T. Austin-Sparks
Hiszem, hogy amikor az Úr eléri az Ő Gyülekezetében azt, hogy az Ő kiáltását egy akarattal felkiáltsa, akkor elérkezett az Úr ideje. Az Úr nem csak úgy vár egy adott pillanatra. Valami kötődik ahhoz az időhöz, és Ő azt akarja elérni, hogy az Ő eszközeinek szívében az Ő saját szívét tudja kifejezni, hogy Ővele egy legyen a kiáltása. A Gyülekezetnek fel kell kiáltania, és Isten kiáltását kell kiáltania… és ez az egységes, Isten szívével egyet hangzó kiáltás még nincs meg a Gyülekezet szívében. Sok, egymásnak ellentmondó hang van; de a késés kínfájdalma miatt, és a helyzet növekvő lehetetlenségének kínfájdalma miatt, és annak a szükségnek a kínfájdalma miatt, hogy eljöjjön az, ami Istentől való, szemben mindazzal, ami más, végül a Gyülekezet el fog jutni oda, hogy ezzel a kiáltással felkiáltson. ÉJFÉLKOR KIÁLTÁS FOG HANGZANI! Ez jelenti az egységet Istennel az Ő idejében.
“A SZELLEM ÉS A MENYASSZONY EZT MONDJA: JÖVEL!” Jel. 22:17
"Bátorítsuk egymást, mivel közeledik az a nap" 