Mit jelent felvenni az Úr igáját?

Radu Gavrilut

“Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok  terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.” Máté 11:28-30.

Mit jelent felvenni az Ő igáját?

• Terhet jelent.
• Miután felvetted az igát, korlátozod magad, és más fog irányítani. Régen az ökröket igába fogták, és amíg nem voltak befogva, sokkal nagyobb szabadságot élveztek, de miután befogták őket, ez a szabadságuk már nem volt meg. Ez azt jelenti a számodra, hogy ezután téged az Úr fog vezetni.
• Egész egyszerűen rabszolga leszel. „Az én igámat könnyű hordani, az én terhem könnyű.”

Az Úrnak odaszentelt, odaszánt életed legyen. Ha egyszer odaszántad magad az Úrnak, akkor az Úré vagy. Viszont bizonyos dolgokat, amiket még mi irányítunk, átadjuk neki ezeket. Nagyon nagy dolog az, ha valaki megérti, mit jelent átadni magad az Úrnak. Szóban el lehet mondani ezeket, de ez a dolog nem így működik. Amikor a tarszuszi Saul találkozott az Úrral és átérezte ennek a nagyságát, felkiáltott: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Ez tetszett az Úrnak. Ha ezt megteszed, ha megláttad az Ő dicsőségét, szépségét, akkor az fog történni, hogy nagyon sokszor az Úr meg fog állítani az útjaidból, mert szavadon fog fogni. Róma 12:1, de ott pontosan ez van: „Kérlek titeket testvéreim, az Isten irgalmasságaira, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda magatokat Istennek tetsző élő áldozatul.”

Miért kell a testünket odaszánnunk, mint Istennek tetsző áldozatot?  Ha nincs meg ez a világosságod, akkor nincs, ami arra indítana, hogy mindezeket megtedd. Ha szeretnénk Isten irgalmasságait meglátni, pl. Róma 1-11. részekben Isten irgalmasságairól olvasunk. Ha elgondolkodunk róla, akkor az történik, hogy a mi irányunkból is elindul egy válasz: nem akarunk önmagunknak élni. Ez az első lépés. Ha nem látjuk Isten irgalmasságát, nincsen átadás, és enélkül nincs igahordozás sem. Nem lesz alázatosság és szelídség sem. Tehát ez az első lépés. Ha ezt megtettük és átadtuk magunkat az Úrnak, az Úr megszabadít, és kiragad olyan dolgokból, amelyekbe beleragadtunk anélkül, hogy akartunk volna.

Saul megfordulása, megtérése a damaszkuszi úton: ApCsel. 9:3-9. Nagyon érdekes az Úr szóhasználata, amit neki mond, 5. vers: „Kicsoda vagy Uram? Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. Nehéz neked az ösztöke ellen rugódoznod.” Miért fontos ez a vers? Mert az Úr itt azt akarja mondani, hogy ez az eszköz, az ösztöke, olyan irányító, szúró eszköz volt, amivel az állatot a gazdája irányította és általa emlékeztette, hogy nem te vagy az Úr. Neked van egy Urad, te nem tehetsz akármit. Amikor az állat önmaga próbált arra menni, amerre ő akart, ez az eszköz emlékeztette, hogy nem mehet arra, amerre ő akar, és amikor hátrarúgott, megszúrta önmagát és abból tudta, hogy mi az, amit kell vagy nem kell tennie. Így történik velünk is, miután elfogadtuk az Ő igáját. Egy szempontból ez rabságot jelent, nem szabadságot, és amikor ezt megvilágítja az Úr a számunkra, hogy nem arra lettünk megszabadítva, hogy önmagunknak éljünk. Amikor az Ő világossága felragyog, akkor számunkra is felragyog valami: „mindörökre szolga, soha többé nem szabad”. Ezt nem lehet csak értelemmel felfogni, ehhez kinyilatkoztatás kell az Úrtól.

Jákob életéről, ha elgondolkodunk, olyan ember volt, akinek a szívében emésztő vágy volt az Úr irányába. Olyan vágy volt benne, hogy az Úr akaratában találtasson, de nem ismerte az Úr útjait. Ilyenek vagyunk mi is, vágyakozunk, hogy Uram arra akarok menni, amerre Te mégy. Jákob sem ismerte fel Istennek útjait. Isten útjai nem a mi értelmünknek íródtak, azok mások.  Egész alkalmatlanságával, tökéletlenségeivel, átadásaival, látta az Úr az ő szívét. Ezért elkezdte ezeken az utakon járatni és elvitte egy olyan pontig, amikor egymagára maradt és Istennel hadakozott. És attól a pillanattól a neve nem Jákob, hanem Izrael lett.  A változás nem volt 100%-os, de a munka elkezdődött. Mivel ott volt az iga, Isten elvezette őt egész Bételig.

Két lényeges dolog van, ami megváltoztatja életünket: amikor látjuk az Ő irgalmasságait és erre van a szívedben egy válasz. Ha ez csak az értelmedben van, akkor a válasz nem lesz tökéletes. Olvassátok el a Római levelet, és látni fogjátok Istennek irgalmasságait, és ha ezt látjátok, a ti szívetekben is válasz születik.

A másik dolog az, hogy Istennek különleges útjai vannak. Olyan módszerei vannak, amivel bennünket késztet. Ő nem erőltet, végigjárhatjuk az életünket úgy is, hogy nem vesszük fel ezt az igát. De amikor az Úr igéjéről elgondolkodunk és megértjük az Úr szeretetét, akkor ez a szeretet késztet minket. Nem egy prédikáció végzi ezt el, hanem az, ha meglátod az Ő szeretetét. Mi nem foghatjuk fel az elménkkel azt, hogy mibe került az Úrnak az, hogy bennünket megváltson.

Amikor valakinek az evangéliumot elmondod, hogy megbocsájtotta az Úr a bűneidet, ez csak egy kis része az evangéliumnak. Az Úr Jézus Isten volt és Isten most is. Amikor elfogadta, hogy erre a földre jöjjön, ha úgy jött volna el, dicsőségben, ahogy Saulnak megjelent, mi is a földre estünk volna. De Ő megüresítette Önmagát. Mitől üresítette meg önmagát? Azért jött, hogy rabszolga legyen. Nem volt mindenütt jelen, elfogadta a korlátozást. És nem volt mindenható. Kérhette volna az Atyát, de nem tette meg. Ettől is megüresítette magát. Harmadszor, a mindentudásról is lemondott. Az istenségéről nem mondott le, mert ez volt Önmaga. Tehát amikor Ő lejött a földre, ezektől magát megüresítette. A szenvedés borzasztó nehéz volt, mert Ő teljes mértékben szent volt, és bűnné kellett lennie. A tanítványoknak még mindig az volt a gond, ki a nagyobb közöttük, de Ő hű volt mindhalálig.

Ha meglátjuk, hogy mit tett Ő és hogyan tette, és mindezeket azért tette, hogy a nagy mélységből engem és téged kiragadjon, ha a szemünk megnyílik, hogy meglássuk ezt a nagy szeretetet irányunkban, akkor ez a szeretet egy válaszra vár. Csak azért hívott el, hogy ne kerüljek a pokolra és kimentsen a bűnből? Amikor elkezded megérteni, hogy a dolgokat ki kell engedned a kezedből és fenntartás nélkül megkérdezed: mit kell, hogy átadjak? Valaki megkért, hogy imádkozzak érte. És nemrég felhívott, hogy valami elkezdett megváltozni benne, „egy kicsiny felhőcske jelent meg a horizonton”. „Ha valamit kérünk az Ő akarata szerint, meghallgat minket.” Ámen.