A bennünk lévő Élet jellemmé formálódása, 2. rész

Radu Gavrilut

Foglalkoztatott egy dolog, ami ma nagyon el van hanyagolva: hogyan formálja az Úr az ő jellemét bennünk? Ez nem egy olyan munkálat, amit az Úr a mi közreműködésünk nélkül végez. Este lefekszel és reggel, amikor felébredsz, más ember vagy. Nem így van. Egy dolog, hogy Krisztus élete bennünk van, de egy másik dolog, hogy rendelkezzünk az Ő jellemével is. Egy veréb verébnek születik, de nem repül. Ül a fészekben és a szülők hoznak neki élelmet, fejlődik, megerősödik a táplálék által és eljut oda, hogy repül. Bennünk van Krisztus élete és ha ez az élet követi a normális folyamatát, és mi is követjük, jellemmé formálódik. De ha nem követjük az életet, akkor nem fog átalakulni jellemmé.

Amit láttam és ami nagyon megérintett ezzel az élettel kapcsolatban az, hogy ez olyan élet, amelyik megbocsájt. Olyan a természete, hogy megbocsájt. Akkor is mikor a kereszten volt, az Úr Jézus azt mondta: „Uram, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekednek.” Ha a bennünk levő élet megmutatja: meg kell, bocsáss, de nekünk fenntartásaink vannak, akkor az élet nem válik jellemmé.

Az Úr ad kegyelmet és az Ő kegyelme elég a mi számunkra, hogy győzedelmesen éljünk azokban a körülményekben, amelyekben vagyunk. Mi kaptunk kegyelmet az Úrtól, és ennek a kegyelemnek köszönhetően tudunk győzedelmes életet élni azokban a helyzetekben, amelyekben vagyunk. Követve ezt az életet, látni fogjuk, hogy bennünk valami megváltozik. És mert bennünk egyre inkább Krisztus jelleme lesz jelen, nem lesz nehéz ezt az életet élni. Ez a jellem nem egyik napról a másikra formálódik, hanem idővel, azokban a körülményekben, amelyekbe az Úr helyez.

Ő ki akar munkálni valamit. Nem csak annyit, hogy győzelmesen jöjjünk ki ezekből a helyzetekből, hanem ezek által akarja kiformálni bennünk az Ő jellemét. A Máté 20. példázatában, a szőlőművesek példázatában, a gazda kiment a nap különböző óráiban, hogy találjon munkásokat az ő szőlőjébe. Máté 20,8-16: „mikor pedig beesteledék, monda a szőlőnek ura az ő vincellérjének: hívd elő a munkásokat, és add ki nékik a bért, az utolsóktól kezdve mind az elsőkig. És jövén a tizenegyórásak, fejenként tíz-tíz pénz vőnek. Jövén azután az elsők, azt gondolják vala, hogy ők többet kapnak. De ők is tíz-tíz pénzt vőnek fejenként. A mint pedig fölvevék, zúgolódnak vala a házigazda ellen. Mondván: azok az utolsók egyetlen óráig munkálkodtak és egyenlőkké tetted azokat velünk, a kik a napnak terhét és hőségét szenvedtük. Ő pedig felelvén monda azok közül egynek: barátom, nem cselekszem igazságtalanul veled, avagy nem tíz pénzben szerződtél-e meg velem? Vedd ami a tied, és menj el. Én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. Avagy nem szabad-e nékem a magaméval azt tennem amit akarok? Avagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok? Ekképen lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók, mert sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak.”

Kik a választottak a példázat szerint? A választottak azok, akik a gazda iránti szeretetből munkálkodnak. Ha nem így járunk el, akkor nem vagyunk választottak. Akik kezdettől ott voltak azt hitték, hogy ők többet kapnak. Mindig van ok, hogy megharagudj a gazdára, mert te nem vagy olyan mint ő, és meg kell, változz.

Mi azt gondoljuk, hogy Isten kiválasztott a világ kezdete előtt, és ez igaz, aztán elhívott és mi már választottaknak képzeljük magunkat. Nem így van? Mózest kiválasztotta az Úr és elhívta, de egy adott pillanatban neki is választania kellett. Jel 17,14: „és akik vele vannak elhívottak, és kiválasztottak és hívek.” A sorrend megváltozott: elhívottak, választottak és hűségesek. Mózest kiválasztotta és elhívta az Úr, hogy kivezesse Izráelt Egyiptomból. Felkészítette az Úr, de eljött az idő, mikor neki is választania kellett. Így munkálkodik az Úr a mi életünkben, hogy eljussunk oda, hogy mi is válasszunk. Mit fogsz választani? Ő kiválasztott téged, elhívott téged, de most annak van az ideje, hogy te is válassz.

Máté 22, 8-14: „Akkor monda az ő szolgáinak: a menyegző ugyan készen van, de a hivatalosak nem valának méltók. Menjetek azért a keresztutakra, és akiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe. És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyűjték mind akiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző vendégekkel. Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, akinek nem vala menyegzői ruhája. És monda neki: barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata. Akkor monda a király a szolgáknak: kötözzétek meg és vessétek őt a külső sötétségre, ott lészen sírás és fogcsikorgatás. Mert sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak.”

A menyegzői ruha naponta készül, és ez a jellemről beszél, hogy átformálódjunk, hogy ne maradjunk ugyanazok. Az Urat érinthessék az emberek akkor, amikor téged érintenek, hogy úgy reagálj a dolgokra, mint Ő. Ha mégis másként jársz el, akkor térj meg. Ez a legfontosabb munkálat és ezért van elhanyagolva. Az emberek nem értik, hogy nem elég csak Krisztus életével rendelkezni, hanem szükséges, hogy az Ő jellemével is rendelkezzünk. Pál azt mondja: „Gyermekeim, kiket ismét fájdalommal szülök, míglen kiábrázolódik bennetek a Krisztus,” vagyis, amíg az emberek meglátják bennünk Krisztust.

Azok a helyzetek, amelyekbe Isten helyez – és Ő nem pazarolja ezeket a helyzeteket – ezek azok, amelyek által Ő azt akarja, hogy felöltözzük Krisztust. Ha egy körülményes ember mellé helyez az Úr, ez azt jelenti, hogy Ő irgalmassággal akar felruházni, mert neked ez nincs. Ha rossz főnök mellé helyez, ez nem azért van, hogy te szenvedj. Ha a mindennapi életben nem vagy becsületes, akkor nem vagy az Úrral szemben sem. Ha a munkádban nem az Úrnak dolgozol, hanem felületes vagy, az Úrral is ugyanígy fogsz eljárni. Ha a családodban nem vagy példa, az Úrral való dolgaidban sem leszel az. Ha valaki a munkahelyén felületes, nem lehet az Úr dolgaiban sem odaszánt.

Az Úr azt akarja, hogy a mindennapi, kicsi, megszokott dolgainkon kezdjük. Egy iskolás nem lehet alapos az Úr dolgaiban, ha lóg az iskolából és nem tanul. Mindenki mást csinál, mindenki másol. Nem mondom, hogy én nem tévedtem, de ha akkor tudtam volna azt, amit ma tudok, másként jártam volna el. Azért mondom, ti ne úgy tegyetek, mint én tettem. A jellem nagyon fontos. Az Úr elsősorban azt akarja, hogy mi átformálódjunk.

Az Úr számára nem nagy dolog, hogy ebben a világban nagy dolgokat tegyen. Sok fiatal, aki az Úrhoz tér, szeretne beállni valamilyen munkába, de a legfontosabb, hogy átváltozz, hogy az idősebb testvérek mellett maradj, hogy engedelmeskedj nekik. Hogy ne legyél bölcs önmagadban. Minden fiatal azt hiszi, hogy sokat tud, de nem lehet tapasztalata, nem tud dolgokat megérteni, ameddig nem megy keresztül bizonyos helyzeteken.

Sokat foglalkoztatott ez a téma. És észrevehető, hogy miközben éled a mindennapi életedet, párhuzamosan történik benned valami: vagy felépül a jellem, vagy üres maradsz. 2Kor. 5,4: „Mert akik e sátorban vagyunk is, sóhajtozunk megterheltetvén, mivelhogy nem kívánunk levetkőztetni, hanem felöltöztetni, hogy ami halandó, elnyelje azt az élet.” Az életünket az Úr számára kell, hogy éljük és nála van elég kegyelem, hogy segítsen. Ha követjük az életet, akkor a kis verébhez hasonlóan, ha táplálkozik, eljut oda, hogy repülni fog. Az élet jellemmé formálódik és Krisztus láthatóvá válik bennünk. Ámen.