Végső győzelem

DAVID BOLTON 

Ha te lennél Isten, hogyan bánnál el a Sátán lázadásával? Számomra egyáltalán nem okozna nagy gondot.  „Mivel én vagyok Isten, és mivel én szent vagyok, ő pedig nem, és én hoztam őt be a világba, ezért ki is tehetem őt onnan. Legalább a többi angyalt is megtanítja arra, hogy ne vágyjanak nagy dolgokra.” És ezzel el is lenne intézve.

Nyilvánvalóan Isten nem ezt a módot választotta. Az Ő útjai nem a mi útjaink. Akkor mit választott Isten arra, hogy elbánjon Lucifer lázadásával?

Először is, nézzük meg lázadásának természetét: „Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, és lakom a gyülekezet hegyén messze északon. Felibök hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz.” Ézs. 14:13-14. Büszkeség tölötte el az arkangyal szívét: ”Az égbe megyek fel.”

Isten, aki szent, igazságos és mindenható, könnyen megítélhette volna őt ott helyben, és örökre eltávolíthatta volna őt az Ő jelenlétéből. De nem tette. Vajon miért nem?

Ezt megelőzően az egész mennyet dicsőség, dicséret, imádat, magasztalás, szeretet, csodálattal teljes tisztelet, szépség, egység, harmónia és szentség töltötte be. Az angyali seregek Istent imádták és szolgálták az Ő kibeszélhetetlen fensége, mindent meghaladó szentsége és végtelen szeretete miatt. Békesség uralkodott.

Lucifer lázadása valami idegen, ismeretlen, zűrzavart és rombolást okozó dolgot engedett be. Isten úgy akart elbánni ezzel a lázadással, hogy a szerető, örvendező, békés kapcsolat Közte és teremtményei között ne sérüljön meg. Lucifer nem ronthatja meg a menny igazi természetét sem lázadásával, sem megítéltetésének végrehajtásával.

Ahhoz, hogy Isten ezt véghezvigye, terve nem egyenetlen harcszintéren kell, hogy megvalósuljon, ahol Ő a Teremtő, ellenfele pedig egy teremtmény; ahol Ő a végtelen hatalmú Isten, ellenfele pedig korlátozva van hatalmában.

Más módon kell tervét kiviteleznie, ami nem lesz könnyű!

Ahhoz, hogy a harcmező egyenlő szintű legyen, nem Isten fog közvetlenül magán a Sátánon ítéletet gyakorolni, hanem más valakit fog alkalmassá tenni arra, hogy megítélje Ellenfelét. Aki erre alkalmas lesz, minimum ugyanolyan korlátozásoknak kell alárendelve lennie, mint teremtményeinek, ahogyan Lucifer, és a büszkeség és önfelmagasztalás ugyanolyan kísértéseinek kell kitéve lennie, mint Lucifer, és aki mégis győzni tud! Íly módon fog alkalmassá válni arra, hogy kiérdemelje azt az erkölcsi alapot, amelyen megkaphatja Istentől a hatalmat arra, hogy megítélje a Sátánt, aki a büszkeség és lázadás ugyanazon kísértésének engedett.

Így válik a talaj egyenlővé. Végső terve Istennek mégis az, hogy egyenetlen legyen a szint – teljesen ellenfele javára. Ha ezen a talajon győzedelmeskedik, akkor felettébb való dicsősége fog megnyilvánulni, és elvitathatatlan joga az ítélethez.  

Nagy terve az, hogy elküldje az Ő Fiát az arénába, nem mint Sátánnal egyenlő ellenfelet, hanem mint embert, akit „kevéssel tett kisebbé az angyaloknál” (Zsoltárok 8:6) … ellenfelénél egy kicsit alacsonyabbá. „Jézus, a ki egy kevés időre kisebbé tétetett az angyaloknál” (Zsidók 2:9).

Isten ebben a tervében Fiát az önérdek és személyes nyereség sokkal nagyobb kísértésének tette ki, mint ami valaha Lucifert érte, azért, hogy a kísértés végső próbája fölött győzedelmeskedve kétségbevonhatatlanul alkalmassá tegye mint Embernek Fiát arra, hogy ítélőbírája legyen a Sátán lázadásának.

Az Ember Fia nem csupán azáltal győz, hogy megelégedett a helyzetével, és nem sóvárog magasabb pozíció után, ahogyan Lucifer tette, hanem határozottan győz azáltal, hogy egészen magáévá teszi azt a lelkületet, amely az „égbe megyek fel” lelkülettel teljesen ellentétes.

Ezt a lelkületet, amely Krisztus Jézusban volt, a  Filippi 2:6-8 nagyon világosan fejezi ki. Ezzel minden ponton megcáfolja és legyőzi Lucifer felemelkedni vágyó lelkületét:

A KERESZTEN végérvényesen megalázta magát, megtagadta Magát, megüresítette Magát, kiszolgáltatta Magát, alárendelte Magát, és a lehető legvégsőkig menően áldozatul adta Magát, és teljesen és véglegesen diadalt aratott, győzedelmeskedett, diadalmaskodott, győzött, és alkalmassá vált!

Kiontott vére mindent eldöntő győzelmének az örök jele és jelképe lett. „Elvégeztetett!”

„Ímé győzött a Júda nemzetségéből való oroszlán, Dávid gyökere, hogy felnyissa a könyvet és felbontsa annak hét pecsétét” (Jelenések 5:5).

Győzött a Bárány, és minden hatalom, hogy ítéletet gyakoroljon, az Ember Fiának kezébe adatott, aki méltóvá tétetett rá. 

^“Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta; És hatalmat ada néki az ítélettételre is, mivelhogy Embernek Fia” (János 5:22, 27).

Mostmár a menny légköre olyan csodálattal, ámulattal, és Isten dicsőségével teljes, Aki oly elképzelhetetlenül messze elment, hogy nemcsak igazságosan megítélte ellenségeit, és megtisztította teremtett világát a lázadástól, hanem ezt az alázat, gyengeség és szenvedés erején keresztül teszi. Ilyen az az Isten, akit véges és gyenge teremtményei szerethetnek, bízhatnak Benne és kibeszélhetetlen örömmel és hódolattal imádhatnak örökkön-örökké.

„És látám, és hallám a királyiszék, a lelkes állatok, és a Vének körül sok angyalnak szavát; és az ő számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer vala; Nagy szóval ezt mondván: Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcseséget és hatalmasságot és tisztességet és dicsőséget és áldást. Sőt hallám, hogy minden teremtett állat, a mely van a mennyben és a földön, és a föld alatt és a tengerben, és minden, a mi ezekben van, ezt mondja vala: A királyiszékben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké. És a négy lelkes állat monda: Ámen. És a huszonnégy Vén leborult és imádá az örökkön örökké élőt” (Jelenések 5:11-14).

forrás: http://christcenteredchristianity.com/2012/04/06/the-unlevel-playing-field-of-satans-defeat/