Uram, tegyél érzékennyé a Te Igéd iránt

Radu Gavriluț 2024. március 3.

Mi a boldogság titka? Az, hogy semmit ne akarj önmagadnak. Kedden a magvető példázatát fogjuk tanulmányozni. Ez a példázat nagyon-nagyon fontos, mert olyan dolgokról szól, amelyek a keresztény élethez kapcsolódnak. 

Isten adta az Ő Fiát, az Úr Jézus Krisztust. Őt tette örökössé minden felett. És az Úr Jézus Krisztus meg akarta, és meg is akarja osztani a trónt az emberrel. De az ember átengedte ezt a Sátánnak és a Sátán lett a világ ura. Az Úr Jézus Krisztus pedig azért jött, hogy az ördög munkáit lerontsa. 

Általában, az emberek korlátozottan látják a dolgokat. Mi annyira korlátozottak vagyunk, hogy mindent abból a szempontból látunk, hogy az Úr Jézus azért jött, hogy meghaljon a mi bűneinkért. Ezt a kifejezést sehol nem találtam. Ő eljött, hogy megváltson, éspedig egy bizonyos céllal váltson meg. 

A magvető tehát kiment, hogy elvesse a magot, és azt négy különböző helyre szórta, de ezek közül három semmilyen termést nem hozott. És mégis, Ő kiment és szórta a magot. Most azt mondhatja valaki: én ez a tövises, aggodalmaskodó talaj vagyok, e világ kívánságaival, gondjaival, és ha a mag ebbe a talajba hull, akkor a kicsírázó növényt elnyomják a gyomok és nem hoz termést. Vagy történhet valakivel úgy, mint ahogy Pócsi testvértől hallottam. A házukba komoly keresztény emberek látogattak el, akik az Úréi voltak. Beszélgetett a gyermekeivel, és az egyiket megvizsgálta az Úr, és a következőket mondta az apjának: ide jött az a testvér, és szólt az Igéből, de engem hidegen hagyott. Jött egy másik testvér, (pl. Martin Shake is járt náluk), apám, engem az is hidegen hagyott, semmi hatással nem volt rám.

Jön az Úr és szól a Biblia által: mikor egybegyűltök, mindenkinek van valamije. Múlnak a napok, múlnak az évek, és te egyszer sem imádkozol, és nem mondod nagyon komolyan: Uram, annyiszor elolvastam, annyiszor hallottam ezt az igeverset, és mások felállnak és megszólalnak, én pedig ülök nyugodtan a helyemen. Hideg maradtál, az Ige nem érintett meg.

Voltak helyzetek Ezsdrás és Nehémiás idejében, mikor látva az engedetlenségük következményeit – hogyan lettek szétszórva és szenvedtek – visszatértek az országba, és mindent elölről kezdtek. És tudjuk, hogy akkor Ezsdrás sírt és imádkozott, és akik tisztelték az Úr Igéjét, hozzá gyűltek és mellette álltak. A többség viszont nem volt ennyire érzékeny az Úr Igéje iránt. 

Az itt elhintett magnak ugyanaz az ereje volt mind a négy talaj számára. A magvető miért követte el ezt a „tévedést”, hogy az út mellé szórta a magot? Vagy miért szórta a köves helyre? Mi nagyon örülünk, ha látunk egy olyan embert, aki nagyon hamar reagál az Úr Igéjére. Én sokszor találkoztam olyan ígéretes személyekkel, akik nagyon hamar válaszoltak az Úr hívására. Aztán jött egy adott probléma az életükben. Mert problémák mindig jönnek. Például valakinek a szüleivel volt problémája, másoknak a férjükkel. És akkor alábbhagyott a lelkesedésük, és annak a kezdeti buzgóságnak vége lett. Miért követte el ezt a „hibát”, hogy ilyen talajba szórta a magot? Tudjátok miért? Mert a felelősség a tied. Amikor imádkozol ma reggel, te kell, hogy ezt mondd: Uram, itt van a szívem, fordítsd a szívemet feléd, tegyél érzékennyé a Te Igéd iránt. Tegyél olyan érzékennyé, hogy ha olvasok valamit a Te Igédben, és meglátom, hogy az én életemben ez nem így van, akkor ne jussak oda, ahogy a Máté 13, 10-16-ban mondja: miért szólasz nékik példázatokban? Ő pedig felelvén, monda nékik: mert néktek megadatott, hogy érthessétek a mennyek országának titkait, ezeknek pedig nem adatott meg. Mert akinek van, annak adatik, és bővölködik, de akinek nincs, az is elvétetik tőle, amije van. Azért szólok velük példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, sem nem értenek. És beteljesedék rajtuk Ésaiás jövendölése, amely ezt mondja: hallván halljatok és ne értsetek, és látván lássatok, és ne ismerjetek. Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták, hogy valami módon ne lássanak szemeikkel és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. A ti szemeitek pedig boldogok, hogy látnak, és a ti füleitek, hogy hallanak. 

És aztán azt mondja a 18. versben: ti halljátok meg azért a magvető példázatát. És elmagyarázta nekik ezt a példázatot. Gondoljátok, hogy megértették? Nem értették. Mikor Ő a magot szórja, a felelősség a tied. Te nem vagy egy reménytelen eset, csak az Úr felé kell fordulnod, és ezt mondanod: Uram, érintsd meg a szívemet. Szeretnék érzékeny lenni.

Tudjuk, hogy Dávid nagyobb hibákat követett el, mint Saul, de a szíve az Úr felé fordult. És ez nem jelenti azt, hogy nem követsz el hibákat. Tudjátok, mit tett Júdás, miután látta, hogy bűnt követett el? Elment és felakasztotta magát. Nem tudott az Úr felé fordulni. Mert ha a szívünk az Úr felé fordul, akkor ha bűnt követünk is el, az Úrhoz fogunk fordulni, mindig az Úr felé fordulunk. 

Testvérek, ne maradjunk így, amilyenek vagyunk, ne maradjunk passzívak. Legyünk olyanok, akiket foglalkoztatnak az Úr dolgai. Azt mondtam egy testvérnek: ha az Úr mond valamit, azt Ő meg is teszi, de ne bátortalanodj el, ha azt látod, hogy a dolgok nem olyan hirtelen történnek, ahogy te remélted. 

Amikor imádkozol, mondd ezt: Uram, neked adom a szívemet. Ugyanis, ebben a magvető példázatában a fő probléma az ember szíve. Ha a te szíved érzéketlenné vált, akkor magadat vonszolva jössz az alkalmakra, nincs benned buzgóság. Természetesen, megemlékezünk a kezdeti dolgokról, ahogyan az Úr könyörült rajtunk, és ezek örvendetes dolgok. De azután? Mire hívott el? Miért váltott meg? Hogy örüljünk és éljük a saját életünket? Ezért imádkozott Pál: a dicsőségnek Atyja adjon néktek bölcsességnek és kijelentésnek Szellemét az Ő megismerésében. És világosítsa meg értelmetek szemeit (a románban: szívetek szemeit), hogy láthassatok. 

Senki sem lát csupán azért, mert bölcsnek született. Semmit nem látunk. Én sem látok semmit, míg nem jön az Úr, hogy elhúzza a függönyt és kijelentse. És akkor kezdek látni. És ez teljesen más. 

Testvérek, fel kell, hogy ébredjünk. Nem elég a jó alap, bár nagyon fontos, de azután a mi előmenetelünk látható kell, hogy legyen mindenki előtt. Egyetlen dolgot kell tennünk: hittel az Úr felé fordulni. Forduljunk most is az Úr felé, és az Úr meghallgatja a mi imáinkat, és meglátjuk, hogy érzékennyé válunk a Biblia szavaira.

Imádkozzunk. Mennyei Atyánk, megláttuk és erre a következtetésre jutottunk, hogy nélküled valóban semmik vagyunk. És a mi szívünkben egyre nagyobb a szükség Te irántad. Egy kiváltképpen való népet akarsz készíteni, jó cselekedetekre igyekezőt. Uram, nem akarunk csupán a Te néped lenni, hanem irántad buzgó nép akarunk lenni. Munkálkodj az életünkben. Érintsd meg a szíveinket. Uram, ezekben a napokban – amelyek kevesek – a dolgok felgyorsulnak, és a Te eljöveteled közel van. Uram, nem szeretnénk vesztegetni az időt más dolgokkal, hanem szeretnénk olyan eszköz lenni, amelyet Te akarsz használni az utolsó időkben. Szabadíts meg ettől az átoktól, hogy csak magunkra tekintünk, és mindent azon mérünk le, hogy nekünk mi a jó. Szeretnénk Veled foglalkozni: a Te érdekeiddel, a Te terveiddel. Szabadíts meg minket önmagunktól. Köszönöm Mennyei Atyám, hogy meghallgatsz. Mindezeket az Úr Jézus Krisztus nevében kérjük. Ámen.