“Minden keresztyén szívében van egy kereszt és egy trón, és mindaddig a keresztyén van a trónon, míg magát oda nem helyezi a keresztre. Ha elutasítja a keresztet, ő marad ott a trónon. Könnyen lehet, hogy napjainkban ez rejlik az elbukás és a világiasság mélyén az evangéliumi hívők életében. Meg akarunk menekülni, de ragaszkodunk hozzá, hogy a halál csak Krisztust érintse. Nekünk ne legyen kereszt, ne kelljen elhagyni a trónt, ne legyen halál. Királyok maradunk Emberlelke kicsiny királyságában, papírkoronánkkal, büszkén, mint egy császár, közben puszta árnyakra, gyengeségre és szellemi meddőségre ítéljük magunkat.” (A gyökeres változást hozó kereszt)
“Napjaink plasztikszentjei között a halál egyedül Jézust érintheti, mi meg mást sem akarunk, mint hogy meghallgassunk egy újabb prédikációt az Ő haláláról; minden szomorúság Jézusé, a mi részünk a boldogság. Azonban, testvérek, ha azok lennénk, akiknek lennünk kellene, tapasztalatilag is keresnénk a következő szavak értelmét: “ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz.” (Az ember, Isten lakhelye)
Átemelte keskeny út – narrow way és hozzászólt:
Az élethez vezető út a halálon (a kereszten) keresztül vezet. Nincs élet halál nélkül, a test halálba adása nélkül. Ez ránk is érvényes nemcsak Jézusra! Sándor
KedvelésKedvelés