“Nézvén Jézusra, a ki az előtte levő öröm helyett (örömért), megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, és az Isten királyi székének jobbjára ült.” Zsid. 12:2.
Az Úr Jézus rátekintett az előtte álló örömre, és futott egyenesen afelé. Mi ez az öröm? Nem Ő maga mondta-e, “Jól vagyon, jó és hű szolgám, menj be a te uradnak örömébe” (Máté 25:21)? Ez az ezeréves királyság örömére mutat. Igaz, Urunk az ő benne rejlő természetéből kifolyólag engedelmeskedett Istennek, az Ő Atyjának, de a Bibliában találunk egy másik tényt is, t.i. hogy Isten jutalma és ígérete – főként a királyságra vonatkozóan – minden bizonnyal befolyással bírt Jézus életére. Az öröm miatt, amely Őelőtte állt, Urunk Jézus az Ő földi testében megfeszülve haladt a cél felé, viselve gyalázatot és keresztet.
“Mert az kedves dolog, ha valaki Istenről való meggyőződéséért tűr keserűségeket, méltatlanul szenvedvén.” 1Péter 2.19.
A keresztyén ember nyugalma nem csak abban van, hogy nem tartozik senkinek semmivel, hanem abban is, hogy eltűri azt, amivel neki tartoznak. Sok fiatal hívő mielőtt megtért, másokat becsapott. De azután megpróbálnak becsületesek lenni az emberekkel. Amikor a keresztyének ma bármilyen igazságtalanságot tapasztalnak, felháborodnak. Nem tudják, hogy a hívőknek nem csak becsületesnek kell lenniük mások iránt, hanem el kell tűrniük bármilyen igazságtalanságot, amit mások kiszabnak nekik. Amit az Úr másoktól kapott, az biztos, hogy nem mondható igazságosnak. Ha azt nézzük, hogy mi az őszinte és igazságos, akkor el kell mondanunk, hogy Neki nem kellett volna eljönnie ebbe a világba, hogy emberré legyen és bennünket megváltson. Érettünk mégis kész volt elszenvedni minden igazságtalan bánásmódot.
forrás: http://www.c-f-p.com/ W.Nee, daily devotional
"Bátorítsuk egymást, mivel közeledik az a nap" 