Amiről a homoszexualitással kapcsolatban megfeledkeztünk

Részlet Roy Hession, Forgotten Factors of Sexual Sin (1976, Christian Literature Crusade, London) című könyvéből:

Azzal a ténnyel kell kezdenünk, hogy ma az ilyen cselekedeteket sokan már nem tekintik bűnösnek. Talán természetellenesnek vagy normálistól eltérőnek tartják, de bizonyosan nem bűnnek, vagyis olyan cselekedetnek, ami erkölcsileg tarthatatlan. Elveszítettük szem elől azt a tényt, hogy Isten szent, és Ő végképp elítéli az ilyen életgyakorlatot. Ez az, amiről megfeledkeztünk. És az a homoszexuális, aki segítséget keres, itt kell kezdenie, vagy egyáltalán sehol sem kezdte keresni.

A közfelfogásbeli változás a következőképpen jött létre: először is, törvényhozóink úgy döntöttek, hogy a homoszexualitás gyakorlatát mint bűncselekményt kiveszik a törvénykönyvekből – noha még mindig vannak bekezdések, melyek azt célozzák, hogy megelőzzék a kiskorúak megrontását. A nyilvánosság, amellyel ezt elérték, azt a benyomást keltette, hogy ez most már társadalmilag elfogadott. Innen már csak egy kis lépés kell ahhoz, hogy egy olyan benyomás nyerjen teret, hogy ezt egyáltalán ne is tartsuk bűnös dolognak, és hogy maga a Mindenható elnéző ezzel a dologgal szemben. Ez a látásmód kezd beszivárogni még a keresztyének gondolkodásmódjába is.

El kell mondanunk, hogy különbség van bűncselekmény és bűn között. A bűncselekmény az állam által hozott törvények áthágása; a bűn Isten törvényeinek az áthágása. Az állam nem akarja irányítani vagy korlátozni az emberek összes cselekedetét, csak azokat, amelyek esetleg károsak lehetnek mások számára, azaz a társadalom számára. Az állam törvényei az embernek szabadságot adnak, hogy az élete többi részével úgy tegyen, ahogy akar. Isten törvényei nem ilyenek; az embereknek életük minden részéről számot kell adniuk Őneki, gondolataikról, motivációikról valamint cselekedeteikről. Természetesen, az olyan dolgok, amelyekkel másoknak ártanak, tiltottak, ugyanúgy, ahogyan az állam tiltja őket; de Isten törvényei mélyebbre hatolnak az állam törvényeinél, és szélesebb területet fednek le. A dolgoknak egy egész sora van, amelyeket Isten törvénye bűnnek, törvényszegésnek nevez, melyek nem okoznak másoknak kárt. Rosszak, mivel Isten Isten, és Ő azt mondja, hogy az rossz. Kétség nélkül vannak okai, amiért Ő ezt mondja, és Ő tudja, hogy az élet akkor a legjobb az ember számára, ha az Ő törvényeinek engedelmeskedik. Azonban, törvénye iránti engedelmességünknek nem lehet feltétele az, hogy mennyire értjük meg azt, hogy azok hogyan szolgálják a javunkat. Engedelmeskednünk kell, mivel Isten a végső erkölcsi döntőbíró, és mivel Ő azt mondja, amit mond.

Tehát úgy döntöttek, hogy megváltoztatják az ország törvényét, és a homoszexuális tevékenységeket nem nevezik többé bűncselekménynek, azon az alapon, hogy ez az egyén magánügye, és hogy ez nem okoz kárt a társadalomnak, ezért az állam ellenőrzésén kívül esik. Továbbá, a törvénynek könyörületesnek kell lennie azok iránt, akik ebben érintve vannak. Ez azonban nagyon is kérdéses, hogy ez a gyakorlat tényleg nem káros-e a társadalom számára. A homoszexuális hajlam nemcsak veleszületett, azaz, része az ember eredeti alkati felépítésének, amiről nem tehet; hanem sokkal gyakrabban szerzett dolog, azáltal, hogy az illetőt mások beleviszik az ilyen tevékenységekbe. Ezek a tevékenységek, amelyekbe bevezették, azt okozzák, hogy minden szexuális ösztöne elferdül és visszás lesz, természetellenes irányba fog folyni, aminek az lesz az eredménye, hogy nem fog tudni örülni a boldog házas életnek és gyermekeknek. És ez csapásként terjedhet közösségeinken keresztül, mint annak idején Sodomában és Gomorában. Vajon azt lehetne mondani, hogy azokban a városokban minden ember kongenitális eset volt, vagyis úgy születtek, tehát ezért senki sem volt felelős? Aligha; homoszexualitásuk kétség kívül szerzett volt, azáltal, hogy egyik a másikat belevitte, míg egy majdnem mindenkire kiterjedő függőség lett belőle.  Ha a dolgok mehettek volna úgy tovább, akkor a népesség száma hanyatlott, sőt ki is halt volna, normális családok alapítása hiányában. Ha ez a társadalom számára nem okoz kárt, akkor mi? Igaz, hogy országunkban a törvény nyújt bizonyos védelmet azok számára, akik bizonyos életkor alatt vannak; de nemcsak egy bizonyos életkor alattiak azok, akiket megronthatnak.

Ám legyen; társadalmunkat nem kell megvédeni ettől a dologtól, és a homoszexuális tevékenység többé már nem számít bűncselekménynek. De még mindig bűn – Isten törvényei sohasem lettek liberalizálva. És az első dolog, amit a homoszexuálisnak, aki ebben a problémában találja magát, tennie kell, ha Isten segítségét akarja az, hogy egyetért Ővele és ezt bűnnek nevezi. Ez a tanács lehet, hogy együttérzés nélkülinek hangzik, és eltér attól, amit egyes modern pszichiáterek mondanának az embernek. De a Biblia gyakran eltér a modern gondolkodásmódtól, és amikor arra biztatunk egy embert, hogy egy ilyen dolgot bűnnek nevezzen, nem azért van, hogy mélyebb bűntudatérzéssel gyötörjük, hanem inkább azért, hogy segítsünk neki megtenni a szabadulás felé vezető első lépést. Mert ha a homoszexualitás nem bűn, hanem egyszerűen egy szerencsétlen alkati jellemvonás, akkor egész életen át viselni kell; nem sokat lehet tenni ez ügyben, kivéve annyit, hogy megtanul vele élni. És valóban, egy pszichiáter ezt mondta nekem, „Nem állítjuk azt, hogy meggyógyítunk egy homoszexuálist, csak azt, hogy egy nyomorult homoszexuálist boldog homoszexuálissá teszünk.” Ilyen még eszünkbe se jusson!  De ha valaki hajlandó ezt bűnnek nevezni, akkor minden remény megvan a számára; van számára Megváltó, Akinek a vére megtisztít a bűntől; és meg fogja tapasztalni, hogy a bűn beismerése az ember számára a legjobb, ami alkalmassá teszi őt arra, hogy találkozzon a Megváltóval. Meg fogja tapasztalni, hogy Krisztus megváltása épp egy olyan ember számára van, mint ő, és az Ő ereje az ő számára is ott van és elég ahhoz, hogy megszabadítsa őt mindentől, amit kész bűnnek nevezni.

A Biblia világos kijelentései fényében nincs szükség ésszerűsítésre arra vonatkozóan, hogy a homoszexualitás bűn-e. A Biblia az egyetlen könyv, amiből megismerhetjük Isten gondolatát ebben a kérdésben, és ott ez teljesen egyértelmű. Először is, ott van Sodoma és Gomora városa, és Isten általi pusztulásuk ennek a bűnnek az elterjedése miatt (1Mózes 19. rész). Azután pedig ott van a Rómaiakhoz írt levél 1. része, amely beszél Isten haragjáról, amely nyilván van a mennyből az emberek minden hitetlensége és hamissága ellen (Róma 1:18), majd pedig azokról a dolgokról beszél, amelyek ezt a haragot kihívják: “Ezért adta őket az Isten gyalázatos szenvedélyekre; mert asszonyaik felcserélték a természetes szokást természetellenesre. Hasonlóképp a férfiak is elhagyták az asszonnyal való természetes kapcsolatot (élést), egymás iránt gyulladtak vágyra, férfi férfival fajtalankodott, és meg is kapják tévelygésük kellő (megszolgált) bérét önmagukban (Róma 1:26-27, Vida). Aztán a Korinthusiakhoz írt levélben is azt olvashatjuk, hogy sem elpuhultak, sem férfiakkal fajtalankodók nem örökölhetik Isten országát (1Kor. 6:9-10, Vida). Erre a két kifejezésre, hogy “elpuhultak (“effeminate” jelentése férfiatlan; elnőiesít – angolból, a ford.), és “férfiakkal fajtalankodók” a görögben is két szó van, de a RSV csak egy szót használ, “homoszexuálisok”, és a modern olvasó számára ez már világossá teszi, hogy mire is gondol Pál. Egy másik helyen ezt mondja, melyek miatt jön az Isten haragja az engedetlenség fiaira (Kol. 3:6).

Tehát az első dolog, amit a homoszexuális életet folytató, de szabadulni vágyó embernek tennie kell az, hogy megvallja, hogy azzal, hogy ilyen dolgokkal játszik, éppen az egyik olyan dologgal játszott, ami Isten haragját hívja ki a hitetlen világra.

Ennél a pontnál pontosan meg kell értenünk, hogy a homoszexualitás kérdésében mi alkotja a bűnt, különben önmagunkat is, és azokat is, akiknek segíteni szeretnénk, rabságba sodorjuk. Az illető homoszexuális hajlama az ő  kiindulási anyaga. A legtöbb ember normális kiindulási anyaggal rendelkezik, de vannak, akiknek ez egy elferdült kiindulási anyag. Az elferdült kiindulási anyag önmagában még nem bűnösebb, mint a normális; viszont a döntő dolog az, hogy az illető mit tesz vele. Vagy Isten akaratával ellentétesen önmagát elégíti ki az ő nyersanyagában, vagy pedig önmagát megtagadja az ő nyersanyagában. Ez azt jelenti, hogy mind a paráznaság, mind a homoszexuális cselekedet bűn. Mindegyik önmagának a kielégítését jelenti Isten akaratával ellentétes módon, és az egyetlen különbség csak az, hogy a kiindulási anyag különbözik. Ha egy homoszexuális hajlamokkal rendelkező férfi elferdült vágyaiban kielégíti önmagát, legyen az a kielégítés csupán a gondolatvilágában, vagy legyen az konkrét cselekedetek formájában valaki mással, bűn. Ha viszont az a férfi Isten előtt kitartóan megtagadja önmagát az ő kiindulási anyagában, és szívében megtér már az első rezzenésekből, és szükségében Jézusra tekint, ez az első lépés a szentség felé. Milyen szép gondolat – szentség egy homoszexuális számára! És éppen ez a lehetőség van felkínálva számára Jézus Krisztusban!

Ezért tehát ne érezze egy férfi vagy nő sem kárhoztatva magát, mert ő ilyen elferdült kiindulási anyaggal rendelkezik; az számít, amit vele tesz. A hajlam lehet veleszületett, ami már egészen gyermekkorától elkíséri, és ezért aligha lehet vádolni miatta. Másrészt viszont lehet szerzett dolog, a saját helytelen cselekedete miatt. Ebben az esetben, meg kell aláznia önmagát, hogy megvallja bűnét Istennek, bocsánatot nyerjen és teljesen megtisztuljon a bűntől – habár természetesen a nyersanyaga továbbra is megmarad. Ezután ő is ugyanolyan helyzetben van, mint a másik ember, mindketten olyan nyersanyaggal, amelyik miatt nem kell kétségbe esniük, vagy önmagukat kárhoztatniuk. Mindkettőjüknek megvan a lehetősége, hogy megvallják Istennek, ahol önmagukat nem tagadták meg, hanem kívánságukat kielégítették nyersanyagukban, és Jézus Keresztjéhez jöjjenek, bízva az Ő ígéretében, hogy megbocsátja bűneiket, és megtisztítja őket minden igazságtalanságtól (1János 1:9).

Ez egy határozott és teljes szakítást fog jelenteni a másokkal való bűnös kapcsolatokból, és menekülést a különös kísértést jelentő helyzetekből. Az Ő lábainál nemcsak segítséget kérhetnek bármilyen további kísértés esetére, amelyet nyersanyaguk juttat el tudatukhoz, hanem megengedik Neki, hogy átvegye az egész harcot – igen, egész életüket. Óriási a különbség, hogy Jézust csupán arra kérem, segítsen, vagy teljesen átengedem magam Őneki. Ahogy szorosan az Ő Keresztje mellett maradnak, és mindig megtérnek szívük legelső bűnös rezzenéseiből, és Őhozzá viszik azokat, azt fogják tapasztalni, hogy az Úr megszabadította őket. Mert Jézus vére folyamatosan megtisztít, ha mi folyamatosan Őhozzá jövünk, a bűnnek már a legelső csírájával.

Ismerek olyanokat, akiknek az Úr csodálatosan segített ilyen módon, és ma már boldog házasságban élnek és gyermekeik vannak. Vannak mások, akik úgy érezték, nem tudnak megházasodni, mindamellett győzelmesek.

Mindez nagyon eltér attól, ahogyan egy homoszexuális életet folytató gondolkodik. Mivel úgy érzi, nem tud normális irányban szexuális életet élni, úgy gondolja, elidegeníthetetlen joga, hogy ebben az elferdült irányban elégítse ki önmagát.

Egy normális vágyakkal rendelkező ember általában nem így érvel. Lehet, hogy nincs megházasodva; ennek a vágynak a beteljesedése még nem adatott meg neki – és lehet, hogy sohasem fog megadatni. Mégsem gondolja azt, hogy ez a tény azt a jogot biztosítja számára, hogy szexuálisan kicsapongó életet éljen az ellentétes nemből minden emberrel, akivel csak találkozik és vonzónak talál. Meg kell tagadnia természetes ösztöneit, hogy a társadalomnak legalább egy tisztességes tagja legyen, arról nem is beszélve, hogy keresztyén legyen.

Itt most egy homoszexuális megkérdezhetné, „Akkor ez azt jelenti, hogy sohasem lehet részem szexuális beteljesedésben?” Igen, lehet, hogy pontosan ezt jelenti, hacsak vagy amíg Isten meg nem változtatja a nyersanyagodat. Egyébként is, sokaknak kellet házasság nélkül leélni az életüket. Talán nem volt nyitva számukra más választási lehetőség, vagy ők maguk választották azt, hogy inkább egyedül maradnak, mintsem olyannal házasodjanak meg, aki nem Isten választása a számukra. Mégis az ilyen emberek igazi beteljesedést találtak életük számára, a szexuális élvezet megtapasztalása nélkül, és Jézus Krisztus vált számukra mindazzá, amire szükségük volt, sokkal többé, mint egy férj vagy feleség.

Ezért van szükséged az Úr Jézusra mint Megváltódra, hogy átvegye az életedet tőled, és megelégítse szívedet, ha el akarsz jutni a békességre és szabadulásra.  Máshogy nem fog menni. Ha Ő a tied, akkor minden másod is megvan. Ő tudja, hogyan kárpótoljon önmagad vágyainak átadásáért. És egy másokért való élet és szolgálat fog megnyílni számodra, ami máshogy nem lett volna lehetséges.

Felmerülhet a kérdés, „Hát nem tudná ezt a rossz nyersanyagomat megváltoztatni nekem, hogy többé ne legyen bennem ez a hullámzó harc? Igen, meg tudná. Sokak számára megtette már, és ma már normális életet élveznek. De ez nem fog megtörténni nálad mindaddig, amíg el nem jutsz oda, ahol el tudod mondani, „Legyenek a vágyaim bármilyenek is, én odamegyek a Kereszthez, és ott mindannyiszor megtagadom őket.” Ezután Ő is fog tudni tenni valamit azzal a nyersanyaggal, vagy egyszerre, vagy fokozatosan. Ha az Ő akarata más lenne, akkor te továbbra is Ővele fogsz járni a kereszt útján haladva békességben.

 

Hozzászólások

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s