Jóllehet, láttuk Isten munkálkodását, az én szívem mégis arra vágyott, hogy több megtérés legyen. Amikor ezt az Úr elé vittem, Ő így válaszolt: “Az apostolok azt mondták, ‘Mi pedig foglalatosok maradunk a könyörgésben és az igehirdetés szolgálatában’ (Apcsel. 6:4). Te az igehirdetés szolgálatának és az imádkozásnak szántad oda magad: tedd ezeket az Én sorrendembe, és Én munkálkodni fogok.” Ezt követően úgy rendeztem át az életemet, hogy a hétből egy napot az imádságnak szenteltem, bizonyos mértékű böjtöléssel együtt, és ezt követően az Úr erőteljesebben munkálkodott.
Akik a hatalmas Úrra várnak (az Úrban bíznak), emberi erejüket az Ő isteni erejére cserélik fel (Ézs. 40:29-31). Annak mértékében, ahogyan ez egyre inkább így lesz, nem fognak az emberi szíveken egyszerűen csak kopogtatni, hanem olyan pörölyütéseket fognak mérni, melyek darabokra zúzzák a sziklát (Jer. 23:29); elég erősekké válnak ahhoz, hogy megkötözzék az erős és gonosz szellemeket, amelyek sötétségben és rabszolgaságban tartják a lelkeket, és így meg tudják szabadítani a foglyokat (Luk. 11:21-22).
(forrás: G.H.Lang, An Ordered Life, 2011, Kingsley Press, Shoals, Indiana, USA)
"Bátorítsuk egymást, mivel közeledik az a nap" 