Radu Gavriluţ, elhangzott 2021. dec. 29-én, részlet az igeszolgálatból:
Jelenések 12, 11: “és ők legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételüknek beszédéért, és az ő életüket nem kímélték mindhalálig.” Itt nem csak az ő bizonyságtételükről van szó, hanem az ő bizonyságtételük beszédéről. Elmondom, mit jelent ez, mert ez nagyon fontos. Watchman Nee-nek nagyon nagy szerepe volt abban, ami Kínában történt. Tudjuk, hogy mikor a kommunisták hatalomra kerültek, egy ideig eltűrték a keresztényeket, de egy idő után nagy üldöztetés kezdődött. És a Sátán tudja, hogyan munkálkodjon a bizonyságtétel ellen. Mert tudjátok, mit jelent a bizonyságtétel? Az, amit te megtapasztaltál, amit első kézből hallottál és láttál Krisztusból. Nem az, ami csak úgy tűnik neked, hanem amit első kézből megtapasztaltál, amit hallottál, amit te ténylegesen megláttál Krisztust illetően Ez a bizonyságtétel.
Az ellenség minden erejével harcol, hogy valahogyan ne létezzen ez a bizonyságtétel. Mondhatod, hogy hiszel Jézus Krisztusban, de mégsem rendelkezel azzal, ami tényleg megérintette az életedet. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de nagyon sokaknak, akik az Úrhoz tértek, nincs ott az életükben Jézus bizonyságtétele. Az ellenség nagy erőkkel jár-kel, hogy lerontsa Jézus bizonyságtételét. Mikor ez a nagy mozgalom volt Kínában, és Watchman Nee-t másokkal együtt elfogták, ez meglepetésszerűen érte a testvéreket, nem voltak rá felkészülve. És azt mondták ezeknek az embereknek, akiket elfogtak, hogy ha azt mondják, W. Nee hibázott, akkor szabadon engedik őket. Természetes, hogy W. Nee-nek voltak hibái. De ha ők azt mondták volna, akkor szabadok lehettek volna. Ők legyőzték azt – nem a bennük lévő bizonyságtétel által -, hanem az ő bizonyságtételük beszédéért. Ha vádol az ellenség, mit teszel? Imádkozol? Nem ez a legfontosabb, amit olyankor tenned kell. Mikor a Sátán vádol, a bizonyságtétel beszéde a legfontosabb. Mit gondoltok, miért olyan fontos a bemerítkezés? Mert egy keresztény ekkor mutatja meg először, hogy mi van az ő szívében. Én mondhatom, hogy hiszek. Nagyon sokan hisznek, de az ő hitük nem mutatkozik meg kifelé.
“Ők legyőzték azt az ő bizonyságtételük beszéde által.” Tehát, ennek a bizonyságtételnek, ami bennünk van Jézusról, meg kell nyilvánulnia kifelé. A János 19, 39-40 újra nagyon érdekes: “eljöve pedig Nikodémus is, (aki éjszaka ment vala először Jézushoz), hozván mirhából és áloéból való kenetet, mintegy száz fontot. Vevék azért a Jézus testét, és begöngyölgeték azt lepedőkbe illatos szerekkel együtt, amint a zsidóknál szokás temetni.” Nikodémus, aki éjszaka ment először Jézushoz. Nagyon érdekes ez a kifejezés. Ez alkalommal már nem így történt. Ez alkalommal ő azt tette, amit sokan szerettek volna megtenni: hozott száz font mirhából és áloéból való kenetet, és begöngyölték a Jézus testét. Ez a bizonyságtétel.
Érdekes a Zsolt 18, 2-4: “És monda: Szeretlek Uram, én erősségem! Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm, az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom, az én pajzsom, idvességem szarva, menedékem. Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó [Én kiáltok: magasztalva legyen az Úr! – románból], és megszabadulok ellenségeimtől.” Lehet, hogy mi általában hajlamosak lennénk ezt mondani: Uram, kérlek, szabadíts meg az én ellenségeimtől! Dávid számtalan olyan helyzetben volt, mikor az ellenség körülvette, és semmi esélye nem volt, hogy megszabaduljon. És azokban a nehéz helyzetekben ő az Úrhoz kiáltott, és azt mondta: magasztalva legyen az Úr, és megszabadulok ellenségeimtől. Van valaki, aki valaha így kiáltott, és megtapasztalta, hogy meg van szabadítva az ellenségtől? Azt akarom mondani, hogy ezek nem csak szép szavak. Isten igéje meg van próbálva. Isten igéje pajzs mindenki számára, aki hisz benne. Egyszer egy megpróbáltatásban tudtam, hogy annak hátterében a gonosz van. Tudjátok mi történt? Tudtam, hogy csak ki kell nyitnom a számat, és szabad leszek. És mikor megnyitottam a számat, ez az ige jutott eszembe: “Én kiáltok: magasztalva legyen az Úr! és megszabadulok ellenségeimtől.” És éppen így történt. De én nagyon világosan tudtam, hogy a gonosz van a háttérben. Mert lehet szó kísértésről is, de az teljesen más dolog.
Szeretném megkérdezni tőletek: elégedettek vagytok a keresztény életetekkel, amit éltek? Ne mondjátok, hogy ez minden, mert van ennél sokkal több. Kell kérnünk az Urat, hogy első kézből tudjuk Őt megtapasztalni. Mert az ellenség tudja, hogy mikor az a bizonyságtétel beteljesedik, akkor az ő vége közel van.
Örültem, mikor Izráelről olvastam a 11. fejezetben, mikor ott a hatodik trombitánál a dolgok megváltoztak, mikor a két tanúbizonyságnak azt mondja: jöjjetek fel ide! Jelenések 11, 12: “és hallék nagy szózatot az égből, amely ezt mondja vala nékik: jöjjetek fel ide. És felmenének az égbe felhőkön és láták őket az ő ellenségeik.” Ugyanez fog történni az elragadtatáskor is: jöjjetek fel ide! Nagyon sok függ attól, hogy mivel leszel elfoglalva abban a pillanatban.
13. vers: “és lőn abban az órában nagy földindulás, és a városnak tizedrésze elesék, és megöleték a földindulásban hétezer ember neve, és a többiek megrémülének, és a menny Istenének adának dicsőséget.” Milyen szép dolog ez! Hétezer halott volt, a város nagy része elpusztult. Biztos, hogy a siratófal, ahova most annyi ember jár, le fog omlani akkor, de ezek az emberek, akik megmaradtak, megrémültek és dicsőítették Istent. Mi ma kell, hogy dicsőséget adjunk Istennek; hogy megalázzuk magunkat, hogy Isten munkálkodjon az életünkben, és hogy Ő fel tudjon készíteni azokra az időkre, amik jönnek.
Már soha nem lesznek olyan idők, mint voltak. A világ megrémül, de nekünk tudnunk kell, hogy közeledik az a nap, mikor mindig az Úrral leszünk. Nem kell megrémülnünk, hanem adjunk dicsőséget Istennek és tegyük azt, amit azok az emberek nem tettek a Jel 16,21-ben, hogy megtértek volna Isten hatalmas keze alatt. Most, mikor az Ő keze ránk nehezedik, és a dolgok ilyen természetűek, akkor nekünk meg kell alázkodnunk Isten előtt.
Van két nagyon érdekes igevers: az egyik a 2Korintus 5, 2-3: “azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat, ha ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk.” A másik a Jelenések 16, 15: “Imé eljövök, mint a tolvaj. Boldog, a ki vigyáz és őrzi az ő ruháit, hogy mezítelenen ne járjon, és meg ne lássák az ő rútságát.” (Károli) “Eljövök, mint a tolvaj, boldog, aki virraszt és megőrzi ruháit, nehogy meztelenül járjon és megpillantsák a szégyelnivalóját.” (Vida) “Íme, úgy jövök, mint egy tolvaj! Áldott, aki ébren van, aki megőrzi ruháit, hogy ne járjon meztelenül, és ne lássák leleplezve!” (angolból, RSV). “Íme, tolvajként jövök. Boldog, aki vigyáz és megőrzi ruháit, hogy ne járjon mezítelenül, és hogy ne lássák szégyenét” (Darby).
2Korintus 5, 3: “ha ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk.” Jeruzsálemet katonák őrizték, akiknek ébereknek kellett lenniük, és őrködniük kellett. A felügyelőjük ment éjjel ellenőrizni őket, és tudjátok mit tett, ha valakit aludva talált? Elvette a ruháit és mezítelenül hagyta. Boldogok, akik vigyáznak/virrasztanak/ébren vannak! Mert ha nem őrködsz, az fog veled történni, mint azzal a katonával, akit aludva találtak az őrhelyén. Levetkőztették és megbüntették, és ez volt az ő szégyene, hogy mezítelen maradt. Ez szégyen volt. Érdekes, hova van helyezve ez az igevers: “imé eljövök, mint a tolvaj” – mikor Ő eljön, mint a tolvaj, éjjel. Boldogok, akik virrasztanak, mikor az Úr eljön és azt mondja: jöjj fel ide. Ezt meg kell hallanod! Nem az fog történni, mint Péterrel a börtönben, hogy amikor aludt, egy angyal oldalba lökte, és azt mondta neki: ébredj fel! “Boldogok, akik virrasztanak.” Testvérek, ezekben az időkben, amiket ma élünk, látjuk, hogy a keresztények csoportokra vannak osztódva: egyesek elfogadják, mások ellenzik az összeesküvés elméleteket, és szem elől tévesztik a valóságot. A valóság az, hogy Isten keze nehezedik ránk. Ébredjünk fel! És ahogy a nap közeledik, az Ő keze még inkább ránk nehezedik.
Az Úr munkálkodik, és nekünk tudnunk kell, hogy Ő mit munkál. Én örülök, hogy az Úr kezd munkálkodni és kezdi megnyitni az elménket, hogy tudjuk megérteni nagyon világosan, hogy mit mond a Jelenések könyvéről. Nem lehetünk naivak, mint mások, hogy azt gondoljuk, az Úr jön és letöröl minden könnyet, és mint valami trófeát, felvisz bennünket Istenhez. Nem testvérek! Ő el kell, hogy készítse azt a népet, amely uralkodni fog a pogányokon vasvesszővel. Az idő rövid. Imádkozzunk, hogy az Úr munkálkodjon a mi életünkben, hogy olyan emberek legyünk, akik tudják miért élnek: fegyelmezett emberek, akik alárendelik magukat az Úrnak, és értik az időket. Ne hagyjuk, hogy magával sodorjon az, amit hallunk mindenhol. Az Úr munkálkodjon az életünkben. Ámen.
teljes igeszolgálat letöltése: