Kezének árnyéka

F.B. Meyer

Életünk egyetlen célja az kell, hogy legyen, hogy élő és erős kapcsolatban maradjunk Krisztussal, őrködve mindennel szemben, ami azt megtörhetné, mindenféle eszközt igénybe véve annak erősítésére és növelésére. Annak arányában, ahogyan ezt tesszük, azt fogjuk tapasztalni, hogy az Ő ereje belénk áramlik minden lehetséges vészhelyzetre, dacára annak, amit érzünk vagy amitől félünk.

“Keze árnyékában rejtett el engem, és fényes nyíllá tett engemet, és tegzébe zárt be engemet.” Ézs. 49, 2.

Az “árnyékban” – néha oda kell mennünk mindegyikünknek. A nappalnak a fénye túlságosan ragyogó: bántja szemünket, és nem tudunk különbséget tenni a finom színárnyalatok között, vagy értékelni a semleges árnyalatokat – a betegség árnyékos szobája, a gyász árnyékos háza, a beárnyékolt élet, amelyből a napfény távozott.

De ne félj! Ez Isten kezének az árnyéka. Ő vezet téged. Vannak leckék, amelyeket csak ott tanulhatunk meg. Arcának fényképe csak a sötét szobában hívható elő. De ne gondold, hogy Ő elvetett téged. Még mindig az Ő tegzében vagy: nem dobott el téged, mint egy értéktelen dolgot. Ő egyszerűen csak szorosan tart a közelében, addig a pillanatig, amikor a leggyorsabban és legbiztosabban tud téged kiküldeni valamilyen megbizatással, amelyben Ő fog megdicsőülni. Ó, beárnyékolt, magányos nyílvesszők, jusson eszetekbe, a tegez, melyet a harcos féltékenyen őriz, szorosan hozzá van kötve, mindig elérhető közelségben.