testvér azt mondta nekem, te olyan vagy mint a bálna, amelyik néha-néha feljön, hogy levegőt vegyen. Ilyen a legtöbb keresztény, hogy néha feljön, hogy levegőt vegyen, de az, amit ők a hívő életük elején kaptak kegyelmet, nem gyarapodik. Ami a legfélelmetesebb volt számomra az, hogy lehet így élni, hogy ezt a gírát elrejtjük a földbe és így tartjuk addig, amíg a gazda visszajön és nem vagyunk tudatában annak, hogy mi történt. 

Lehet így lenni, és meg lehetsz győződve arról, hogy normális, rendes életet élsz, de ez nem így van. Ha az Úr, a Gazda, adott nekünk valamit, Ő nincs azzal megelégedve, ha mi csak túléljük a dolgokat. Ő azt akarja, hogy ez a gíra gyarapodjon. Ő azt akarja, hogy mi másként éljünk.

Lehet, hogy ma nem értetek egyet velem abban, amit mondok, de talán holnap, vagy holnapután: a felelősségtudat meghatározza a mi sorsunkat, jövőnket. Annak, hogy ma mennyire felelősen járunk el itt azzal, amit kaptunk, a jövőben nagyon nagy súlya lesz. Mi hozzászoktunk ahhoz, hogy az Úrhoz térünk és azt mondjuk, Nézd, Uram, milyen nagy jót tettem, mert Hozzád jöttem, Hozzád tértem, itt vagyok, a Tied vagyok. DE valójában milyen jó dolgot tettél te ezzel? Mert elveszett voltál és Ő megkeresett? Halott voltál és életre keltett? Milyen kiváltságos dolgot tettél te az Úr számára? Természetes, hogy meg kellett keressen és megtaláljon.

Azt mondja itt a Lukács 19,15-ben: “és lőn, mikor megjött az ország vétele után, parancsolá, hogy az ő szolgáit, akiknek a pénzt adta, hívják ő hozzá, hogy megtudja, ki mint kereskedett.” Ma csak arról a dologról szeretnék beszélni, amit az Úr bízott ránk, és ez az Ő kegyelme. Ő kegyelmet kegyelemre halmozott. De nézzétek mit mond Pál a Galata 2,20-21:

“Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus, amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem. Nem törlöm el az Isten kegyelmét, mert ha törvény által van az igazság, tehát Krisztus ok nélkül halt meg.”

2Korintus 6,1-2:

“mint együttmunkálkodók intünk is, hogy hiába ne vettétek légyen az Isten kegyelmét. Mert Ő mondja: kellemetes időben meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Ímé, itt a kellemetes idő, ímé itt az üdvösség napja.”

1Korintus 15, 1-10:

“Eszetekbe juttatom továbbá atyámfiai, az evangéliumot, melyet hirdettem néktek, melyet be is vettetek, melyben állotok is. Amely által üdvözültök is, ha megtartjátok aminémű beszéddel hirdettem néktek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké. Mert azt adtam előtökbe főképpen, amit én is úgy vettem, hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért az írások szerint. És hogy eltemettetett, és hogy feltámadott a harmadik napon az írások szerint. És hogy megjelent Kéfásnak, azután a tizenkettőnek. Azután megjelent több mint ötszáz atyafinak egyszerre, kik közül a legtöbben mind máig élnek, némelyek azonban el is aludtak. Azután megjelent Jakabnak, azután mind az apostoloknak. Legutolszor pedig mindenek között, mint egy idétlennek, nékem is megjelent. Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, ki nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert háborgattam az Istennek gyülekezetét. De Isten kegyelme által vagyok, ami vagyok, és az Ő hozzám való kegyelme nem lőn hiábavaló, sőt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan, de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme.”

Testvérek, mikor Isten kegyelme egy ember életébe jön, ott elkezd munkálkodni. Ebben a kegyelemben erő van. Amit mi tenni tudunk csupán annyi, hogy útjában állunk és megakadályozzuk, hogy munkálkodni tudjon. Ő munkálkodik, benne erő van, benne élet van, Ő minden, amire szükségünk van. A kegyelem Krisztus. És mikor ez a kegyelem az életünkbe jön, ő munkálkodni akar. Ha kegyelmet kaptunk, akkor tovább már nem tartozunk a saját életünk által élni. Ha a régi élet által élünk, ami bennünk van, akkor hiába vettük a kegyelmet. Hiába kaptuk a kegyelmet. “Legutolszor pedig mindenek között, mint egy idétlennek, nékem is megjelent” – mondja Pál, és ezért, 9. vers: “mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, ki nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert háborgattam az Istennek gyülekezetét”. Végül ez a kegyelem olyan erővel rendelkezett az ő életében, hogy azt mondja: többet munkálkodtam mint ők mindnyájan, természetesen nem én, hanem Isten bennem levő kegyelme. Ennek a kegyelemnek szabad útja volt az ő életében és munkálkodhatott.

Testvérek, ha mi kaptunk kegyelmet, akkor a személyes életünk kritikus helyzeteiben, amelyekbe jutunk, megtapasztalhatjuk bennük Isten kegyelmét. Nem létezik olyan nehéz helyzet, amely miatt siránkozni kellene. Egy helyzet addig nehéz, ameddig nem tapasztalom meg az Ő kegyelmét. Ha nem tapasztalom meg az Ő kegyelmét, akkor panaszkodok minden helyzetben, amely reám jön. Ezek a helyzetek olyan természetűek, hogy bennük megtapasztalhassam az Úr kegyelmét. És valahányszor ezekben a helyzetekben megtapasztalom az Úr kegyelmét, akkor tudjátok, mi történik? Ez a kegyelem gyarapodik.

Nézzétek, mit mond Pál a 2Korintus 12, 2-10-ben:

“Ismerek egy embert a Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt (ha testben-é nem tudom, ha testen kívül-é, nem tudom, az Isten tudja) elragadtatott a harmadik égig. És tudom, hogy ez az ember, (ha testben-é, ha testen kívül-é, nem tudom, az Isten tudja), elragadtatott a paradicsomba és hallott kimondhatatlan beszédeket, amelyeket nem szabad embernek kibeszélnie. Az ilyennel dicsekeszem, magammal pedig nem dicsekeszem, hacsak az én gyengeségeimmel nem. Mert ha dicsekedni akarok, nem leszek esztelen, mert igazságot mondok, de megtürtőztetem magamat, hogy valaki többnek ne tartson, mint aminek lát, vagy amit hall tőlem. És hogy a kijelentések nagysága miatt el ne bizakodjam, tövis adatott nékem a testembe, a Sátán angyala, hogy gyötörjön engem, hogy felettébb el ne bizakodjam. Ezért háromszor könyörögtem az Úrnak, hogy távozzék el ez tőlem. És ezt mondá nékem: elég néked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtlenségeimben, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem. Annakokáért gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért, mert amikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős.”

Ő nem tudta mi történik, nem tudta miért kellett az a tövis a testében, a Sátán angyala, míg végül, miután imádkozott, megtudta. Háromszor kérte az Urat, hogy vegye el ezt, és az Úr ezeket a szavakat mondta neki: elég néked az én kegyelmem. És miután ő ezeket a szavakat hallotta az Úrtól, aztán ezt mondta: “nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtelenségeimben, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem. Annakokáért gyönyörködöm az erőtelenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban, mert amikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős.”

Testvérek, mi nem magunkra kell, hogy nézzünk és elkeseredjünk, azt gondolva, kicsoda képes ilyesmire. Kicsoda képes? Isten kegyelme! Isten kegyelme valóban képes, hogy megnyissa a szemeidet és lásd, hogy lehetséges tág teret találni, örvendezni a szorongattatásban, a szükségben, az üldöztetésben, a gyengeségben és így tovább. Lehetséges, a mi személyes életünkben, azokban a helyzetekben, amelyek talán csak hétköznapi szokványos helyzetek. Ne gondoljuk, hogy mindenkinek adatik egy tövis a testébe, mint Pálnak, de a mi mindennapi körülményeinkben, a dolgok egyhangúságában tudjuk felfedezni az Úr kegyelmét. Ezt akarja az Úr tőlünk. És ha így lesz, akkor a kegyelem sokasodik. És mikor Ő megkérdez téged: nézd, te kaptál kegyelmet és te mégis siránkozol, elégedetlen vagy, átmész ugyan helyzeteken, de ezt fogcsikorgatva teszed? Ez nem az Úr kegyelme. Élhetsz ilyen módon egész addig, míg az Úr visszajön, anélkül hogy az Úr kegyelmét megtapasztalnád.

Tehát ez az, amit ez a gazda mond, mikor a vagyonát rájuk bízza: gazdálkodjatok, míg én megjövök. Használjátok azt, amit kaptatok. Használjátok ezt a kegyelmet, amit kaptatok. De végül, mikor az a szolga elrejtette azt a gírát, a gazda azt mondta neki: miért nem adtad a pénzváltóknak, hogy mikor megjöttem, kamatostól kaptam volna vissza. Az angol fordításban nem pénzváltó van, hanem bank. Miért nem tetted a pénzt valahová, hogy az értéke növekedjen? Miért akartál abból a kezdeti csomagból élni, amit akkor kaptál, mikor az Úrhoz jöttél? Miért nem akartad, hogy gyarapodjon, sokasodjon a kegyelem?

Testvérek, a kérdés ez: hogyan gyarapodhat a kegyelem? Úgy, hogy a pénzváltóknak adod. Nagyon- nagyon sok lehetőség van, amelyekbe az Úr helyez, és ezekben a helyzetekben kegyelmet kell mutassunk. Tudjátok, hogy lehet kegyelmet mutatni mások felé? Például, úgy, hogy megbocsáss. Ha egy melletted levőnek bizonyos gyengeségei vannak és te szeretnéd őt helyreigazítani, de az Úr nem mondja, hogy ezt kell tenned. Ő azt mondja, hogy hordozd el, légy iránta türelmes. Hogyan tudnád ezt örömmel tenni, ha nem támaszkodsz az Úr kegyelmére? Másként nincs semmi esélyed. Mi úgy reagálunk, mint a világi emberek. A világi emberek így tesznek: ha valami jót teszel velük, akkor megdicsérnek, ha nem tettél velük jót, akkor elégedetlenkednek.

Azt mondja az ige: “a ti beszédetek kegyelemmel teljes legyen és sóval fűszerezett, hogy kegyelmet adjon azoknak, akik hallgatják.” Ha mi olyasmit beszélünk, amit nem kellene és belemegyünk olyan témákba mint a politika, kommentáljuk a dolgokat, hogy le kell váltani a kormányt, és sok más egyéb dolgok, mert kifogyhatatlanok ezek a témák. De hogyan tudunk kegyelmet adni egy személynek? Hogyan tudsz jóságos lenni valakivel, akivel normális körülmények között nem kellene jóságos legyél? Ez a probléma. Élhetünk mindvégig a mi ádámi elbukott természetünk által, és nem az Úrtól kapott élet által. Úgy járunk el, mint az a szolga, aki vette azt a gírát, beletette egy kendőbe, elrejtette és megőrizte érintetlenül. Az a szolga értékelte azt, amit kapott. De egy dolgot nem tudott: hogy ennek gyarapodnia kellene az életében.

Mint keresztény, nem lehetek ott valahol úgy, hogy elmondom, hogy én az Úré vagyok, az Úrhoz tértem, de tovább folytatom az addigi életemet. Itt valami nincs rendben. Úgy élek továbbra is, ahogy eddig éltem. Ez nem élet. A Gazda ránk bízta a vagyonát. Őt egy dolog érdekel, mikor a vagyonát ránk bízza: hogy az gyarapodjon. Mesélte az egyik testvér, hogy a főnöke időnként húz egy vonalat és felméri, hogy megéri-e még fenntartani a vállalkozását vagy nem? Ő nem gondol arra, hogy mennyit dolgoznak ezek az emberek, hanem arra gondol: növekszik-e az én jövedelmem vagy nem? Ha nem növekszik a jövedelmem, akkor miért tartsam tovább a vállalkozásomat? Ő nem egy humánus ember, aki arra gondolna, hogy ezek az emberek jó fizetést kapjanak.

Milyen a mi Gazdánk? És milyen gondos Ő, hogy amit nekünk adott, amit ránk bízott, azt gyarapítani akarja. Ha valaki megtapasztalta az Úr kegyelmét és utána találkozik egy olyan emberrel, aki el van keseredve, problémái vannak, aggodalmaskodik, hogy jaj, mi lesz velem, de az ő szavai kegyelemmel teljesek, akkor ő a kegyelmet tovább adta ennek a szükségben levő személynek. Az a kegyelem, amit eddig megőrzött magának, most tovább adta, és így ez a kegyelem sokasodik. És mikor megjön a Gazda, látja, hogy íme, a kegyelem gyarapodott. A ti beszédetek mindig kegyelemmel teljes legyen. Én azt mondom, ha mi, akik itt vagyunk, azokon a helyeken, ahol vagyunk, ha legalább egyszer egy héten a mi beszédünk kegyelemmel teljes lenne, és tudjuk, hogy mondtunk valamit egy mellettünk levő elkeseredett embernek, aki talán semmi kiutat nem lát: ember, számodra is van kegyelem, akkor a kegyelem gyarapodna.

Tudjátok mi a legnagyobb veszteség az életben? Szerintem nem az, hogy nincs ragyogó karriered, nem az, hogy nincs ragyogó jövőd. Tudom és hiszem, hogy a legnagyobb teljesítmény, legnagyobb előmenetel az, hogy kapsz egy gírát és ez a gíra gyarapodik. Nincs ennél nagyobb dolog.

Itt kevesen vannak, akik idősebbek mint én. De ha eljuttok majd erre a korra, akkor feltevődik számotokra is ez a kérdés: mit tettél? Hogy éltél? Hogy élted az életedet? Ugyanúgy mint azelőtt? Nem számít, hogyan boldogulsz, nem számít, mekkora fizetésed van most és milyen jól megy sorod. Egy dolog számít: ha megértetted, hogy az Úr rád bízott valamit. Eljön az idő, mikor az a Nemes Ember visszatér és számon kéri az ő szolgáit, akikre a vagyonát bízta, hogy mennyit nyertek abból, amit rájuk bízott. És akkor mindegyik megkapja a jutalmát, ahhoz képest, amit a kegyelem nyert.

Azt akarom mondani és hangsúlyozni, hogy a kegyelem elégséges, hogy elvégezze a munkáját. Pál azt mondta: én, aki egy idétlenség voltam, nem voltam méltó, hogy apostolnak neveztessem. Tudjuk, ki volt Pál, hová jutott és ő ezt mondta: többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan, de hozzátette: azért, hogy mi megértsük, hogy a kegyelem elégséges. És ha én az Úrhoz jövök és azt mondom: Uram, mit tehetek én érted? Mit tehetek érted, aminek értéke van? Amit valójában tehetek az, hogy hagyom, hogy a te kegyelmednek szabad útja legyen az én életemben és tudjam megtapasztalni, mit jelent a Te kegyelmed. Elhiszem, hogy ezt megteheti az én életemben is?

Testvérek, összegyűltünk itt, de ne higgyük, hogy könnyű lesz az élet számunkra az elkövetkező időben. Ha imádkozunk és elmondjuk az Úrnak: “Uram, nem akarok magamnak élni, meg akarom tapasztalni a Te életedet, amit belém helyeztél, ez által az élet által akarok élni.” Akkor meglátjuk, hogy az Úr készít helyzeteket, alkalmakat, és akkor azt mondod, véget vetek a siránkozásnak, elégedetlenkedésnek, nem mondom, jaj nekem, hová jutottam, milyen szerencsétlen vagyok én. Mert nem így van. Az Úr azt akarja, hogy megtapasztaljuk az Ő kegyelmét. Pál azt mondja: Isten kegyelme által vagyok, ami vagyok. És az Ő kegyelme nem volt iránta hiábavaló.

Testvérek, azt szeretném, hogy mind, akik itt vagyunk, tudjuk megtapasztalni azt, hogy ez a kegyelem mit tud munkálni az életünkben. Az Úr legyen irgalmas mindnyájunkhoz az elkövetkező évben, amikor nem tudjuk mi fog történni velünk. Ma van az üdvösség napja. Most van az az idő, mikor azt mondhatom: Uram, szeretnék véget vetni ennek az emberi életmódnak és a Te számodra és a Te dicsőségedre akarok élni. Hiszem, hogy az Úr Szelleme munkálkodni fog a mi szíveinkben. Ámen.

Elhangzott: 2018. Szilveszter