Fiúság

„Mert akit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad.” (Zsid. 12:6)

Mi a célja a fiúságnak? Az, hogy elvigyen a szellemi felelősség helyére. Isten a felelősséget sohasem „hivatalos emberekre” bízza, hanem a fiakra. Ezért nevelnie kell minket, mint gyermekeket, hogy kifejlessze bennünk a fiúságot, hogy elvigyen oda, ahol felelősséget vállalhatunk Istenért. Azt akarja elérni, hogy elvigyen a szellemi érettség állapotára, teljes felnőttkorra. Ezt nem lehet valamilyen bibliaiskolában megszerezni, vagy azzal, hogy „szolgálatba” helyezünk embereket. Isten sohasem intézményi formában munkálkodik. Ó, igen, Ő elvisz az Ő iskolájába. Elvihet minket az Ő iskolájába úgy is, hogy valamilyen képző intézménybe helyez. És ez egy áldott dolog, ha ezt teszi.

De Isten iskolája egészen más, mint pusztán tudományos tevékenység. Igéje ezt mondja: „Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha Ő dorgál téged; mert akit szeret az Úr, megdorgálja (fegyelmezi), és megostoroz minden fiút, akit magához fogad.”  Figyeljük meg ezt a szót, „akit magához fogad.” A pontos jelentése a görögben nem „akit fogad”, hanem „akit helyez”. Ez helyzet kérdése. Isten azt akarja elérni, hogy egy olyan állapotot munkáljon ki bennünk, ahol megbízhat bennünk. Amikor Isten foglalkozik velünk, ott van mögötte egy csodálatos bizonyosság, hogy belénk akarja helyezni a bizalmát. Egy bizalmi pozícióba akar eljuttatni minket. Nem csak szolgák akarunk lenni, hanem fiak, akik eggyé váltak az Atyával, és akiknek a kezeibe szellemi felelősségeket helyezhet. Amikor ezt igazán felismerjük, akkor kezdjük megérteni, hogy Isten miért is bánik velünk úgy, ahogyan teszi. De tudjuk, hogy mivel Isten van mindebben, a végcél bizonyos. Ő célba viszi gyermekeit.
By T. Austin-Sparks from: Christ Our All – Chapter 9 

%d blogger ezt szereti: