Felkészíteni a szenteket a szolgálat végzésére

Radu Gavrilut

Az elmúlt alkalommal mondtam azt, hogy minden gyülekezet egy apostol és egy evangélista szolgálata nyomán jön létre. Mit gondoltok azokról, akikről a Máté 7:22-ben olvastunk („Uram, Uram, nem a Te nevedben prófétáltunk-é?”), az ő szolgálatuk nyomán nem tértek meg emberek? De, igen! Az emberek ma is úgy gondolják, nagyon könnyű létre hozni egy gyülekezetet. Összegyűlünk, tanulmányozzuk az Igét stb. Nem így van! Mert Ő adott némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, (Ef. 4:11-12). Ezeknek az embereknek a szerepe az, hogy a szenteket fölszerelje, felkészítse szolgálat munkájára, Krisztus Testének építésére.

Ma minden ki van forgatva ebből. A gyülekezetek szolgálókat keresnek, de nem olyanokat keresnek, akik megtanítanák a gyülekezetben lévő testvéreket ill. hívőket szolgálni. És ha hagyjuk, hogy a dolgok így maguktól menjenek tovább, akkor nem jó irányba fejlődnek a dolgok. Mert sok gyülekezetben a testvérek annyira elvilágiasodtak, hogy egyszerűen odakerül a sor, hogy nincs mit mondjanak az Igéről. És akkor hoznak valakit, megfizetik, és az majd prédikál nekik, és akkor a gyülekezeti élet „szépen megy tovább”.

De így Krisztus Teste nem jut el az érett korra. Krisztus Testének épülnie kell. „Testének építésére”, és ezért szükség van arra, hogy mi, a hétköznapi testvérek fel legyünk készítve a szolgálatra, megtanuljunk szolgálni. Nem az, hogy üljünk a padban, és meghallgassuk, hogy mit mond valaki, hanem meg kell tanulnunk tevékenyen szolgálni, és meg kell tanulnunk, hogy mindannyiunk szerepe ez az építés. „Amíg mindnyájan eljutunk a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére, érett férfikorra.” Ef.4:13. Ezért életbevágóan fontos, hogy egy gyülekezet kialakítása az Úrtól kezdődjön. És akkor az Úr rendel némelyeket apostolokul, prófétákul stb. és készít alkalmakat, hogy ők eljöjjenek, hogy a szenteket felkészítsék. (Jó példa erre az Antiókiai gyülekezet, lásd: Apcsel. 11:19-26).

Ez a felkészítő munka a legnehezebb. Mert mindenütt körülöttünk sok olyan ember van, aki téli álmot alszik, és szinte lehetetlen, hogy ne kerüljünk mi is a befolyásuk alá. És majd én is úgy megyek az alkalomra, hogy nincs bennem ez az őszinte vágy, hogy áldásul legyek a testvéreimnek.

Ne menjek egy gyülekezeti alkalomra se üres kézzel, hanem úgy, hogy áldás lehessek a testvéreimnek. Ahol régóta nagyon messze, téves irányba mentek el a dolgok, hogy lehet ott helyreigazítani? Az Úr nem csak félig akarja a dolgokat helyreállítani, hanem teljesen helyre akarja azokat állítani. Nemcsak a személyes, hétköznapi életünkben, hanem a gyülekezet életében is! És ez nagyon nehéz: újból visszatérni az alapokhoz. Az Úr helyezze a szívünkre ezt a vágyat, hogy teljesen visszatérjünk az alapokhoz, Őhozzá.

Miért olyan nehéz ez a szenteket felkészítő munka?

Mert sok a magunkkal cipelt nehezék. Ha valaki egy életet leélt egy gyülekezetben és elégedett azzal, hogy meghallgasson egy igehirdetést, és elégedett azzal, ahova így szellemileg eljutott, akkor mondhatom én annak a testvérnek, hogy ne elégedjél meg ennyivel? „Én jól vagyok, a családom is jól van, a gyerekek is jól vannak, én is jól vagyok. Ez az igehirdető testvér rendszeresen táplál engem a cumin keresztül. Mi kell még?”

Babilonból, amikor haza lehetett térni, milyen kevesen tértek haza! A többség ott maradt, és azt mondta: „Itt minden rendben van, megvan a zsinagóga, megvan a saját kényelmünk, mi hiányzik még? Miért gyújtsam magamra a házat?” Egy-egy ilyen vallási rendszerben a dolgok szépen ki vannak alakítva, be vannak járatva, jó stabilak a maguk módján. Elmész, és megvan a magad kis ülőhelye, és ott vagy és hallgatod a tanítást.

De amikor kijössz a vallási rendszerből, sok problémával találod szembe magad.

Mit szeretnél? Egy jó csomó problémát vagy pedig nyugalmat? Vagy otthon maradsz, jól kijössz a férjeddel, feleségeddel, semmi probléma. De ha néhányan összegyűlnek, mikor pl. nálunk egy új testvér jelenik meg az alkalmon, felmerül bennünk, „Jaj, Uram, milyen problémát hoz magával?”

Mindenki nagyon határozottan követi az Urat, mindaddig, amíg megjelennek a problémák.