Urunk visszajövetelének célja

Stephen Kaung, elhangzott: 2009. június 30-án

forrás: The Purpose of His Coming Again

Részletek az elhangzott igehirdetésből

(Ahol másként nincs jelölve, a bibliai idézetek a S. Kaung által használt Darby verzióból valók.)

Jel 21,1-8. „És láttam egy új eget és egy új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger nem létezik többé. 2 És láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet, amint leszáll az égből Istentől, elkészítve, mint a férjének felékesített menyasszony.3 És hallottam egy hangos szózatot az égből, amely így szólt: Íme, az Isten sátra [az] emberek között van, és ő velük lakik, és ők lesznek az ő népe, és maga az Isten lesz velük, az ő Istenük. 4 És letöröl minden könnyet a szemükről, és nem lesz többé halál, sem bánat, sem sírás, sem szorongás, mert az előbbiek elmúltak. 5 És a trónon ülő így szólt: Íme, mindent újjá teszek. És azt mondja [nekem]: Írd meg, mert ezek az igék igazak és hűek. 6 És azt mondta nekem: Megtörtént. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Az élet vizének forrásából ingyen adok annak, aki szomjazik. 7 Aki győz, az örökli ezeket a dolgokat, és én Istene leszek neki, ő pedig nekem fiam. 8 De a félelmeseknek és hitetleneknek, [és a bűnösöknek], és azoknak, akik utálatossá teszik magukat, és a gyilkosoknak és paráznáknak és varázslóknak és bálványimádóknak és minden hazugnak a része a tóban[van], amely tűzzel és kénkővel ég, ami a második halál.”

Jel 22,20. „20 A ki ezeket tanúsítja, azt mondja: Igen, hamar eljövök. Ámen; Jöjj el, Uram Jézus!”

Drága testvérek. Az Úr második eljövetele ad nekünk reménységet. Nem a láthatókért élünk, hanem a láthatatlanokért, mert a látható dolgok mulandók, de ami láthatatlan, az örök. Romolhatatlan örökség a reménységünk. Amikor az Úr visszajövetelére gondolunk, megelevenedik a hitünk. Őt várjuk, és tudjuk, hogy amikor visszajön, letörli a könnyeinket és bemegyünk Urunk örömébe.

De drága testvérek, Urunk visszajövetelét várva csak magunkról van szó? Van ennél valami sokkal nagyobb: Isten örökkévaló célja az, amiről szó van. Urunk első eljövetele fektette le az alapot Isten örökkévaló célja beteljesítéséhez. Urunk visszajövetele pedig Isten örökkévaló célját végzi be, hogy Isten legyen minden mindenekben.

Az Úr úgy jön vissza, mint Júda oroszlánja. A Jelenések könyve 5. részében János látja Urunk megváltó munkájának dicsőségét. „És *én* sokat sírtam, mert senki sem találtatott méltónak arra, hogy kinyissa a könyvet, vagy hogy szemügyre vegye. 5 És az egyik vén ezt mondta nekem: Ne sírj! Íme, az oroszlán, aki [Júda törzséből, Dávid gyökeréből] való, győzedelmeskedett [úgy, hogy] felnyissa a könyvet és annak hét pecsétjét. 6 És láttam a trón és a négy élőlény közepette, és a vének közepette egy Bárányt állni, mint megölve, akinek hét szarva és hét szeme van, amelyek az Isten hét Szelleme, [amelyek] az egész földre elküldve vannak: 7 És az eljött, és kivette [azt] annak jobb kezéből, aki a trónon ült.” (4-7. versek).

Urunk első eljövetelekor kegyelmet hozott kegyelemre, második eljövetelével ítéletet hoz. A bárány a kegyelmet jelképezi, az oroszlán pedig az ítéletet. Szeretjük hallani azt a szót, hogy kegyelem, ingyen kegyelem, és minél több, annál jobb, de a kegyelmet olcsóvá tesszük, mert nem értjük, milyen nagy áldozat van e mögött a kegyelem mögött. Nem szeretjük az ítélet szót hallani, mert kemény szónak tartjuk. A második eljövetelekor az Úr munkáját az ítélet jellemzi. Nem választható szét a kegyelem és az ítélet, mert a kettő kiegészíti egymást. A kegyelem szolgáltatja az alapot, az ítélet pedig bevégzi a munkát. Az ítélet készíti elő az utat a kegyelem számára, a kegyelem pedig az ítéletből fakadó dicsőség.

Az ítélet nem rossz szó, ugyanolyan jó, mint a kegyelem. Szükségünk van kegyelemre, de az ítéletre is. Kegyelem nélkül nem nézhetünk szembe az ítélettel, és ítélet nélkül nem örülhetünk a kegyelemnek. Amikor az Úr második eljövetelére gondolunk, gondolataink az ítélet körül kellene, hogy legyenek, mert az ítélet végzi be a kegyelem által elkezdett munkát.

A Gyülekezet

Miért mentett meg minket? Azért, hogy a mennybe mehessünk és jól érezzük magunkat? Nem, Ő Önmaga számára mentett meg minket, méltatlanokat, hogy átformáljon, és Őhozzá váljunk hasonlóvá, hogy az Ő segítőtársa lehessünk. Ez a megváltás célja. Ezért ment Ő a keresztre és ott bevégezte a megváltás munkáját.

János evangéliumának 19. részében, János szemtanúja Urunk Jézus halálának. Az egyik katona Urunk oldalába döfött, és onnan vér és víz jött ki. A vér elmossa bűneinket, a víz pedig a kiáradó élet, hogy örök életünk lehessen. Krisztusnak a kereszten bevégzett munkája által építőanyagot szerzett Gyülekezete, menyasszonya építéséhez: vére által megtisztított népet, és az Ő élete által élő népet.

Máté 16,18. „Erre a sziklára fogom építeni gyülekezetemet”. De hogyan, mikor zajlik ez az építés? Urunk első eljövetelével az építőanyagot készítette el a Gyülekezetéhez. De mikor fogja felépíteni? Mert különbség van az anyag gyűjtése és a felépítése között.

Pünkösd napján elküldte a Szent Szellemet, és akik az Övéi, egy testbe lettek bemerítve. „Mert mi is egy Szellem [erejében] mindnyájan egy testté lettünk bemerítve, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Szellemből kaptunk inni” (1Kor 12,13).

Ez alatt az időszak alatt, miután Urunk a mennybe ment, és amíg vissza nem jön, hogy magához vegye menyasszonyát, mi az Ő munkája? Építi a Gyülekezetét, hibátlanná és feddhetetlenné akarja tenni az Ő menyasszonyát. Ezt végzi Ő most, ma.

Jel 1,12-16 „És hátrafordultam, hogy lássam a hangot, amely velem beszélt; és miután megfordultam, hét aranylámpást láttam, 13 és a [hét] lámpás közepén [egy] olyan embert, mint az Emberfia, lábig érő ruhába öltözve, és a mellénél arany övvel övezve: 14 feje és haja fehér, mint a fehér gyapjú, mint a hó, és szemei, mint a tűz lángja; 15 és lábai, mint a finom réz, mint a kemencében égő, és szava, mint a sok víz szava; 16 és jobb kezében hét csillag van, és szájából éles kétélű kard megy ki, és arca, mint a nap, mely ragyog erejében.”

A hét lámpás a hét kisázsiai gyülekezet képe, ugyanakkor minden kor, minden évszázad, minden generációjának gyülekezetét is jelképezi. Urunk főpapi tisztére gondolva, általában a bennünk, egyénekben végzett munkájára gondolunk. Itt viszont Ő a nagy főpap, aki a Gyülekezetnek szolgál, melyet fel akar építeni, hogy alkalmas segítőtársa legyen. 

Járt a hét lámpatartó között. Ő Önmagához méri a hét gyülekezet állapotát. Látta, mi volt a jó, és mi volt a nem jó, ahhoz viszonyítva, hogy kicsoda Ő maga. Önmagát építi bele a Gyülekezetbe. Megtisztította a lámpásokat az elégett kanóctól, és olajat töltött beléjük, hogy a lámpások ragyogva égjenek Isten dicsőségére. Azt mondja a hét gyülekezetnek: Tudok rólad mindent, tudom, hogy mit teszel, térj meg, mert különben elmozdítom a lámpatartódat. Testvérek, ez mit jelent? Ítéletet jelent. A kegyelem és az ítélet együtt munkálkodik.

1Pt 4, 17-18 „Mert a megítéltetés ideje, mely Isten házától kezdődik, [eljött]; de ha előbb velünk kezdődik, mi lesz a vége azoknak, akik nem engedelmeskednek az Isten örömhírének? 18 És ha az igaz is nehezen üdvözül, hol áll meg az istentelen és a bűnös?”

A Jel 2-3. fejezetei a Gyülekezet történelmét mutatja be. Urunk a nagy Főpap. Ítélet nélkül nem lehet kegyelem, és nem értjük, mi a kegyelem. Ítélet nélkül nem tudjuk, mi az, ami nem jó. Mi mindig úgy gondoljuk, nálunk minden rendben van. Azt gondoljuk jók vagyunk. De amikor a Szent Szellem megítél minket, akkor megtérünk és kegyelmet nyerünk.

Mi nem tudjuk, hogy állunk szellemileg, de Ő látja, és Önmagához mér minket, és amikor lát valamit, ami nem illik Őhozzá, akkor azt megítéli. Szent Szelleme, aki bennünk él, jelzi a lelkiismertünknek, megítél minket, és ez az ítélet megtéréshez vezet minket, és így kapunk kegyelmet. Ez az, ahogyan felkészülhetünk az Ő visszajövetelére.

Igen, most a kegyelem időszaka van, de egyszer eljön az ítélet. De a Gyülekezet szempontjából, szellemi vonatkozásban, az ítélet Isten háza népével már elkezdődött.

1Kor 11, 28-32. „De az ember vizsgálja meg magát, és így egyék a kenyérből, és igyék a pohárból. 29 Mert [az] evő és ivó ítéletet eszik és iszik önmagának, nem különböztetve meg a testet. 30 Emiatt [közületek] sokan gyengék és betegeskedők, és sokan elaludtak. 31 De ha mi magunkat megítélnénk, akkor nem ítélnének el. 32 De mivel most meg vagyunk ítélve, [az] Úrtól fegyelmezettek vagyunk, hogy ne ítéljenek el minket a világgal együtt.”

Az eredeti görögben ebben az igeszakaszban két különböző szó van az ítéletre: az egyik, amikor a bíró hoz ítéletet, a másik szó pedig a megvizsgálás, különbségtétel, pl. „nem különböztetve meg a testet”. Meg kell vizsgálnunk magunkat, akkor nem leszünk megítélve a bírói ítélettel. De ha most megítéltetünk, akkor az Úr fegyelmez minket. Az Isten háza népén való ítélet egy olyan jelentést hordoz, amit a megkülönböztetés, megvizsgálás, fegyelmezés, fenyítés szavakkal lehet kifejezni.

Itt az ítélet szó egy sajátos jelentést hordoz magában, mégpedig a fenyítést, fegyelmezést, ahogyan az apa fegyelmezi, neveli a fiát, hogy felnőtt féri legyen belőle. Ez nem kárhoztatás, hanem gyermeknevelés. Tehát testvérek, az ítéletnek Isten háza népével kell kezdődnie. Urunk, Istenünk és Atyánk, mivel ő annyira szeret minket, ha lát valamit, ami nem az Ő jelleme bennünk, ami káros számunkra, akkor Ő fegyelmez, fenyít, nevel minket; nyugtalanná teszi a lelkiismeretünket, és képessé tesz arra, hogy megítéljük magunkat és megtérjünk Isten előtt. Ennek célja pedig a fiúvá válás. Hála legyen az Úrnak, Ő nem azért ítél meg minket, hogy kárhoztasson, hanem azért, hogy különbséget tudjunk tenni, hogy megértésre jussunk, hogy megtérjünk, hogy megtanuljuk a leckét, hogy engedelmesek legyünk és átformálódjunk. Ezt jelenti az ítélet.

Miután hitre jutottunk az Úr Jézusban, azt gondoljuk, hogy Ő, aki annyira szeret minket, magunkra hagy minket örökre, hogy úgy éljünk, ahogy akarunk? Ez engedékenység lenne, és az engedékenység tönkre teszi az életet. A fegyelmezés viszont építi az életet. Ő fegyelmez minket, ami azt jelenti, hogy megítél minket. Erre szükség van, különben soha nem nővünk fel, és a Gyülekezet soha nem épül fel. Hála legyen az Úrnak az Ő fegyelmezéséért. Ő így ítél meg minket, hogy megtisztuljunk, megtérjünk, visszatérjünk Őhozzá. Ez a cél motiválja az Ő ítéletét.

Ne vessük meg az Úr fenyítését, mert Ő így építi fel az Ő Gyülekezetét. És azok, akik elfogadják az ő fegyelmezését, ők a győztesek, és ők azok, akiket, amikor az Úr visszajön, ellop magának, mert ők elkészítették magukat az Ő számára.

Aki most visszautasítja a fenyítést, vagyis az Úr ítéletét, az itt fog maradni. De hála az Úrnak, a három és fél éves nagy nyomorúság egy újabb esély lesz arra, hogy győztesen kerülj ki, még a nagy nyomorúságból is. De, amikor véget ér a nagy nyomorúság, akkor ahogy az 1Thessz 4 mondja, megszólal a trombita, és először azok, akik meghaltak Krisztusban, feltámadnak. Azután pedig azok, akik még itt vannak, elváltozunk, és elragadtatunk felhőkön, hogy az Úrral találkozzunk a levegőégben.

És akkor állunk majd meg Krisztus ítélőszéke előtt, hogy eldőljön, ki méltó arra, hogy örökölje az eljövendő Királyságot. Testvérek, ez nagyon kijózanító! Hála Istennek, mi nem kell, hogy nagy fehér trón ítélete előtt álljunk meg, hanem ma, most kell, hogy meg legyünk ítélve, mert akkor nem ítéltetünk el Krisztus ítélőszéke előtt. Testvérek, az Úr azt akarja, hogy bevégzettek legyünk, hogy mindannyian egyen-egyenként győztesek legyünk, hogy olyanok legyünk, mint Ő. Ez az Ő örökkévaló célja. Ezt látjuk a Jelenések 21. részében: az új Jeruzsálemet. Tehát ez az ítélet. A megítélés a folyamata annak, hogy az Ő örökkévaló célja beteljesedjen, a Gyülekezetre vonatkozóan.

Izrael

De ugyanez vonatkozik Izraelre nézve is. Olvassuk el a Jeremiás 46, 27-28. verseit: „Te pedig, szolgám, Jákób, ne félj, ne csüggedj, Izráel, mert íme, én megmentelek téged a messzeségből, és a te magodat fogságuk földjéről; és Jákób visszatér, és nyugalomban és békességben lesz, és senki sem ijeszti meg. 28 Ne félj, szolgám, Jákób, azt mondja az Úr, mert én veled vagyok, mert véget vetek minden nemzetnek, ahová űztelek, de nem végzek veled teljesen, hanem helyreigazítalak téged ítélettel, és nem tartalak teljesen bűntelennek.”

Ma, Izrael gyermekei félnek. Attól félnek, hogy Izrael nemzetét ki fogják irtani, legalább is ezt próbálja az ellenség tenni. De az Úr azt ígérte, egy napon megszabadítja őket, mert Ő hűséges az ígéretéhez. Egy napon új szövetségre lép velük. Sajnos hitetlenségük miatt részben félretette őket, de Isten újra felveszi őket. Ő meg fogja őket ítélni, és az ítélet eredményeként meg fognak térni. Nézzük meg Zakariás próféciáit, különösen a 12-14. fejezeteket, melyek Izrael nemzetének sorsára, végső szakaszára vonatkoznak.

Zak 12, 8-14. „Azon a napon” – ez azt jelent, amikor a nemzetek összegyűjtik seregüket az utolsó nagy csatára, és – „Azon a napon megvédi az Úr Jeruzsálem lakóit, és aki azon a napon megbotlik közöttük, az olyan lesz, mint Dávid, és Dávid háza olyan, mint Isten, mint az Úr angyala előttük. 9 És lesz azon a napon, [hogy] igyekszem elpusztítani minden népet, amely Jeruzsálem ellen támad. 10 És kiárasztom Dávid házára és Jeruzsálem lakóira a kegyelem és a könyörgés szellemét; és rám tekintenek, akit átszúrtak, és gyászolni fogják őt, mint ahogyan az ember az egyetlen [fiát] gyászolja, és keseregni fognak miatta, mint aki kesereg [az] elsőszülöttje miatt. 11 Azon a napon nagy gyász lesz Jeruzsálemben, mint a Hadad-rimmon gyásza a Megiddó völgyében. 12 És gyászolni fog az ország, minden család külön-külön: Dávid házának családja külön-külön, és feleségeik külön-külön; Nátán házának családja külön-külön, és feleségeik külön-külön; 13 Lévi házának családja külön, és feleségeik külön; Simei családja külön, és feleségeik külön; 14 minden megmaradt család, minden család külön-külön és feleségeik is külön-külön.”

Zak 13,1-2. „Azon a napon megnyílik egy kútforrás a Dávid háza és Jeruzsálem lakosai előtt a bűnért és a tisztátalanságért. 2 És lesz azon a napon, azt mondja a Seregek Ura, [hogy] kiirtom a bálványok nevét az országból, és többé nem emlékeznek rájuk; és a prófétákat és a tisztátalan szellemet is eltüntetem az országból.”

Tehát, testvérek, hálát adunk az Úrnak, hogy egy napon egész Izrael megmenekül – az ítélet által. Az ítélet hozza el a kegyelmet, és a kegyelem által mehetünk át az ítéleten.

A világ és a Sátán

Ugyanez igaz a világra nézve is. A Jelenések könyve 5-19. fejezetei azt mutatják be, ahogy Urunk felbontja a pecséteket, és kibontakozik Isten terve, és végül a világ felett a királyi uralom a mi Urunké és az ő Krisztusáé lesz, ami hamarosan beteljesedik.

Ami a sátán sorsát illeti, a Jel 20. fejezetében olvashatjuk, hogy megkötözik és a feneketlen mélységbe vetik, és ott lesz megkötözve ezer esztendeig. Ez alatt az 1000 év alatt lesz az aranykor, a Messiás királysága és a mennyek királysága a földön. Végül pedig a sátán a tűz és kénkő tavába vettetik.

És ezután van az a jelenet, amiről a Jelenések 21-22. fejezeteiben olvashatunk. Testvérek, Isten minden örökkévaló terve a Fiára, a Gyülekezetre és Izraelre nézve, valamint a világra, a sátánra és annak gonosz erőire vonatkozóan, végbemegy. Isten minden szándéka beteljesedik. Ez az utolsó jelenet, Isten teremtett világának az örökkévaló jelenete.

Az új Jeruzsálem

Azt hiszem, amikor olvassuk a Jel 21-22 fejezeteit, valószínűleg a figyelmünk még mindig önmagunkra összpontosul. Mi leszünk azok, akik a szent várost alkotják, az új Jeruzsálemet, amely leszáll erre a földre. Mi fogunk azon a dicsőséges utcán járni, igen, mi fogjuk szolgálni és tisztelni a mi Urunkat. Ha ezekre gondolunk, akkor a figyelmünk magunkra irányul.

De nem, addigra már nem ezt fogjuk tenni. Amikor látjuk a dicsőséges jelenetet, az új Jeruzsálemet, akkor Isten dicsőségét, Krisztus dicsőségét látjuk. Ő a templom, Ő a világosság, Övé a trón, Övé a dicsőség. Ennek a csodálatos új Jeruzsálemnek, amikor ránézünk, a dicsősége Istennek a dicsősége lesz. Nem csoda, hogy az ő szolgái örökké fogják őt szolgálni szeretettel. Ez a beteljesedés: Isten minden munkájának, örökkévaló céljának a beteljesedése.

Irgalmából és kegyelméből, mindaz, amit elvégzett, nem a mi érdemünkért, hanem azért, amit Ő tett, mi is bele leszünk építve, bele leszünk foglalva az új Jeruzsálembe. Isten századokon át végzett munkája, mind az Ó-, mind az Újszövetség ideje alatt végzett munkája mind oda lesz begyűjtve, mert a város alapja a 12 apostol neve, a kapuk pedig Izrael 12 törzsének nevei. Semmi nem fog elvesződni. Halljuk a hangot, amely ezt mondja: Íme, mindent újjá teszek. Megtörtént. Hajtsuk meg a fejünket imádatban.