Szítsd fel a hit parazsát

Szabó Zoltán

2 Timóteus 1: 5-7. „Eszembe jutott ugyanis a benned élő képmutatás nélküli hit, amely először nagyanyádban, Lóiszban és anyádban, Eunikében lakott, de meg vagyok győződve arról, hogy benned is megvan. Ezért emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely kezeim rád tétele által van benned. Mert nem a félelemnek szellemét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság szellemét.”

Ez az a levél, amiben, mint tudjátok, a 3. rész így kezdődik: „Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állnak be…”

Valamelyik nap foglalkoztam ezekkel az igékkel, és az idő fogalmát kutatván arra jutottam, hogy ez itt időszakokat, periódusokat is jelent. És ebből a megközelítésből az Úr valami újat mondott nekem. Úgy gondoltam, hogy ezeknek az időknek a lefolyása beletorkollik az apokaliptikus időkbe, és valóban, Radu is említette itt közöttünk, hogy már ott vagyunk azokban az időkben, amit a Jelenések könyvében is megtalálunk. Ugyanakkor van ennek egy nagyon személyes léptékű mondanivalója is a mai napokban. Így is fogalmazhatnánk: „tudd meg, hogy nehezebb és nehezebb helyzetekbe fogsz kerülni, ahogy megyünk előre” Érted ezt testvérem? Vagy lehet, hogy nem? Régebben én azt reméltem, hogy ritkábban lesznek ezek a nemvárt helyzetek. “Tudd meg tehát, hogy ezek még sűrűbben és még nehezebben fognak előjönni.” Amikor ez a levél valójában megszületett, ezt az üzenetet küldte Pál Timóteusnak. De ugyanazon a levélen és üzeneten keresztül Isten minden egyes korszakban élő gyermekének szól. Nagy különbség van aközött, hogy ha tudom, hogy mire készülhetek, hogy mi vár rám, és aközött, hogy ha nem tudom. Most nem úgy kell ezt érteni, hogy a jövőt egyértelműen meghatározott módon leírom.

Valahogy úgy kell ezt érteni, hogy az autóddal, amit egy sima aszfaltos útra terveztek, egy göröngyös útra jutsz. Mi teszel akkor? Lehet, hogy megpróbálsz visszafordulni, de nem mindig lehet visszatérni. Egyszer az egyik testvérem egy menyegzőre utazott és a GPS rossz felé vezette őket, egyszer csak elfogyott az aszfalt, aztán a köves út is, és beragadt az első autó a sárba. Akkor ott elkezdték egymás nyugtatni, és azt mondta az egyik, „ne izguljatok, mert nélkülünk nem fogják elkezdeni: nekem kell szolgálni ezen a menyegzőn.” Jönnek helyzetek és onnan nem lehet, visszafordulni.

Ezek csengenek nekem vissza, amikor az első részben olvasottakra térünk vissza, hogy én emlékszem, hogy te ezekben a dolgokban hitben jártál. És most emlékeztetlek téged erre, hogy te gerjeszd fel Istennek ezt a e kegyelmi ajándékát benned. Mit jelent felizzítani ezt? Tudjátok, régen milyen volt felszítani a tüzet, amikor csak egy kicsiny parázs volt? Például, gyerekkoromban többször nekem volt ez a feladatom, és nagyon örültem, amikor reggel ott a hamuban találtam egy darab kis fát vagy szenet, ami még parázslott. A mi életünkben is ott van ez az isteni parázs, csak az életnek a különböző helyzeteiben rátelepszik a hamu, és akkor csak láthatatlanul ott izzik. Ezért történhet meg az, hogy néha egymást látjuk meg úgy, hogy úgy reagálunk, úgy teszünk, mint a világi emberek, vagy éppen önmagunkban ismerjük fel ugyanezt. A nehézségek túl nehezek, amim volt eddig, az elégtelen. Szükség van ennek az újra izzítására, hogy a hitnek a parazsa nagyobb legyen.

Több napon át foglalkoztatott ez, hogy hogyan lehet ezt újra gerjeszteni, újra izzítani. Kezdeti időszakban szinte mindenkinél így történik, hogy valakit küld az Úr, aki segít, hogy ezt a parazsat felizzítsa. Gondolom, mindnyájunknak van olyan személyes megtapasztalása, amikor küldött az Úr egy személyt, és akkor újra fellángolt ez a kicsiny parázs. Egy adott pillanatban azonban az Úr azt mondja, elég, és most neked kell ezt felgerjesztened. Három vagy négy évvel ezelőtt, de idén télen is volt ilyen alkalom, hogy valahogy ilyen helyzetben találtam magam, hogy próbáltam másokat hívni, hogy ez a parázs, a hitnek ez az ajándéka valahogy újra felgerjedjen bennem, de valahogy nem jött össze. És akkor hirtelen csak feleszméltem, hogy Uram, vajon nem a te kezed akadályozza meg, hogy külső segítséget kapjak? Nem volt tetsző nekem, de el kellett fogadnom, hogy most nekem kell ezt felgerjeszteni. De az Úr kegyelméből felismerhettem azt, hogy ez így van, és működik. Amikor túl nehéznek érzed a terheket, mit tehetsz? Az első dolog, hogy mindent megtegyél, hogy eljuss az alkalmakra. Amikor ezek a terhek túl nagyok, egy adott pillanatban úgy mutatkoznak, hogy megpróbálják elvágni az alkalmakra való elmenetelt. Nem történt ez meg veletek is, személyesen, hogy azt mondtad, ahogy én most érzem magamat, ahogy én most vagyok, nem is érdemes elmennem, elmegyek majd akkor, amikor nem így leszek?

A másik dolog: az Úrral való közösség imádságban és az ige olvasásában. Nagyon sokáig én néha ugrásszerűen olvastam az igét, néha többet, néha kevesebbet. Volt olyan, hogy két három órát is igeolvasással töltöttem. Volt olyan is, hogy kb. öt percet olvastam, és azt mondtam, nem most van itt az ideje. Emlékszem, egyszer Radu azt mondta, önmagaddal szemben kell erőszakosnak lenned. Azt mondják, evés közben jön meg az étvágy. Amikor ilyen nyomás alatt vagy, akkor így szólsz az Úrnak: Uram, szólj hozzám, hogy a hitem újra fellobbanjon. Olvastam olyanokról, akik így fejezték ki: Uram, nem állok fel innen, amíg nem szólsz. Nekem nem volt ez a bátorságom még soha. Kevesebb bátorsággal, de kiáltottam az Úrhoz, és az Úr szólt hozzám. Válaszai nem kimondottan azok voltak, amiket én gondoltam, de amikor Ő szól, akkor nyilvánvaló, hogy ott az Ő hangja van. Azzal fejezem be, hogy itt azt mondja, jönnek olyan nehéz, vad helyzetek, és minél jobban felismered ezeket az időszakokat, annál inkább törekedj arra, hogy szítsad ezt a tüzet önmagadban.

Itt azt mondja, hogy nem a félelem szellemét adta. Ennek két értelmezése van: az egyik félénkséget jelent. Tudjátok, mit jelent félénknek lenni ilyen értelemben? Megpróbáltam valamit, nem sikerült, és visszalépek, nem megyek tovább. Tehát ez a fajta félelem nem az Úrtól van. A valóság az, hogy Aki bennünk van, hatalmasabb annál, mint ami kívül van, mint ami történhet. Ez maga Istennek az élete. Tehát szítsad ezt, hogy azokban a helyzetekben ez legyen a meghatározó az életedben.

Nagyvárad, 2018. 03. 13.

Hozzászólások

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s