Ne add meg magad a csüggedésnek

Ennek a halálos ellenségnek minden tünetétől menekülj el, mint ahogy a kígyó elől elmenekülsz. Ne habozz hátat fordítani neki, hacsak nem akarsz keserű vereségben fűbe harapni.

Kutasd fel Isten ígéreteit, és mond ki őket hangosan egyesével: „Ez az ígéret az enyém.” Ha még mindig kétséget és csüggedést érzel, öntsd ki szívedet Istennek, és kérd Őt, dorgálja meg az ellenséget, aki könyörtelenül gyötör téged.

Abban a pillanatban, amikor teljes szívvel elfordulsz a kétkedés és csüggedés minden tünetétől, az áldott Szent Szellem megeleveníti hitedet és Istennek erejét lehelli lelkedbe.

Először lehet, hogy nem leszel ennek tudatában, mégis, ahogy határozottan és megalkuvás nélkül „rendreutasítasz” minden kétség és lehangoltság iránti hajlamot, amely téged ostromol, hamarosan meg fogod tapasztalni, hogy a sötétség erői visszavonulnak.

Ó, ha meglátnák szemeink az erő és a hatalom szilárd falanxát, amely mindig ott van, amikor csak elfordulunk a sötétség seregeitől, Isten felé, akkor mily csekély hitelt adnánk a ravasz ellenség próbálkozásainak, hogy bennünket kétségbe ejtsen, lehangoljon és elbátortalanítson!

Isten minden csodálatos tulajdonságával ott áll annak a leggyengébb hívőnek az oldalán, aki Krisztus nevében, és egyszerű, gyermeki bizalommal átadja magát Istennek, és Őhozzá fordul segítségért és vezetésért.

Egy őszi napon megláttam egy préri sast, amelyet pisztoly lövés sebesített meg. Szemei még mindig mint fénykör ragyogtak. Aztán lassan megfordította fejét, és még egyszer kutató és sóvárgó pillantást vetett az égre. Csodálatos szárnyaival már sokszor berepülte a csillagos eget. Szívének otthona a gyönyörű égbolt volt. Az volt az ő birodalma. Már ezerszer kibontakoztatta pompás erejét. Azokban a távoli magasságokban játszott a villámokkal és versenyt repült a szelekkel, és most, oly távol otthonától, ott feküdt a haldokló sas, halálra sebezve, mert egyszer megfeledkezett és túl közel repült a földhöz. Ez a sas a lélek. Nem itt van az ő otthona. Nem szabad levennie tekintetét az égről. Meg kell tartanunk a hitet, meg kell őriznünk a reményt, meg kell tartanunk a bátorságot, Krisztusban kell maradnunk. Jobb, ha azonnal elhagyjuk a csatamezőt, ha nem leszünk bátrak. Nincs idő a lélek számára, hogy fejvesztetten meneküljön. Szüntelen az ég felé tekints, lelkem, szüntelen az ég felé tekints!

Mindig felfelé tekints.

Alattad hullámok tajtékoznak,

Jehova-Jireh parancsol a haboknak,

Amikor felfelé tekint’sz.

 

Mindig felfelé tekints.

Lelked bár sötétség marka szorítja,

Betölti a Világosság világossága,

Amikor felfelé tekint’sz.

 

Mindig felfelé tekints.

Mikor a harcban elfogy erőd,

Kapitányod ad győzelmes erőt,

Amikor felfelé tekint’sz.