Radu Gavriluţ
„Mikor kiment a férfiú mérőzsinórral a kezében, mért ezer singet; és átvitt engem a vízen, a víz bokáig ért. És mért ismét ezeret, és átvitt engem a vízen, a víz pedig térdig ért. És mére ismét ezeret, és átvitt engem, és a víz derékig ért. És mére még ezeret, és olyan folyó volt, hogy át nem mehettem rajta, mert magas volt a víz, megúszni való.” Ezékiel 47: 1-14.
A Bibliának az első könyvében is szó van egy folyóról, amely Éden kertjéből jött ki, és az is négy ágra szakadt. Az elsőnél aranyra és drágakövekre találtál. Ez a folyó, amely Édenből jött, a Szent Szellem előképe. Mert a Szellemről mondja János, hogy „aki hisz énbennem, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből” (Ján. 7:38). Itt az Ezékiel könyvében, az oltár alól jött ki ez a kis patak. Ez a férfi, aki mérőzsinórral haladt előre, az ítéletről szól. A hívő szellemi életében is van egy növekedési sorozat. Nem mondhatjuk azt, hogy eljutottunk az utolsó szakaszig, ahol úszni lehet, amikor már nem patakról, hanem folyamról beszélünk, ahol olyan mély volt a víz, hogy nem lehetett lábbal átkelni rajta.
Már a kezdetekkor látszott ott valami. Annak a mértékében, ahogyan a Szent Szellem munkálkodik az életünkben és az életünk különböző helyzeteiben, és minél több dolgot felfed az életünkben, úgy üresedünk meg önmagunktól, és annak mértékével töltekezünk meg az Úrral. Ha valaki keveset ismer ebből, annak az életében meglátszik az Élet bőségének kicsinysége. Ezékiel könyvében ez itt egy prófécia. Mindenhová el fog menni ez a folyó, mert ez nemcsak átvitt értelemben lesz így, hanem valóságosan. Átmegy a pusztaságon és beleömlik a Holt-tengerbe. Emberileg lehet, hogy nem tudjuk elképzelni, hogy annak a tengernek a vize élővé váljon. Ugyanúgy nehezen tudjuk elképzelni, hogy a mi bensőnkből élő víznek folyamai fognak felbuzogni. Ez valójában egy folyamat, amely során az Úr Jézus Krisztus mind jobban-jobban kiábrázolódik az életünkben, azokban a helyzetekben, amelyekbe mindegyikünk helyezve van.
- vers: „Mert ez a víz bement oda, és azok meggyógyulnak, és él minden, valahova e folyó bement.”
Engem mindig meghatott az, amikor valahová elkerültek testvérek, és ott több testvér lett. Voltam egy faluban, ahol egy házaspár lakik, és arra gondoltak, el fognak onnan költözni. De amikor a férfiú elment és mérőzsinórral kezdte lemérni az életüket, akkor azt mondták, hogy „az a vágy, hogy innen elköltözzünk, egyre távolodik tőlünk”. Örültem ennek, mert ha élet van bennünk, ha az életünkben ott van a világosság, azt nem lehet elrejteni. Nem a mi szép szavaink, hanem valójában az az Élet, amit János is megemlít az evangéliumokban: „az Élet volt az emberek Világossága”, és ezt a világosságot nem lehet elrejteni, nem maradhat elrejtve.
Ismeritek a szíriai Naámán meggyógyulásának történetét. Nekem nagyon tetszik ez a történet. Mert ott volt egy kis leány, aki rabszolga volt és nem sok értéke volt. És Naámán leprás lett. Biztosan többször megemlítette a kislány, míg végül ez a nagy ember elhatározta, hogy el fog menni Izraelbe. Azért ott van egy nagy távolság! Hosszú utat kellett megtennie! És elment, és a próféta elküldte, hogy menjen és merítkezzen be a Jordánba. Nagy távolság volt az, és akkor ott nem voltak olyan utak, mint ma. És az a kislány mily nagy befolyással bírt, hogy ez a nagy ember eljutott oda, és utána meg is gyógyult! Én hiszem azt, hogy ez nemcsak azért volt megírva, mert ott egy ilyen csoda történt. Istennek mindig megvoltak a bizonyságtevői különböző helyeken. Amikor Izrael népe Kánaán földjére beérkezett, ott hét komoly ellenséges törzs volt. És Izraelnek már volt akkor egy bizonyságtevője, mire Izrael népe oda bekerült. Tudjátok, ki volt? Azt gondoljátok, hogy Melkisédek egy fiktív személy volt? Ő már ott volt, és fizikailag létezett. Istennek volt bizonyságtevője akkor is.
Szeretnék viszont annyit elmondani, hogy ha az Úr velünk foglalkozik, és látjuk az Ő kezét és elfogadjuk az Ő hozzáállását és azt, amit velünk tesz, akkor a szíveinkből élő víznek folyamai törnek elő, és én hiszem, hogy a körülöttünk lévők látni fogják ezt. Sokan kérdezik, mit tegyek, hogy szolgáljam az Urat, hogyan lehetek az Úr bizonyságtevője. Egyesek azt gondolják, tanulmányokat kell folytatniuk, mások missziós tevékenységekre gondolnak. Nem vagyok ellene a tanulmányoknak, de bárki, akinek a szívéből élő víznek folyamai buzognak elő, ott a dolgok nyilvánvalóvá válnak. Amit viszont látnunk kell az, hogy amikor Isten jön és megítél az életünkben dolgokat, akkor tudjuk ezt elfogadni, tudjuk elfogadni az Ő velünk való foglalkozását, és csak akkor fogjuk észrevenni, hogy a körülöttünk lévők meggyógyulnak.
2Kor. 4:1-2 „Ez a szolgálatunk lévén, nem fáradunk meg. Nem hamisítjuk meg az Istennek Igéjét, de a nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt.”
Éppen ezért kell, hogy így tudjad elfogadni Istennek a feléd való közeledését, a te életedben való munkálkodását. Mert amikor az ember a saját mértékével jön, akkor láthatod, hogy Isten mértékéhez viszonyítva te mennyire alul vagy. Isten megmutatja: ez az én mértékem. Addig, amíg Ő valójában átveszi egész életünk irányítását, el kell jutnunk oda, amikor Ezékielnél már nem lehetett lábbal átkelni a folyószakaszon. A Szentírásban több hely is van, amikor eljutottak oda, ahol már nem lehetett tovább haladni. Nekünk is el kell jutnunk arra a pontra, hogy ez így nem mehet tovább. Például így került Jákob Jabbok révéhez: „Nem tudok tovább menni, míg meg nem áldasz engem”. Sok előkészület, több szakasz van addig, míg eljutsz oda, hogy teljes mértékben az Úrban bízol, és az Úrra helyezed minden bizodalmadat. Úgy lett Jákob is áldás. Ahhoz, hogy úgy lásd meg Istent, mint soha azelőtt, az kell, hogy elfogadd annak a férfiúnak a munkáját, aki jön a mércéjével és leméri az életedet. És biztosan el is fog jönni ezzel a mércével a te életedben és az enyémben is. És ha elfogadod ezt, akkor a folyónak a mélysége egyre nagyobb lesz, és ott van a vége, amikor olyan magas a víz szintje, hogy úszni lehet: amikor teljes mértékben megragadja az Úr az életünk irányítását. Ne gondoljuk azt, hogy már ott tartunk, ne legyünk túl jó véleménnyel önmagunkról. De Ő hű és igaz, és jönni fog az Ő mércéjével. Figyeljünk Őrá. Ámen.
forrás: http://www.ekklesiaoradea.ro/
"Bátorítsuk egymást, mivel közeledik az a nap" 
Átemelte Egyenest a cél felé.
KedvelésKedvelés