“Én is, mikor hozzátok mentem, atyámfiai, nem mentem, hogy nagy ékesszólással, avagy bölcsességgel hirdessem néktek az Isten bizonyságtételét.” (1Kor. 2:1)
Mindegyikünknek vannak természetes adottságai – egyeseknek több, másoknak kevesebb. Először hajlamosak vagyunk a saját természetes ajándékainkra hagyatkozva hirdetni a keresztet, melyet mi már megtapasztaltunk. Mennyire buzgón számítunk arra, hogy hallgatóink magukévá tegyék álláspontunkat, és részük legyen ugyanabban a megtapasztalásban. Valahogyan mégis annyira hidegek és nem befogadók, reményeinknek távolról sem felelnek meg. Nem vesszük észre, hogy még eléggé újak vagyunk a kereszt megtapasztalásában, és hogy a mi természetes, jó képességeinknek is meg kell halniuk Krisztussal. Amikor felismerjük, hogy az a munka, amit természetes képességeinkre hagyatkozva teszünk, az embereknek csak egy rövid időre nyeri el tetszését, de szellemüknek nem adja át a Szent Szellem tulajdonképpeni munkáját, csak akkor látjuk be igazán, hogy mennyire elégtelen a mi gyönyörűnek tartott természetes képességünk , és hogy mennyire szükséges, hogy a nagyobb isteni erő után vágyakozzunk.
(forrás: Watchman Nee, The Lord My Portion, http://www.c-f-p.com)
"Bátorítsuk egymást, mivel közeledik az a nap" 