Levél a hét gyülekezetnek

Radu Gavrilut

Jelenések 1:10-20. „Szellemben voltam ott az Úr napján, és hallottam hátam mögött nagy szót, mint egy trombitáét. Amely ezt mondja: Én vagyok az Alfa és az Omega, az Első és Utolsó; és amit látsz, írd meg könyvben, és küldd el a hét gyülekezetnek, amely Ázsiában van, Efézusban, Szmirnában, Pergámumban, Thiatírában, Szárdiszban, Filadelfiában és Laodiceában. Megfordultam azért, hogy lássam a szót, amely velem beszél, megfordulván pedig, láttam hét arany lámpatartót; és a hét lámpatartó között hasonlót az ember Fiához, bokáig érő ruhába öltözve, és mellénél aranyövvel körülövezve. Az ő feje pedig és a haja fehér volt, mint a fehér gyapjú, mint a hó; és a szemei olyanok voltak, mint a tűzláng; és a lábai hasonlók voltak az izzó fényű érchez, mintha kemencében tüzesedtek volna meg; a szava pedig olyan, mint a sok vizek zúgása. Volt pedig a jobb kezében hét csillag; és a szájából kétélű éles kard jött ki, és az ő orcája, mint a nap, amikor fénylik az ő erejében. Mikor pedig láttam őt, leestem az ő lábaihoz, mint egy holt. És reám tette az ő jobbkezét, mondván nékem: Ne félj; én vagyok az Első és az Utolsó. És az Élő; pedig halott voltam, de íme, élek örökkön örökké Ámen, és nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai. Írd meg, amiket láttál és amik vannak, és amik ezek után lesznek: A hét csillag titkát, amelyet láttál az én jobb kezemben, és a hét arany lámpatartót. A hét csillag a hét gyülekezet angyala, és amely hét gyertyatartót láttál, az hét gyülekezet.”

Amikor az Úr elhívta Jánost, épp a halászhálókat javította. Pétert akkor hívta el, amikor épp a hálókat vetette ki. Miután valamennyi apostol meghalt, jóval a haláluk után írta meg János a leveleit és a Jelenések könyvét. A kis-ázsiai hét gyülekezetnek címezte az írását, amelyek valóságosan létező gyülekezetek voltak, de nemcsak az itt felsorol hét gyülekezet volt Kis-Ázsiában. A Szellem ezt a hét gyülekezetet választotta ki. Ez a hét jellemezte az akkori gyülekezeti állapotokat. Pál apostol is hét gyülekezetnek címzett levelet, azok is mind kiábrázolták valamennyi gyülekezetet. Amit az egyiknek írt, nem írta a másiknak.

A többi apostol halála után nagyon hamar leromlott a gyülekezetek állapota. Ha elolvassuk a hét gyülekezethez címzett rövid levelet itt a Jelenések könyvéből, képet alkothatunk arról, hogy milyen kritikus volt a helyzet a gyülekezetekben. Pál valamikor a hatvanas évek tájékán halt meg. Amikor Timóteushoz a második levelet megírta, már akkor súlyos helyzetek voltak a gyülekezetekben. Amikor János írja a leveleit a Jelenésekben, a Timóteushoz írt levél után majdnem 30 évvel, még tovább romlott a helyzet. Olyan rossz volt a helyzet, hogy az Úr Jézus úgy mutatkozik be, úgy jelenik meg, amilyen Ő az Ő dicsőségében. Gondoljuk meg: egy gyülekezetnek a rossz állapotát az jellemzi, hogy kevés résztvevő gyűlik össze? Egyfajta tétlenség látszik? Vagy az a jó gyülekezet, ahol van mozgás, zaj? Nem. A gyülekezetek állapotát az fejezi ki, hogy mennyi látszik ott Krisztusból. Ez jelent mindent. Minden levélben az Úr először bemutatkozik egy mondatban, hogy ki Ő. Egy gyülekezetnek sem mutatkozik be teljesen. De ha ezeket a részleges bemutatkozásokat összeadjuk, akkor ábrázolódik ki Ő teljesen.

A felolvasott versekben először Ő Önmagát jelenti ki, Önmagáról beszél. Minden, amit elmond magáról, valamit kijelent abból, hogy ki is Ő tulajdonképpen. Az első megszólított gyülekezet az efézusi.

Jel 2:1-5. „Az efézusbeli gyülekezet angyalának írd meg: Ezeket mondja az, aki az ő jobbkezében tarja a hét csillagot, aki jár a hét arany lámpatartó között: Tudom a te dolgaidat, és a te fáradságodat és tűrésedet, és hogy a gonoszokat nem szenvedheted, és megkísértetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat, de nem azok, és hazugoknak találtad őket; és terhet viseltél, és béketűrő vagy, és az én nevemért fáradoztál és nem fáradtál el. De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad. Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és kimozdítom lámpatartódat helyéből, ha meg nem térsz.”

Az Úr végig fogja tudni vinni a munkáját? Mert ha elolvassuk ezeket a leveleket, akkor katasztrofális a helyzet. És ha tovább olvassuk a leveleket, egyre súlyosabb a helyzet. De biztos, hogy az Úr véghez fogja vinni az Ő munkáját. Annak ellenére, hogy ilyenek voltak ezek a gyülekezetek, az Úr egyiket sem vetette el. Közöttük járt, és amit itt leír ezekben a levelekben, ezek az Ő utolsó szavai, amiket nekik mond. „Akinek van füle, hallja.”

Csak néhány dolgot szeretnék kiemelni. Amikor Efézusról beszél, és az ő fáradozásukról, hogy tűrtek, fáradoztak, „Tudom, hogy béketűrő vagy, de ellened vagyok.” Nem dicsérte meg. Azt mondta, ti lendületből viszitek tovább a dolgokat, de az erő, a motor, ami kellene, hogy meghajtsa az egészet, az már hiányzik. Ismertek ti is testvéreket, akik egy ideig buzgók voltak az Úr iránt, de most azt mondják: „Ó már nincs időm, annyira elfoglalt vagyok ezzel-azzal.” Valahogy elvonszolja magát egy-egy alkalomra, valahogy próbálja a látszatot fenntartani.

Tudjátok, mit jelent az első szeretet? Az Úr Jézus az Ő feltámadása után először Mária Magdolnának jelent meg. Miért nem Péternek jelent meg? Hiszen neki szüksége lett volna rá. Tudjátok, milyen zűrzavarban maradt ott Péter. El volt teljesen tájolva. Nem tudta már, mit tehetne. Tamásban is nagy zűrzavar volt, nem tudta elhinni, azt mondta, csak ha odateszem az én ujjaimat. Az emmauszi tanítványok, bennük is mekkora volt a bizonytalanság. „Mi azt hittük, hogy Ő lesz az, aki megszabadítja Izraelt.” Mindezeknek szükségük volt arra, hogy az Úr kijelentse magát nekik. Mégis, miért Mária Magdolnának jelentette ki magát először? Ő volt az, aki az utolsók közt hagyta el a Golgotát, és ő volt az, aki a hét első napján már kora reggel ott volt a sírnál. Teljesen az foglalta el a gondolatait, hogy hol van az Úr. Hol találom meg legalább a holttestét? Nem nagyon lepte meg őt a két angyal látványa. Ha közülünk valaki találkozna két angyallal, azt hiszem, évekig csak arról beszélne: Képzeld el, két angyal beszélgetett velem! Mária mintha figyelembe sem vette volna őket. Péter és János bement a sírba, látták, hogy nincs ott, és haza mentek. Én szerettem volna Péterrel és Jánossal lenni, hogy velük együtt menjek hazafelé. De Mária nem ment velük. Ott maradt sírdogálva. Péter, János, elment, ahova tudott, de az Úr hiányát Máriában semmi más nem töltötte be. Teljes gondolatvilágát az Úr foglalta el. Ezt jelenti a szeretet az Úr iránt.

Ez az efézusi gyülekezet már elveszítette ezt a fajta szeretetet. Viselhetsz terhet, lehetsz béketűrő, fáradozhatsz az Ő nevéért, és nem fáradsz el. Mindezt meg lehet tenni szeretet nélkül is. Anélkül, hogy a Megváltó iránti forró szeretet ott lenne. Ez egy nagyon szomorú dolog. És ez szinte észrevétlenül, feltűnés nélkül tűnik el. „Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és kimozdítom lámpatartódat helyéből, ha meg nem térsz.”

Ha ennek a gyülekezetnek az állapotára tekintünk, méltán merül fel a kérdés, hogyan tudja az Úr mégis elérni az Ő célját? Több ószövetségi helyzetben azt látjuk, hogy az Úr nehéz helyzetekben egy kis számú embert megszólított, kiemelt, azok megértették, mi Isten akarata, szándéka, és Izrael egész gyülekezete helyett ez a kevés ember vitte véghez az Úr munkáját. Egy ilyen helyzet volt a Bírák könyvében, amikor Izrael népe fegyvertelenül állt a filiszteusok előtt. És akkor Jonathán és az ő fegyverhordozója állt föl, és Jonathán azt mondta, az Úr győzelmet adhat nagy számú sereg és kis számú sereg által is. És így is lett (1Sám. 14). Miért győzött az a két ember? Annyira erősek és hatalmasak voltak? Nem. Hanem azért, mert Isten maga bízta rá magát az ő kezükre. Ez egy rendkívül nagy dolog. Vagy Dávidnak ott volt az a nagy vitéze, Samma, a nép megfutamodott, ott volt egy lencseföld, és Samma megállt és azt mondta, én nem adom fel ezt a lencseföldet. És az Úr megáldotta, és Samma győzelme a nép számára lett áldássá (2Sám. 23:11-12). Sok ilyen esetet tudnánk az Ószövetségből említeni, ebből az Úr néhányat kiemelt, mert az Úr tervének előre kell haladnia.

Mit tett az Úr a hét lámpatartó között? Miért járkált az arany lámpatartók között? Azért, mert helyre akarta állítani őket. És azok, akiknek a füle megnyílik és megértik, azok először meg kell, hogy értsék: kicsoda az Úr, mit akar az Úr elvégezni, és mi az Ő terve. És akkor tudják elkezdeni ezek az emberek azt, amit igazából mindenki kellene, hogy tegyen. „Akinek van füle, hallja, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek. A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomának közepette van.” Mi volt a felhívás az efézusbeli győztesekhez? “Térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd.” Térj meg, fordulj meg, térj vissza oda, amilyen voltál valamikor, telve buzgósággal az Úr iránt. Ez a felhívás.

A szmirnabeli gyülekezet nincs megdorgálva, „Ezt mondja az első és utolsó, aki halott volt és él. Akinek van füle hallja, mit mond a Szellem.” Mi volt itt a szerepe a győzteseknek? Nem dorgálta őket az Úr. „Légy hű mindhalálig és neked adom az élet koronáját.” Jön a szenvedés, jönnek a problémák, közületek némelyeket a sátán a tömlöcbe fog vetni – nem mindenkit, csak némelyeket, és azoknak mondja, hogy légy hű mindhalálig .

A pergámumbeli gyülekezet következik „Ezt mondja az, akinél a kétélű éles kard van.” A világ már bent volt a gyülekezetben, itt már összekeveredtek a dolgok. A kétélű kard az elválasztásról beszél, a világtól való elválasztódásról. Az Úr felhívása: különülj el a világtól. Amikor az Úr elhívta a tanítványait, mindent ott hagytak és követték Őt. Az evangéliumokban írja ezt. Ma ez egyre nehezebben megvalósítható. A most felnövő generáció már a számítógép világába nőtt bele, és mindenféle kütyükkel vannak ellátva, és az ezektől való függőség talán még rosszabb, mint a drog. Sokszor látom az alkalmainkon, fiatalok kezükben a telefon, szól az ige, és közben ők pötyögnek. Annyira elnyeli őket ez a virtuális valóság. Kell egy teljes elkülönülés a világtól. Lehet, emlékeznek a testvérek közül néhányan John Saunders testvérre. Ő rákban halt meg, és amikor kiderült, hogy rákos beteg, egy nappal előtte a tévében megnézte egy sorozatnak egy epizódját. És aznap, amikor megtudta a diagnózist, mit gondoltok, megnézte a következő részt? Nem. Elszakadt ezektől a dolgoktól. Építkezésnél dolgozott, és nagyon szerette nézegetni az épületekben a műszaki megoldásokat, és amikor a kórházból jöttek hazafelé, egy épületre sem nézett rá. Nem vonzották tovább ezek a dolgok. Mik azok a dolgok, amiket  annyira szeretsz? Mik azok a dolgok, amik elfoglalják a szívünkben az Úrnak a helyét?

Thiatíra a következő gyülekezet. A romlás még inkább behatolt abba a gyülekezetbe. „Ezt mondja az Isten Fia, akinek szemei olyanok, mint a tűzláng, és akinek lábai hasonlók az izzó fényű érchez.” A megtisztulásról, a tisztaságról beszél. Itt, ebben a gyülekezetben akik meghallották az Úr felhívását, azoknak az volt a dolguk, hogy az életüket tisztába tegyék. 25. vers „hanem ami nálatok van, azt tartsátok meg addig, amíg eljövök.”

A Szárdiszi gyülekezet a következő: ”Ezt mondja az, akinél van az isteni hét szellem és a hét csillag.” Miért kezdi így Isten hét Szelleme? Ez a gyülekezet volt az, amelyiknek volt egy neve, valakik voltak: „az a neved, hogy élsz, de halott vagy.” Miért volt halott? Mit keresett az Úr Szárdiszban? Az életet. Az egyik öcsém tizennégy éven át csak vonszolta magát előre. Kínlódott. Valaki, aki ismerte, ezt kérdezte tőlem, hívő egyáltalán ez az öcséd? Nem tudtam, mit mondani. Tudtam, hogy hívő, de azt is tudtam, hogy nem jól áll az Úrral. Tudjátok, mi történt vele? Négy évvel ezelőtt a nyári szabadság idején testvérekkel fölmentünk a hegyekbe, és ott hirdettem az igét. Egyik alkalom után felállt az öcsém, és annyira megérintette az Úr, hogy a kétszer hét elvesztegetett évét felismerve teljesen az Úr felé fordult. Tudjátok, mi történt? Ezáltal az élet behatolt oda őrajta keresztül, és mindenkit felemelt, engem is. Ez egy rendkívül nagy dolog volt, ami akkor történt.

Mit jelent életet hozni a gyülekezetbe? Azt, hogy a hétköznapi körülmények közt élve megtaláld az életet és azt hozd a gyülekezetbe. Ennek az életnek a jelenléte attól függ, hogy az Isten Szellemével élő közösségünk van-e. Ez a korszak, amelyben élünk, a Szent Szellem korszaka. És mivel ez egy olyan fontos dolog, és az Isten Szellemével kapcsolatos dolgok annyira lényegesek, a keresztyénségben a leginkább eldeformált, eltorzított csűrt-csavart dolgok a Szent Szellemmel kapcsolatos dolgok. A Szent Szellemmel kapcsolatban maximálisan kihangsúlyozzák a jeleket, csodákat, gyógyulásokat. A sátán tudja, hogyan vonja el a figyelmünket a valóságról. Tudjátok, milyen fontos az Isten Szellemével való állandó, élő kapcsolat? Honnan tudnánk azt, hogy mit kell a mi életünkben kijavítanunk, megváltoztatnunk, ha nem lenne ott a Szent Szellem az életünkben, aki rámutasson és azt mondja: ez az, ezt. Hiába mondom valakinek, ezt meg kell, hogy változtasd az életedben. Egyik fülén be, a másikon ki. Mintha le lenne húzva a redőny. De amikor jön a Szent Szellem és Ő mondja valakinek, ez nincs rendben, akkor változnak meg a dolgok. De ahhoz, hogy meg tudd hallani, mit mond a Szellem, idő kell, csend kell. Reggel már ébredéskor az embert körülveszi és letámadja egy csomó gond és gondolat, hogy ne legyen ideje és ne legyen csendben, hogy meghallja azt a halk és szelíd hangot.

Isten terve meg fog valósulni. Isten az Ő tervét véghez vihette volna pillanatok alatt, de Isten sokat kockáztatott. Az angyalokkal is hamar véghez vitte volna az Ő tervét. Amikor az Úr szólt az angyalnak, hogy menjen el Máriához, a következő pillanatban már ott is volt. Ott nincs szó engedetlenségről. Hála az Úrnak, vannak személyek, akik megértették, hogy mi az elhívatásuk. Mint Jonathán és a fegyverhordozója, mennyire megijedhettek volna ők is, amikor látták, hogy egész Izrael fegyver nélkül jön a harcba. De nem erre néztek. Látták a célt. Úgy jártak el és Isten megáldotta őket.

Az Úr ma is keres embereket, akik hallanak, akik odateszik életüket az Ő kezébe. Akik nem akarnak összekeveredve lenni a világgal. Akik nem elégedettek azzal, hogy van egy nevük, de a valóságban halottak. Vagy a laodiceai gyülekezet, ahol nem volt valóság az életükben. Nem láttak semmit, semmit sem láttak. Megijedsz attól, amit látsz? Megijeszt a keresztyénség mostani állapota? Meg kell hallanunk, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek! Az Ember fia nem mondott le ezekről a gyülekezetekről, annak ellenére, hogy olyanok voltak, amilyenek. És még Laodiceának is azt mondja: „Ha valaki megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, és ő énvelem.” Milyen nagy áldás ez!

Isten nem csalódott. Istennek megvan a terve, és Ő várja, hogy készen legyenek az eszközök, akiket Ő fel tud használni. Legyünk mi is ezek között az eszközök között. Ne sodorjon el az áradat bennünket. Ne olyanok legyünk, mint a tűzből kiragadott üszög, ami már kezd kihunyni. Legyünk olyanok, akik telve vannak buzgósággal az Úrért és az Ő házáért. Ámen.

Budapest, 2016. szeptembere

Hozzászólások

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s