Ragadd meg a feltámadás erejét

Isten minden gyermekének kiváltsága, hogy megismerje az Ő feltámadásának erejét a testben. Bármikor megismerhetjük, amikor halandó testünkben valamit érzékelünk a halálból, legyen szó betegségről, gyengeségről vagy fáradtságról. Megtapasztalhatjuk az Ő isteni életének friss megnyilvánulását, és ami igaz a testünkre, igaz a szellemünkre is. Olyan levertnek érezhetjük magunkat ma! Szenvedhetünk nagyon valós szellemi levertségtől és elbátortalanodástól, és egyszerűen szellemi halottnak érezhetjük magunkat. Érzett bármelyikőtök valaha is ilyet? Ez gyakori tapasztalata még Isten gyermekeinek is, de ilyenkor menjünk az Úrhoz, és tegyük, amit Pál tanácsolt Timóteusnak: „Ragadd meg az örök életet” (1Tim. 6,12). Timóteusnak erre kétféleképpen volt szüksége. Szüksége volt erre fizikailag, mert gyomorpanaszoktól szenvedett – ezt értette Pál „gyakori gyengélkedéseid” alatt (1Tim. 5,23). Azután szüksége volt erre szellemileg is. Fiatalember volt és jelentős szellemi felelősség bizatott rá az efézusi gyülekezetért, és az idős, bölcs emberek azt mondták róla: ’Hát igen, tudod, ő még olyan fiatal’. Pál azt mondta: „Senki a te ifjúságodat meg ne vesse” (1 Tim. 4, 12) … „Ragadd meg az örök életet”. Timóteusnak szüksége volt örök életre mind teste, mind szelleme számára.

Ami igaz testünkre és szellemünkre, nagyon igaz az Úr munkájában is. Milyen gyakran látszik úgy, hogy a munka, amire elhívattunk, egyszer csak meghal! A halál keríti hatalmába az embereket és a munkát, és amikor ránézünk, azt mondhatjuk: ’Ez a munka haldoklik.’ Néhányunk, akik sok éve Isten munkájában vagyunk, sokat ismerünk ebből, de láttuk Isten munkáját újra és újra mintegy halálból feltámasztatni, és úgy látszik, hogy Isten csak azért engedi meg a halálnak ezt a megtapasztalásait, hogy megmutassa az ő feltámadásának erejét. Isten nem akarja, hogy elfogadjuk a halált, amíg Ő el nem fogadta azt. Pál, akit Isten betegek meggyógyításában is használt, élete végéig gyengeségekkel küzködött. Az az ember, aki ismerte a gyógyítás erejét úgy, mint ami rajta keresztül munkálkodott, azt mondta: „Trofimust Milétusban hagytam betegen” (2 Tim. 4,20).

A feltámadott élet több mint gyógyulás. Talán nem gyógyulsz meg, de ismerheted a feltámadás életét, és a legnagyobb csoda talán az, ahogyan éveken át egy gyenge testben éled az életed. Nem mondom, hogy nem létezik gyógyulás, de Isten Igéjéből és a saját tapasztalatomból azt mondom, hogy van nagyobb dolog a gyógyulásnál, és ez a nagyobb dolog az isteni élet. Az Úr Jézus feltámadott életének minden lehetősége megadatott Isten gyermekének. Azért juthatunk el egészen a célig, mert bírjuk az Ő életét. Amíg az Úr azt nem mondja: ’Elég: jöjj feljebb!’, Isten egyetlen gyermekének sem kell meghalnia. A halál és az élet Isten kezében van. “Ragadd meg az örök életet, amelyre elhívattál.”

forrás: http://www.austin-sparks.net/english/books/001646.html