Radu Gavriluţ, 2024. 05. 15. Margitta, részlet:
Ha arról olvasunk, hogy mi történt az 1. évszázad végén, például a Jelenések könyve 2. és 3. fejezeteiben, akkor láthatjuk, hogy milyen állapotok uralkodtak már akkor a gyülekezetekben itt a földön. Vajon Pál nem tanított elég világosan? De, igen, nagyon világosan tanított. Vagy jobban hangsúlyozott bizonyos igazságokat a többinél? Úgy gondolom, hogy nem. Ő tudta, hogy mit hirdet, mégis, ennek ellenére sok problémával találkozott.
Ha a gyülekezet történetéről olvasunk a Zarándok Gyülekezet c. könyvben, ott az egyik fejezet a reformációról szól. És miután a reformáció lezajlott, még annak a generációnak az életében éppen ugyanazt kezdték tenni, amit a római katolikusok: elkezdték üldözni azokat, akik másként gondolkoztak, mint ők. És csak kevesen voltak azok, akik mindvégig megmaradtak abban, ami felől megvilágosíttattak.
Vajon Isten miért áldotta meg Svájcot? Csak azért, mert különlegesen szép vidék? Amikor jött a reformáció, voltak kis csoportok, akik elszigetelt völgyekben éltek, de nekik nem volt szükségük a reformációra, mert ők nemzedékről nemzedékre az apostolok tanítása szerint éltek. A történelmet Isten irányítja. És elérkezett az idő, amikor őket is elkezdték üldözni. Sokáig féltek megtámadni és szétszórni őket, mert viszonylag sokan voltak, de egyszer elkezdődött az üldöztetés.
A történelem megismétlődik. Amilyen időket most élünk, ezek kimondhatatlan idők. Szabadság van, össze lehet gyűlni házaknál, semmitől sem kell félnünk. Amikor eljött az a nagy üldöztetés, százak, ezrek az életükkel fizettek. Akkor csak azok tudtak megállni a hitben, akiknek nagyon mély gyökereik voltak az Úrban. Egy vallásos ember nem volt képes erre. Nagyon sokan élő hitre jutottak, de nagyon kevesen voltak olyanok, akikről azt mondanánk, hogy az életükben történt valami. Miért? Hol van a probléma?
Isten szemében annak van értéke, amikor Krisztus megnyilvánul rajtunk keresztül. Az idők során voltak ébredések, amikor nagyon sokan hitre jutottak, de kevesen voltak, akik megértették az igazságot úgy, ahogyan kell: hogy a hívő ember életében egyensúly legyen, hogy megértse az utat, amin járjon, és milyen irányba menjen. A fő oka annak, hogy nem értették meg ezt, az volt, hogy nem ismerték fel azt az igazságot, hogy az Úr Jézus Krisztus – azon kívül, hogy Ő a megváltó, megmentő -, elsősorban ÚR kell, hogy legyen a hívő ember életében. El fog jönni az az idő, amikor Ő fog uralkodni minden felett, és mindenkinek alá kell vetnie magát az Ő uralmának.
Jób könyvében láthatjuk, hogy a Sátán egészen addig tehetetlen volt egy emberrel szemben -nem nyúlhatott a vagyonához, a személyes javaihoz, még kevésbé az életéhez -, amíg Isten föl nem engedte a sorompót előtte. Isten teljhatalommal rendelkezik most is, ugyanúgy, mint akkor. És eljön az az idő, amikor Isten félretesz az útból minden ellenszegülést. Ő ma uralomra kell, hogy jusson a mi életünkben. És nemcsak a mi egyéni életünkben, hanem a gyülekezet életében is.
Az foglalkoztat engem, hogy meghalljam, amit Isten mond, és ne legyek elfoglalva a zűrzavarral, ami körülöttem van. Nagyon kevesen vannak ma, akik odafigyelnek, hogy mit mond az Úr. ‘Az Úr akarata, hogy megtegyem ezt, vagy nem? Uram, meg akarom hallani, hogy mit mondasz, Neked akarok engedni.’
A gonosz nem változtatta meg a taktikáját, de a módszereit igen. Megtanulta azt, hogy ha üldözi a hívőket, akkor ahelyett, hogy ez szétszórná vagy eltávolítaná őket egymástól, összegyűjti őket. Akkor adjunk nekik szabadságot: legyen lehetőségük meggazdagodni. És észrevétlenül szétszóródunk, eltávolodunk egymástól.
Teljes igehirdetés és beszélgetés:
"Bátorítsuk egymást, mivel közeledik az a nap" 