“Hogy megérthessétek… mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága… és megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felül haladó szeretetét, hogy beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig.” (Ef. 3:18,19)
A Szellem által vezérelt élet jellemzője az, hogy az ilyen élet folyamatosan, egyre inkább és egyre jobban Krisztussal foglalkozik, és Krisztus válik egyre nagyobbá, az idő múlásával. A Szent Szellem bennünk való munkájának hatása olyan, mintha egy óceán partjára vinne minket, amely messze, messze nyúlik, túl a mi korlátainkon, és túl azon, amit érzünk – Ó, Krisztus mélységei és teljessége! Ha olyan hosszú ideig élnénk, ameddig ember valaha is élhet, akkor is még mindig csak a szélén lennénk Krisztus hatalmas teljességének.
Nos, már ez is nagy erőpróba a számunkra, mielőtt tovább mennénk. Ezek nem csupán szavak. Ez nem ékesszólás; ez az igazság. Kérdezzük meg mindjárt a szíveinket, ez vajon így igaz a mi esetünkben is? Ez az élet az, amit mi ismerünk? Kétségbeesünk ebben a kérdésben? Vagyis, olyan sokat sejtünk mindabból, amit Krisztus jelent, hogy tudjuk, fel sem foghatjuk, meg sem érthetjük, és sohasem fogadhatjuk be mindezt. Ez jóval meghalad minket, és mégis, von és von maga után. Igaz ez a te megtapasztalásodban? Ez a Szellem által vezérelt élet jellemzője. Ahogy tovább haladunk, Krisztus lesz egyre nagyobbá és nagyobbá. Ha ez így igaz, nos, akkor ez az élet útja. Ha te és én valaha is oda jutnánk, ahol azt gondoljuk, hogy ismerjük, elértük, ez már teljesen a miénk, és attól a ponttól fogva a dolgok nem fejlődnek tovább, akkor úgy vehetjük, hogy a Szent Szellem megszűnt munkálkodni, az élet elveszítette hatékony erejét.
(forrás: T. Austin-Sparks from: The School of Christ – Chapter 1 ; magyarul megjelent: Jézus Krisztus Iskolája, 2013. Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió, Budapest)