T. Austin-Sparks
“Jöjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélőnek: miket cselekedett az én lelkemmel” (Zsolt. 66:16).
Ennek két oldala van. Az egyik az, aki beszél, és személyesen képviseli azt, amit az Úr tett. A másik ennek a hirdetése, vagyis az üzenet, amit átad. Az egyik maga a tanú, a másik a hirdetett bizonyságtétel. Tanú és Bizonyságtétel. Az Úr tett valamit és végez valamit bennünk, hogy tanúk lehessünk tapasztalataink alapján. Az Ő velünk való bánásmódjából alakul ki az üzenetünk, ami a Bizonyságtételünk. Mindig fontos emlékeznünk arra, hogy ahhoz, hogy egy üzenet életbevágó és hatékony legyen, az élő személyből kell kiindulnia és az élő személlyel kell kapcsolatban állnia. Ez nem valami elvégzett, befejezett dolog, hanem valami, ami mindig mélyül és növekszik. Ahhoz, hogy egy üzenet élő legyen, az üzenet hordozójának az élő tapasztalat útján kell maradnia az üzenet vonatkozásában.
"Bátorítsuk egymást, mivel közeledik az a nap" 