Gyökeret ver alul

T. Austin-Spraks

“Júda házának maradéka pedig, amely megmenekül, ismét gyökeret ver alul, és gyümölcsöt terem felül.” Ézs 37,31.

Az Úr valami olyat akar megszerezni, ami nem tud elsodródni, amit nem lehet elmozdítani, amit nem lehet megrendíteni, és biztos, hogy olyat, amit nem lehet gyökerestől kitépni. Ilyen az Ő maradéka. Ezt az ő dicsőségéért kell megszereznie, és ha így van, akkor mindent meg fog tenni a maradékával annak érdekében, hogy ilyenekké legyenek: gyökeret verve lent, és természetesen gyümölcsöt teremve fent. Sokat beszélünk a dolgok fenti részéről, a mennyei életről, a mennyeiekben való ülésről, hadviselésünkről és munkánkról – életünk gyümölcsözéséről az Úrral való egyesülésben. De ez csak akkor lehetséges, ha gyökereink lefelé nyúlnak. Annak érdekében, hogy ez így legyen, olyan rendíthetetlen helyzetbe kell kerülnünk, ahol a gyökerek annyira meg tudnak kapaszkodni, hogy semmi sem tudja megingatni azokat. És hiszem, hogy ez nagyon sok mindent megmagyaráz, amit az Úr az ő szellemi népével cselekszik ezekben a napokban.

Mert valóban, Isten igaz gyermekei intenzív megpróbáltatások és szellemi próbatételek idején mennek keresztül a mostani időben, és ez mindenhol így van. Miért? Mert az Úrnak rendelkeznie kell valamivel, ami ellen a pokol tehetetlen, és amely által az univerzumnak megmutathatja erejének hatalmát, hogy állunk és ellenállunk, és mindent elvégezve megállunk. Ha azt kérdezné valaki, hogy mi az utolsó probléma a gyülekezet számára ebben a korban, akkor azt mondanám, hogy a megállása – és ez óriási dolog. Ó, azt mondod, ez nagyon lekorlátozza a dolgokat, nem vársz ennél sokkal többet? Haladást, fejlődést, elsöprő mozgalmakat? A gyülekezetnek a végén mindent félre kell tennie ahhoz, hogy megállhasson, de megállása lesz a győzelme. Egyszerűen csak képesnek lenni a próbák alatt, amikor minden úgy süvít körülöttünk, mint a hóvihar; amikor minden sötét, homályos, és még Isten is távolinak és valótlannak tűnik, és a hitünk próbára van téve, és támadnak jobb és bal felől, és külsőleg minden okunk megvan arra, hogy meginogjunk, feladjuk, leessünk, megadjuk magunkat, leengedjük a színvonalat, és ezekben egyszerűen meg tudunk állni és hitünk nem inog meg – ez a lehető legnagyobb győzelem. […] Mély tapasztalatokon megyünk keresztül, az ellenség teszi ezt, az Úr pedig nem akadályozza meg őt, mégis eljutunk Istenünk hatalmának teljesebb megismerésére, és minden korábbi megingathatóságnál mélyebb gyökérzethez. És az Úr arra törekszik, hogy olyan népe legyen, akit nem lehet megrendíteni, és aki ellen a pokol minden gőgjével és büszkeségével együtt tehetetlen. “És a maradék … újra gyökeret ver alul.” Erre van szüksége az Úrnak.

forrás: Rooted and Grounded, https://www.austin-sparks.net/english/002932.html