Keresztyén hit és más vallások

Prof. JOHN LENNOX

Ha megkérdezik, mi a vallás, és én gyakran megkérdezem az emberektől, hogy mi a vallás, akkor nézzük meg a vallás alapvető elemeit. Valami olyasmi, mint az Adelaide Egyetem, itt Ausztráliában. A vallás magában foglal egy utat, egy ösvényt, és általában van egy bejárata. Tehát képzeljük el, hogy itt van egy kapu, egy bejárat, valamiféle szertartás, valaminek a kezdete, te pedig ott vagy bent, az úton. Általában egy hullámos vonalnak szoktam ábrázolni, hogy jelezzem, az ember egyszer lent, egyszer fent van. Aztán vannak papok, guruk, imámok, akik tanítanak téged. A probléma azonban az, hogy bármilyen jól tanítsanak is téged, a végén egyedül maradsz, mert ítélettel, számonkéréssel kell szembenézned. És aszerint, hogy milyen jól felelsz meg a megmérettetésen, beállhatsz a Nirvánába, a Mennybe stb. vezető sorba. És a legtöbb barátom egyetért velem, hogy nagyjából ez a vallás. Aztán furcsának találják, amikor azt mondom, hogy a keresztyén hit nem ilyen. Mert tudjátok, ezek a vallási rendszerek egy dologban közösek: az ember érdemére alapoznak. Tehát minden erőmet összeszedve törekszem, hogy a tanáraim vagy akárhogy is nevezzük őket, segítségével az úton maradok, abban a reményben, hogy a végén majd elfogadnak, mert lesz egy számonkérés, egy ítélet, olyan, mint az egyetemen. Én az Oxfordi Egyetem professzora vagyok, remélem jószívű, és diákokat tanítok, de nem biztosíthatom, hogy át fognak menni a záróvizsgákon.

Tehát a belépés, az út és a záróvizsga, a vallásnak egy szokásos jellemzése, és valóban sokan úgy gondolják, a keresztyén hit is ilyen. De tudjátok, nem ilyen. Mert az alapvető különbség a következő: Krisztus eljött ebbe a világba és azt mondta, „Én vagyok az ajtó”. A belépés nem egy szertartás, hanem egy Személy. És Ő ezt is mondta: „Aki hallja az én szómat, és hisz annak, Aki elküldött engem, nem megy ítéletre, hanem már átment a halálból az életre.” Azt vallja magáról, hogy Ő lesz a bíró az utolsó napon. És ez megdöbbentő, hölgyeim és uraim. Abszolút megdöbbentő. Próbáljuk megérteni, mit is jelent ez: Krisztus azt mondja magáról, hogy Ő lesz a bíró az utolsó napon, és Ő azt mondja nekem, most itt a földön, hogy mivel Ő meghalt értem, és ha én hiszek benne és rá bízom magam, akkor itt és most bűnbocsánatot kapok, és tudom, hogy el vagyok fogadva.

Hadd szemléltessem egy hasonlattal, gyakran szoktam mindenféle vallású embereknek ezzel a hasonlattal szemléltetni: gondoljunk a házasságra. Tegyük fel, egy napon a Cambridge-i egyetemen találkozok egy lánnyal, és feleségül akarom venni. Odamegyek hozzá és ezt mondom neki: „Sally, szeretném, ha feleségül jönnél hozzám. Ezért adok neked egy szakácskönyvet, ami tele van törvényekkel, például itt van az almás pite törvénye: Végy ennyi és ennyi lisztet, ennyi és ennyi cukrot, vizet stb. Keverd össze, melegítsd fel ennyi és ennyi fokra, stb. Ha betartod ezeket a szabályokat, mondjuk negyven vagy ötven évig, akkor majd meggondolom, hogy elfogadjalak-e. Szeretnél tehát a feleségem lenni?”

Örülök, hogy nevetnek, hölgyeim és uraim, mert tudják, pontosan ez az, amit több millió ember gondol Istenről! Itt van a szabályok könyve, megpróbálom betartani, és akkor lehet, hogy elfogadnak. Sohasem sértenénk meg egy embertársunkat sem azzal, hogy a kapcsolatunkat érdemekre alapoznánk. Végül elvettem Sallyt feleségül, és a csodálatos dolog az volt, hogy elfogadott engem. Nem az volt a csodálatos, hogy én elfogadtam őt, hanem hogy ő fogadott el engem. Mert el tudjuk képzelni azt a feleséget, aki az első rendszer alapján lett feleség, és megpróbál almás pitét sütni, és hirtelen rájön, hogy ha nem csinálja tökéletesen, akkor mehet haza az anyjához. Ezért feltekeri a sütőt ezer fokra, és a végén égőáldozat lesz az eredmény. Hölgyeim és uraim, ez rabszolgaság. És ha a keresztyén hitet rabszolgaságként félreértelmezzük, akkor nem csoda, hogy nem vonzó az önök számára.

Tudják, mi teszi szabaddá a feleségemet arra, hogy főzzön? Egyébként roppant ügyes. Az, hogy tudja, nem a főztje a feltétele annak, hogy én elfogadjam őt. És hölgyeim és uraim, ugyanígy van Istennel is. A csodálatos dolog a következő: nem az én érdememtől függ, hanem Isten kegyelmének az ajándéka. És nem azért teszek bizonyságot ma este, hogy elnyerjem Isten elfogadását, hogy én milyen jó fiú vagyok. Hölgyeim és uraim, ezt ma este azért teszem, mert már elfogadott engem Isten. Ez a különbség. És így magyarázom a különböző vallású barátaimnak is: „Tudjátok, Jézus nem verseng a ti vallásotokkal, mert Ő nekem olyasmit kínál, amit semelyik másik vallás nem kínál: Ő bűnbocsánatot kínál, és bizonyosságot már ebben az életben, azért, amit Ő tett, nem azért, amit én tettem. Ez a különbség, és ez óriási különbség! Ez nem az erkölcsösség szintjén nyugszik, hanem annak az alapvető útnak a szintjén, ahogyan kapcsolatba kerülünk Istennel.

Köszönjük szépen!

forrás:

 

Hozzászólások

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s