Hogyan kezdődött az Antiókhiai Gyülekezet

Beszélgetés STEPHEN KAUNG testvérrel (1991. április)

Kérdés: 

Hogyan kezdődött az Antiókhiai Gyülekezet?

Stephen Kaung: 

Antiókhia kezdete nagyon más, mivel Antiókhia apostol nélkül kezdődik. A gyülekezet vagy egy apostol munkája által kezdődik, vagy úgy, hogy a hívők elköltöznek, vagy összejönnek. Ha szigorúan nézzük, akkor a gyülekezet Jeruzsálemben igazából nem apostolok munkája által kezdődött. Igazából az Úr készítette fel az Ő népét. Ott van 120 ember, vannak ott apostolok, de vannak tagok is. A Szent Szellem volt az, Aki lejött, és egy Szellem által egy Testbe merítette őket. Ez az, ahogy Jeruzsálemben a gyülekezet kezdődött. Nem apostolokkal kezdődött. Ha azt akarjuk mondani, hogy egy apostol kezdte, akkor az Krisztus volt. Krisztus az az Apostol, aki elkezdte a Jeruzsálemi Gyülekezetet. Ez az egyetlen módja, ahogyan megmagyarázhatjuk.

 

Amikor a Gyülekezet elkezdődött, az Úr nem jelentette ki, hogy hogyan kell igazgatni a gyülekezetet. Tehát 3120 emberrel, és naponta szaporodott a számuk, hogyan haladjanak tovább? A tizenkét apostol, akiket az Úr a három év alatt felkészített, természetes módon ők vették magukra a felelősséget. Senki sem jelölte ki őket, csupán magukra vállalták a férfi- és nőtestvérekért való felelősséget. Ők végeztek mindent. Nemcsak Isten Igéjét szólták, hanem az asztal körül is ők szolgáltak. Ezt cselekedve, mindkét oldalon kudarcot vallottak, mivel ez lehetetlenség. Látjátok, hogyan készíti Isten a gyülekezetet. Isten nem állít fel rendszert, és nem mondja, így kell a gyülekezetet működtetni. Valójában azt láthatjuk, hogy nincs semmiféle rendszer. Ahogy az élet elkezd növekedni, a szükséglet is nő, az Úr pedig gondot visel. Olyan, mintha improvizálni kellene, ahogy haladnak tovább. De tudjuk, hogy a Szent Szellem ott van mögöttük, és tovább vezeti őket.

 

Végül, felmerül egy probléma, mert a görög zsidók özvegyei mellőzve voltak. Még Jeruzsálemben is azt láthatjuk, hogy akkoriban mind zsidók voltak, de kétféle zsidók. Görög zsidók és héber zsidók. Nagyon eltért a kultúrájuk. Fajukat tekintve ugyanazok, de kultúrájukat tekintve nagyon eltérőek. Sajnos, a tizenkét apostol mind héber zsidó volt, és a görög zsidók özvegyeit mellőzték. Panaszkodás támadt körülöttük. Hála legyen Istennek érte, mert amikor probléma támad, lehetőség van a megoldására, és tovább lehet haladni. Így hét férfiút választottak ki. Nem mondja azt az Ige, hogy diakónusok, mert akkor még nem volt ez a cím, de a funkciója jelen volt. Tehát a funkció az, ami fontos. Mivel a feladatokat megosztották, az apostolok az imádságnak és az Igének szentelhették magukat, heten pedig az asztal körül szolgáltak, így az Isten Igéje növekedett. Isten valóban megáldotta őket. Tehát ez azt mutatja, hogy így volt helyes. Isten rátette pecsétjét. Ez a helyes.

 

Ha jól emlékszem, egészen az ApCsel. 11. fejezetéig nincsenek vének a Jeruzsálemi Gyülekezetben, és már több év eltelt. A vének között, amennyire tudjuk, csak két apostol maradt, mint vén, a Jeruzsálemi Gyülekezetben. Péter és János, csak ők ketten. Egyrészt apostolok voltak, másrészt vének. A többi apostol még csak vén sem volt a Gyülekezetben Jeruzsálemben.

 

Pál egy apostol, de amikor eljön a Jeruzsálemi Gyülekezetbe, akkor számukra ő nem apostol. Ellenkezőleg, ő alárendeli magát a Jeruzsálemi Gyülekezetnek. Tehát, ha valaki apostol, az nem jelenti azt, hogy akkor ő a világon minden gyülekezet fölött apostol. Csak abban a Gyülekezetben vagy apostol, ahol Isten felhasznált téged annak létrejöttében. Tehát Pál azt mondta a Korinthusbelieknek: „Számotokra legalább apostol vagyok, mert én szültelek titeket.” Attól tartok, ma éppen az „apostol” fogalma az, amivel annyira visszaélnek. Az emberek azt gondolják, hogy mivel ő egy apostol, akkor ő az egész világegyetem apostola. Ez nem így van. Azt gondolom, elég világos az Újszövetségben, hogy akkor is, ha valaki apostol, nem jelenti azt, hogy mivel ő apostol, akkor a világ minden gyülekezete fölött apostoli tekintélye van. Ilyen dolog nem létezik, ilyen nincs.

 

Továbbá, egy gyülekezetet nem feltétlenül kell, hogy apostol kezdjen el. Ellenkezőleg, Antiókhiában a gyülekezetet nem apostol kezdte el. A hívők voltak azok, akik az üldöztetés miatt Antiókhiába mentek, és elkezdtek prédikálni az embereknek, és sokan megtértek. A Jeruzsálemi Gyülekezet hallott erről, és odaküldték Barnabást. Barnabás nem volt apostol. Ő egy testvér volt ott. Mivel ő a vigasztalás fia, (nagy szíve van). Amikor a Jeruzsálemi Gyülekezet meghallotta, hogy valami történt a pogányok között, (tudjátok, ők szűk látókörűek voltak), mint zsidók, nem tudták megérteni, hogy Isten kegyelmet adjon a pogányoknak. Ezért tudni akarták, hogy mi folyik ott. A megfelelő embert választották ki, mert Barnabásnak nagy szíve volt. Ugyanakkor görög háttere volt. Ő nem héber zsidó, hanem görög zsidó volt. Tehát azt gondolom, jó személyt választottak ki arra, hogy utánanézzen a dolgoknak. Ha héber zsidót küldtek volna oda, valószínűleg más beszámolóval tért volna haza.

 

Barnabás elment Antiókhiába, és látta, amit az Úr már ott cselekedett. Tehát ott maradt, és bátorította őket, és Pált is kérte, hogy segítsen neki. Ők akkor még nem voltak apostolok. Barnabás valószínűleg tanító volt, Pál pedig kétség kívül tanító volt. Egy teljes évig velük voltak és tanították őket, segítettek nekik. Az ApCsel. 13. részében 5 prófétát és tanítót találunk, Barnabást, Simeont, Sault és másokat. Ők nem a Gyülekezet vénjei voltak Antiókhiában. Ők próféták és apostolok voltak. Más szóval, ők helyi szolgálatokat képviselnek. Ők nem helyi vezetést képviselnek. A szolgálatuk az, hogy Isten Igéjét hirdessék a helybeli embereknek. Amikor az Úrnak szolgáltak, akkor volt az, hogy a Szent Szellem elválasztotta Barnabást és Sault, és kiküldték őket, mint apostolokat. Más szóval, Antiókhiát nem apostolok alapították, hanem Antiókhia apostolokat adott. Azt gondolom, ez elég világos, apostolokat adtak, apostolok származtak közülük, és azt találjuk, hogy amikor elmentek oda, és Isten népét összegyűjtötték, azt gondolom, elég érthető a Szentírásból, hogy ott nem volt rendszer.

 

Pál és Barnabás nem tettek semmit, hogy felállítsák a gyülekezetet. Még az után is, hogy emberek tértek meg, „megtalálták a Gyülekezetet”, ahogy ma mondanánk. De nem állították fel, hanem engedték, hogy velük együtt összegyülekezzenek, és a Szent Szellem által vezetve spontán és természetes módon növekedtek. Nem volt irányítás, nem voltak szabályok, nem voltak előírások, csak engedték, hogy együtt növekedjenek. Azt gondolhatnánk, hogy ez így fejetlenség volt, de ott volt a Szent Szellem. Amikor mindannyian ragaszkodunk a Főhöz, és amikor a Szent Szellem irányít, akkor ott harmónia van. Adjunk lehetőséget nekik a növekedésre. És ahogy természetes módon növekednek, lesznek testvérek, akik gyorsabban növekednek. Más szóval, Krisztus mértéke egyesekben jobban megmutatkozik, mint a többi férfi- és nőtestvérben. És úgy tűnik, a Szent Szellem nemcsak az életet teszi nyilvánvalóvá bennük, hanem azzal együtt az élet bizonyos funkciókat is nyilvánvalóvá tesz, egy bizonyos felelősségvállalást. Más szóval, a Fej az, aki mindezeket a dolgokat adja. Nem szervezi meg senki, hanem a Fej az, aki nyilvánvalóvá teszi Önmagát bizonyos férfitestvérekben.

 

Amikor Pál és Barnabás valamennyi idő után visszajöttek, felismerték, hogy az Úr már nyilvánvalóvá tett közöttük néhány testvért, így ők azokat kijelölték. Ha elolvassuk az ApCsel. 20. részét, Pál azt mondja a 28. versben, hogy „a Szent Szellem jelölte ki őket” (a Szent Szellem vigyázókká tett – Károli). Nem apostolok jelölték ki őket, hanem a Szent Szellem jelölte ki őket, az apostolok csak felismerték őket. Tudatták. Az egyetlen oka, amiért az apostolok elismerték őket, a gyengék miatt volt. Nem azért, mert a többi férfi és nőtestvér nem tudta ezt, ők már tudták. Ha igazán Szellemben élünk, akkor felismerjük Krisztust a mi testvéreink életében. Felismerjük, hogy kiben van meg Krisztus nagyobb mértéke, és annak alávetjük magunkat. De a gyengébb férfi és nőtestvéreknek szükségük van valami külsődleges, formai dologra; valami fogódzóra, ami segít nekik látni és megtanulni, hogy hogyan rendeljék alá magukat. Ez a gyengébbekért van. Tulajdonképp, ha a Szellemben élünk, fel kellene ismernünk. Még akkor is, ha nincsenek kijelölve.

 

Ezt találjuk a Gyülekezetben. A Gyülekezet egy élő szervezet. Semmi sincs igazán megszervezve, minden az élet növekedése, az élet kifejezése. És ez az, ami a Gyülekezet valójában. Ugyanakkor azt láthatjuk, ahogy a gyülekezet elkezd növekedni, kell, hogy legyen egy embercsoport, akik bizonyos értelemben a gyülekezet irányítását, vezetését képviselik. Ez nem jelenti azt, hogy a vénekkel felcseréljük, vagy elmozdítjuk Krisztust, mint a Gyülekezet Fejét. A vének nem egy helyettes fejet képviselnek. Ezt ne feledjük. Ha elkövetjük azt a hibát, hogy azt gondoljuk, mivel vannak vénjeink, ők a fej, akikhez ragaszkodnunk kell, akkor tévedünk. A Főhöz kell ragaszkodnunk, és Krisztus sohasem adja fel az Ő Főségét. Gyakorlati okokból tekintélyéből átruház másokra, de nem engedi át teljes tekintélyét.

 

Hozzászólások

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s