Részlet STEPHEN KAUNG A Kereszt c. füzetéből (Arany Mécstartó)
A kereszt dicsősége a gyülekezet. Urunk Jézus mondta, „Ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat” (Máté 16:18). Ezt követően mindjárt azt mondta tanítványainak, hogy Jeruzsálembe kell mennie és meg kell halnia; de a harmadik napon feltámad a halálból. Más szóval, ahhoz, hogy a Gyülekezet megszülethessen, Krisztusnak a keresztre kellett mennie. Ott, a kereszten, az egyik katona egy dárdát döfött az oldalába, és vér és víz jött ki az oldalából. János tett róla bizonyságot, és azt mondta, látta, és amit látott, az valóságos, igaz; és ezt megismételte (lásd: János 19:34-37). Ezt nemcsak ezért a külső eseményért írta; hanem mert valóság van benne. Urunk Jézus átszúrt oldalából vér és víz jött ki; és ezzel építi Ő a Gyülekezetét. Olyan, mint amikor Isten Ádámra mély álmot bocsátott, megnyitotta oldalát, és kivett egy bordát; és abból a bordából asszonyt formált. Ádám álma fájdalommentes volt, mert a bűn még nem hatolt be a világba; de Urunk Jézus elalvása a kereszten a legfájdalmasabb volt, a bűn miatt. Oldalából vér jött ki, mely kiengeszteli bűneinket, és víz, mely életet ad nekünk; és ez által az élet által együtt épülünk fel az Ő Gyülekezetévé.
Az Efézus 5-ben ezt olvashatjuk:
Miképen a Krisztus is szerette az egyházat, és Önmagát adta azért; hogy azt megszentelje, megtisztítván a víznek feredőjével az ige által, hogy majd Önmaga elébe állítsa dicsőségben az egyházat, úgy hogy azon ne legyen szeplő, vagy sömörgözés, vagy valami afféle; hanem hogy legyen szent és feddhetetlen (Ef. 5:25-27).
Urunk Jézus nemcsak vérét és életét adta, hogy felépítse a Gyülekezetet, hanem folytonosan megtisztítja azt az Ige által, vízzel. Szavát és életét együttesen használja, hogy megszentelje a Gyülekezetet, hogy dicsőséges Gyülekezetté tegye, hogy ne legyen rajta szeplő vagy ránc, hanem Őhozzá illő legyen.
A Gyülekezet Krisztus keresztjének fundamentumán áll; és a Gyülekezet még ma is a kereszt által épül. Ha mi, mint élő kövek, nem fogadjuk el a keresztet az életünkben, akkor nem fogunk illeszkedni egymáshoz. Megvannak az éleink. Saját erőnk az az éles sarok, amit le kell faragni. Készek vagyunk a fűrészelésre, vésésre, csiszolásra, faragásra? Ha nem, akkor nem fognak a kövek egymáshoz illeszkedni. Amikor Salamon templomát építették, azt mondták, nem hallatszott kalapácsnak hangja, mert minden követ kivágtak, kifaragtak, megcsiszoltak mérték és terv szerint. Minden követ úgy vágtak ki, hogy egyik a másikhoz illeszkedjen, és volt rajtuk egy szám. Csak annyit kellett tenniük, hogy elszállították a köveket Mórija hegyére, ahol egymásra helyezték őket, kalapács zaja nélkül. Minden titokban, sötétben, a kőbányában volt elvégezve. Testvérek, ha nem engedjük, hogy a kereszt munkálkodjon az életünkben, és lefaragja éles sarkainkat, akkor mi fog történni? Akkor a nyílt helyszínen, amikor megpróbálunk együtt felépülni, nagyon nagy kalapácszaj lesz; és pontosan ez történik. Dörzsöljük egymást, megszúrjuk egymást. Nagy a tűz és zaj, mert titokban nem fogadtuk el a kereszt munkáját az életünkben.
Isten arra hívott el minket, hogy az Ő lakóhelye legyünk. Együtt kell felépülnünk. Nem arra vagy elhívva, hogy emlékműként egyedül állj. Arra vagy elhívva, hogy olyan kő legyél, ami illeszkedik egy másik kőhöz, és ahhoz, hogy illeszkedni tudj, le kell belőled vágni. Valószínűleg, amit erősségednek, szépségednek vélsz, pontosan az a dolog az, amit le kell faragni. Kész vagy ezt megtenni Isten háza felépüléséért? A kereszt az egyetlen út, de amikor a kereszt elvégezte munkáját, ó, Istennek mily gyönyörű és dicsőséges temploma épül fel! A kereszt adja nekünk a Gyülekezetet. Gyakran mondjuk, „Ha a Gyülekezetet prédikálod, a kereszthez jutsz; ha a keresztet prédikálod, a Gyülekezethez jutsz.” Ha túl sokat beszélsz a Gyülekezetről, a kereszthez jutsz, mert ez az útja a Gyülekezet épülésének. Beszéljünk a keresztről, és a Gyülekezet fel fog épülni.
forrás: Stephen Kaung, A kereszt, Arany Mécstartó, 2010.