C. H. Spurgeon
„A férfiú szelleme elviseli a maga erőtlenségét; de a megtört (sebzett) szellemet ki viseli el?” Péld. 18:14.
Előbb vagy utóbb mindenkinek el kell viselni valamilyen erőtlenséget. Lehet, hogy valaki testi alkatából kifolyólag kezdettől fogva hajlamos bizonyos betegségekre és fájdalmakra, vagy lehet, hogy az élete során baleset éri, vagy egészségének romlása okoz neki szenvedést; de lehet, hogy ami ennél is rosszabb, lelki gyengeségben szenved. Mindenkinek a gyengeségében van valami, amit ha tudna, megváltoztatna; vagy ha nincs semmilyen testi vagy lelki gyengesége, akkor valamilyen keresztet kell hordoznia – a rokonai között, a munkahelyén, vagy a körülményeiben. A világ, amelyben élnie kell, nem az Éden Kertje, és nem is tudja azzá tenni. Abban a tekintetben az Éden Kertje, hogy a kígyó ott van benne, és a kígyó nyoma mindenben fellelhető. Azt mondják, mindenkinek van valami szégyenfoltja, valami rejtegetni valója. Én nem erről akarok beszélni, de meggyőződésem, hogy ezen a világon nincs egyetlen olyan ember sem, akinek ne lenne valamilyen próbatétele, kivéve azokat, akiknek Isten megengedi, hogy ebben az életben vegyék el osztályrészüket, mert az eljövendő életben nem lesz áldásban részük. Van néhány ilyen ember, akiket, úgy tűnik, nem ér nyomorúság és próbatétel; de ahogy az apostol emlékeztet minket, „Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek (az Úr minden igaz magja) részesültek, korcsok vagytok és nem fiak” (Zsid. 12:8) – egyikünk sem akarja, hogy ezt a szörnyű nevet valóságosan ránk alkalmazzák. Sokkal inkább szeretném, hogy abban az állapotban legyek, amiben az apostol volt, amikor azt mondta, „Nagy örömest dicsekszem azért az én erőtlenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék énbennem” (2Kor. 12:9b). […]
A teljes cikk itt olvasható:
https://filippi314.wordpress.com/igei-uzenetek/a-sebzett-szellem-okairol-es-gyogyulasarol/
forrás:
"Bátorítsuk egymást, mivel közeledik az a nap" 