Öt (újévi) fogadalom Tozertől

Öt fogadalom a szellemi növekedéshez

A.W.Tozer

Vannak, akik nem szeretnek fogadalmakat tenni, de a Bibliában Isten nagy emberei közül sokan voltak, akiket Ő szövetség, ígéretek, fogadalmak és hűségeskük által vezetett. A Zsoltáríró nem vonakodott fogadalmat tenni: „Tartozom, ó Isten az én néked tett fogadásaimmal; megadom néked a hálaáldozatokat” (Zsolt. 56:13).

Ebben a témában az én tanácsom az, ha igazán foglalkoztat szellemi előrehaladásod kérdése, hogy új erőt, új életet, új örömet és szívedben új, személyes megújulást nyerj, akkor jól teszed, ha bizonyos dolgokat megfogadsz, és törekszel arra, hogy meg is tartsd azokat. Ha kudarcot vallanál, akkor alázatosan hajolj meg Isten előtt, térj meg és kezd újra. De mindig tartsd magad előtt ezeket a fogadalmakat. Segíteni fognak szívedet összhangba hozni azzal a hatalmas erővel, amely Krisztus trónjától ered és ömlik alá, aki Istennek jobbján ül.

A hústesti ember nem szereti az ilyen elkötelezettségeket, amelyek önfegyelmet igényelnek. Azt mondja: „Én szabad akarok lenni. Nem akarom magamat semmilyen fogadalomnak alávetni; nem hiszek benne. Ez csupán külsőségekben kimerülő vallásosság.”

Hadd rajzoljam meg most két ember portréját.

Az egyik nem akar fogadalmakat tenni. Nem akar magára vállalni semmilyen felelősséget. Szabad akar lenni. És szabad is, egy bizonyos mértékig – pontosan annyira, amennyire egy csavargó szabad. A csavargó szabad arra, hogy egész nap egy parknak a padján üldögéljen, újságpapíron aludjon éjszaka, kikergessék a városból csütörtök reggel, és egy hajléktalanszálló elavult lépcsőin botorkáljon fel csütörtök este. Az ilyen ember szabad, ugyanakkor hasznavehetetlen is. Csak a levegőt szennyezi, amelyet beszív.

Nézzünk meg egy másik embert – talán egy miniszterelnököt vagy ehhez hasonló nagy embert, aki a kormányzás felelősségét hordozza. Az ilyen emberek nem szabadok. De szabadságuk feláldozásában hatalomra emelkednek. Ha szabadságukhoz ragaszkodnának, szabadok lehetnének, mint a csavargó. De inkább az elkötelezettséget választják.

Sok vallásos csavargó van ma a világon, akik nem akarnak semmilyen kötöttséget vállalni. Isten kegyelmét működési engedéllyé változtatták. De azok a nagy emberek, akik alázattal odajárultak Istenhez, mert megértették, hogy testükben nem lakik semmi jó. És azt is tudják, hogy bármilyen fogadalmat még napnyugta előtt megszegnének, ha Isten nem tartaná őket. Mégis, Istenben bízva, szent áhítattal bizonyos fogadalmakat tettek. Ez az út vezet a szellemi erőhöz. Öt olyan fogadalomra gondolok most, amelyeket jól teszünk, ha megfogadunk és megtartunk.

  1. Gyökerestől bánj el a bűnnel

Manapság a bűn szót kiűztük a szótárunkból, de új arcot és nevet öltve jelent meg. Lehet, hogy ennek a jelenségnek vagy az alanya az iskolákban. A bűnt különböző divatos nevekkel illetik – minden, csak az nem, ami valójában. Például, az emberek ma már nem jutnak bűnbánatra; a bűn lelki zavart okoz náluk. Ahelyett, hogy megvallanák bűnüket Istennek, és megszabadulnának bűntudatuktól, ledőlnek egy díványra és megpróbálnak beszélni róla egy embernek, aki állítólag mindent jobban tud róluk. Egy idő után kiderül, hogy két éves korukban valamilyen mély csalódás érte őket. Ettől aztán jobban kellene érezniük magukat.

Az egész azért nevetséges, mert a bűn még mindig a lélek ősi ellensége. Sohasem változott.  Szigorúan kell a bűnnel foglalkoznunk az életünkben. Ne feledjük, „Az Isten országa nem evés, nem ivás”, mondja Pál, „hanem igazság, békesség és Szent Szellem által való öröm” (Róma 14:17). Isten országának kapujánál igazságosság van. „Amely lélek vétkezik, annak kell meghalnia” (Ezékiel 18:4, 20).

Nem a bűn nélküli tökéletességet hirdetem. Hanem azt, hogy minden felismert bűnt a nevén kell nevezni, azonosítani, megtagadni, és bíznunk kell Istenben, hogy Ő megszabadít belőle, és az életünkben sehol sem marad bűn. Feltétlenül szükséges, hogy így bánjunk a bűnnel, mert Isten szent Isten, a bűn pedig a világ trónján ül.

Tehát a bűneidet ne valamilyen más névvel illesd. Ha féltékeny vagy, nevezd is féltékenységnek. Ha hajlamos vagy önmagadat sajnálni, és úgy érzed, nem értékelnek igazán, csak olyan virág vagy, amely észrevétlenül virágzik, és elvesztegeted szépségedet, akkor nevezd annak, ami – önsajnálat.

Ott van a neheztelés bűne. Ha neheztelsz valakire, ismerd be. Találkoztam olyan emberekkel, akik szinte állandóan fel vannak háborodva valaki miatt. Ismerek egy lelkészt, aki úgy viselkedik, mint a fészkéből kidobott tojótyúk. Rohangál minden irányba, kotkodácsolva és panaszkodva – valaki mindig valami rosszat tesz neki. Ha neked is ilyen a lelkületed, akkor foglalkozz vele most. Ki kell raknod magadból. Jézus Krisztusnak vére megtisztít minden bűntől. Ne takargasd, és ne keress rá a Bibliádban valami görög szómagyarázatot, ami alá elrejtheted, hanem nevezd a megfelelő nevén, és Isten kegyelméből szabadulj meg tőle.

Aztán ott van hirtelen haragod. Ne nevezd méltatlankodásnak. Ne próbáld meg elkeresztelni valami más névre. Nevezd annak, ami. Mert vagy te szabadulsz meg robbanékonyságodtól, vagy az fog megfosztani téged örömödtől és fogja gátolni szellemi előrehaladásodat.

Tehát gyökerestől bánjunk el a bűnnel. Legyünk teljesen őszinték. Isten szereti az őszinte embereket.

  1. Soha ne ragaszkodj dolgokhoz

Ez alatt nem azt értem, hogy nem lehetnek a birtokunkban tárgyak. Arra gondolok, hogy szabaddá kell lennünk a birtoklás érzésétől. Ez a birtoklásérzés az, ami gátol bennünket. Minden kisbaba úgy születik, hogy keze ökölbe van szorítva, és számomra ez azt jelenti: „Ez az enyém!” Az egyik első szó, amit kimond, egy dühösen hangzó „enyém”. „Ez az enyém” nagyon könnyen megsebzi a szellemet. Ha meg tudsz szabadulni tőle úgy, hogy nem marad benned az az érzés, hogy birtokolsz bármit is, akkor nagy szabadságérzés és felszabadulás jön el életedbe.

Most ne gondold azt, hogy akkor el kell adnod mindenedet, és valami jótékonysági célra odaszánni. Nem, Isten megengedi, hogy legyen autód és vállalkozásod, praxisod és beosztásod, vagy bármi más, feltéve, ha megérted azt, hogy ez egyáltalán nem a tiéd, hanem az Övé, és mindaz, amit teszel, az Ő számára való munka. Akkor nyugodt lehetsz felőle, mert sohasem kell olyan dolog elvesztése miatt aggódnunk, ami valaki máshoz tartozik. Ha a tied, akkor mindig a markodat fogod figyelni, hogy még mindig ott van-e. Ha pedig Istené, akkor többé nem kell aggódnod miatta.

Hadd mutassak rá néhány dologra, amit ki kell engedned a kezedből és átadnod Istennek. Az egyik ilyen dolog a vagyontárgyak. Vannak az Úr drága gyermekei között olyanok, akik hátráltatva vannak, mert vasgolyót és láncot cipelnek a lábukon. Ha férfiről van szó, akkor ez egy nagy autó és egy szép ház. Ha nőről van szó, akkor ez a porcelánkészlete és antik bútorai, meg minden egyéb. Például, vegyük azt a porcelánvázát. Ott áll, és ha valaki véletlenül lelöki és eltöri, akkor szegény tulajdonosa valószínűleg öt évet veszít az életéből!

  1. Soha ne védd meg magad

Velünk született vágy, hogy megvédjük magunkat. És ha ragaszkodsz ahhoz, hogy megvédd magad, akkor Isten hagyni fogja, hogy megtedd. De ha önmagad megvédését Istennek adod át, akkor Ő fog megvédeni téged. Egyszer azt mondta Mózesnek, „Ellensége leszek a te ellenségeidnek, és szorongatom a te szorongatóidat” (2Móz. 23:22).

Hosszú idővel ezelőtt az Úr végigvezetett engem ezen a fejezeten (2Móz.23.) és nekem adta. Már 30 éve, hogy kimondhatatlan áldás forrásává lett az életem számára. Nem kell harcolnom. Az Úr harcol értem. És Ő ugyanezt meg fogja tenni érted is. Ő ellensége lesz ellenségednek és szorongatója szorongatódnak, és sohasem kell majd megvédened magadat.

Mit szoktunk megvédeni? Megvédjük a szolgálatunkat, és különösképpen megvédjük a hírnevünket. A hírneved az, akinek az emberek téged tartanak, és ha elterjed rólad egy hír, a nagy kísértés az, hogy kiderítsd, kitől ered. De tudod, egy hírnek a forrását kideríteni reménytelen vállalkozás. Teljesen reménytelen! Olyan, mint megpróbálni elkapni egy madarat, miután a tollpihéjét a pázsitodon találtad. Nem tudod elkapni. De ha teljesen átadod önmagad az Úrnak, Ő teljesen meg fog téged védeni és meg fogod látni, hogy senki sem fog neked ártani. „Egy ellened készült fegyver sem lesz jó szerencsés”, mondja, „és minden nyelvet, mely ellened perbe száll, kárhoztatsz” (Ézs. 54:17).

Henry Suso korának nagyszerű kereszténye volt. Egykor azt kereste, amit bizonyos keresztyének mondanak, hogy keresnek – hogy Istent jobban megismerjék. Fogalmazzunk így: azt keresed, hogy szellemedben olyan megtapasztalásod legyen, amely téged Isten mélyebb dolgaiba visz. Amint Henry Suso Istent kereste, az emberek elkezdtek róla rosszindulatú pletykákat terjeszteni, és ez annyira elszomorította őt, hogy keserű könnyeket ejtett és szívének nagy fájdalmat okozott. Aztán egy nap kinézett az ablakon, és meglátott egy kutyát, amint a gyepen egy lábtörlővel játszadozott. Felkapta, eldobta, utána szaladt, megint elkapta, és újra elhajította. Isten azt mondta Henry Susonak: „Ez a lábtörlő a te hírneved, és Én megengedem a bűn kutyáinak, hogy hírnevedet cafatokra tépjék, és össze-vissza dobálják, a te javadért. Ezekben a napokban a dolgok meg fognak változni.” És a dolgok valóban megváltoztak. Hamarosan azok az emberek, akik hírnevét megszaggatták, megszégyenültek, és Isten felemelte Susot és korának befolyásos emberévé tette. Himnuszai és írásai a mai napig nagy áldást jelentenek mindazok számára, akik éneklik és olvassák azokat.

  1. Ügyelj, mit mondasz másokról

Soha ne adj tovább semmit valaki másról, ami őt megbántaná. „A szeretet sok vétket elfedez” (1Péter 4:8). A pletykahordónak nincs helye Isten kegyeiben. Ha olyasmiről tudsz, ami akadályozná vagy megsértené Isten egyik gyermekének a hírnevét, örökre temesd el. Keress kertedben egy kis szögletet, és amikor arra jár valaki valami rosszindulatú hírt hozva, vidd ki oda, temesd el és mondd ezt: „Itt nyugszik egy pletyka az én testvéremről.” Istennek majd gondja lesz rá. „Amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek” (Máté 7:2).

Ha azt akarod, hogy Isten jóságos legyen hozzád, akkor neked is jóságosnak kell lenned az Ő gyermekei iránt. Azt mondod, „Ez akkor nem kegyelem.” A kegyelem juttat be téged Isten királyságába. Ez meg nem érdemelt kegyelem. De miután leültettek Atyád asztalához, Ő meg akarja tanítani neked, mi az asztali illemszabály. És addig nem kezdhetsz el enni, amíg nem teljesíted az asztali etikett szabályát. Mi ez?  Az asztali etikett azt jelenti, hogy nem pletykálkodsz arról a testvéredről, aki egy asztalnál ül veled – függetlenül attól, hogy milyen felekezetből, nemzetiségből vagy háttérből származik.

  1. Soha ne fogadj el dicsőséget

Isten féltékeny az Ő dicsőségére, és nem adja másnak az Ő dicsőségét. Még csak nem is osztozik senki mással az Ő dicsőségén. Azt gondolom, természetes dolog, ha az emberek azt remélik, talán keresztyén szolgálatuk majd esélyt ad nekik arra, hogy megmutathassák tehetségüket. Igen, az Urat akarják szolgálni. De azt is akarják, hogy mások is tudják, ők az Urat szolgálják. Hírnevet akarnak szerezni a szentek között. Ez egy nagyon veszélyes talaj – hírnevet keresni a szentek között. Már az is elég baj, ha valaki a világban akar hírnevet szerezni, de még rosszabb Isten népe előtt hírnevet keresni. Urunk feladta a hírnevét, nekünk is így kell tennünk.

Meister Eckhart egyszer arról prédikált, amikor Krisztus megtisztította a templomot. Azt mondta, „Semmi baj nem volt azzal, hogy azok az emberek ott árultak és vettek. Semmi baj nem volt azzal, hogy pénzt váltottak; szükség volt rá. A bűn abban volt, hogy mindezt haszonszerzésből tették. Jutalékot kaptak azért, hogy az Urat szolgálták.” Aztán a következőképpen alkalmazta: „Bárki, aki jutalékért szolgál, azért a kis dicsőségért, amit kaphat belőle, nem más, mint olyan kufár, akit ki kell űzni a templomból.”

Egyetértek vele. Ha az Urat szolgálod, mégis titokban, talán te magad sem tudva róla, azt reméled, hogy csak egy ötszázaléknyi jutalékot is kapj, akkor vigyázz! Ez megoltja benned Isten Szellemének erejét. El kell magadban határoznod, hogy soha nem fogadsz el semmilyen dicsőséget, hanem egyedül Isten kap meg minden dicsőséget.

 ~~~

A lehető legkönnyebb dolog így prédikálni. Viszont már sokkal nehezebb ezt a saját életünkben megvalósítani. Ne feledd, ez az öt fogadalom nem olyan, amit a Bibliád hátuljára felírhatsz, aztán el is felejthetsz. Saját véreddel kell ezeket felírnod. Véglegesnek, visszafordíthatatlannak kell ezeket tekintened. Ha az egész csak felszínes, az nem jó. Sok ígéretünk fakad felszínességből. Nem, nem. A szíved mélyéből kell fakadnia, szellemed legmélyéből.

Ezek a fogadalmak belehasítanak a régi emberi természetbe. Megmutatják, mit jelent a kereszt az életedben. Még soha senki sem tért vissza, aki a keresztjét vitte. Aki felvette keresztjét, az már mindennek búcsút intett. Bezárta íróasztalfiókját, és elbúcsúzott feleségétől és gyermekeitől. Nem fog visszajönni többé. A keresztet viselő ember soha sem tér vissza. Amikor megfogadod ezeket a dolgokat, ne feledd: a keresztet viszik az életedbe, éned életének velejébe vágnak, és nem marad hely a visszatérésre. És azt mondom, „Jaj azoknak, akik nem veszik komolyan!”

Amerikában – és talán máshol is – olyan sokan mondják ezt: „Próbáld ki Jézust, próbáld ki Istent!” Az ilyenek komolytalanok, kísérletezők, kóstolgatók. Olyanok, mint a kis nyúl, aki, ha a fél tucat lyukból az egyiket betömik, beiszkol a másikba! Nem! A kereszttől nincs menekvés. Nem „próbálhatod ki” Jézust. Ő nem azért van, hogy kísérletezgessünk vele. Krisztus nincs próba alatt. Te viszont igen. És én is. Ő nincs! Isten feltámasztotta Őt a halálból és örökre megszilárdította istenségét, elpecsételte Őt, és mint Úr Krisztust a jobbjára ültette. Engedj át Neki mindent, és meg fogod tapasztalni, hogy az életed elkezd majd növekedni, felemelkedni. Csodálatos módon kivirágzol.

Ha egy vagy azok közül, akikre Isten ráhelyezte kezét, hogy mélyebb, hatékonyabb, teljesebb élete legyen, akkor hajlandó lennél elmondani egy ilyen imát?

„Ó, Istenem, dicsőítsd meg Magadat az én költségemen.

Küldd el nekem a számlát – bármennyi is az, Uram, nem szabok árat.

Nem alkudozok, nem üzletelek. Dicsőítsd meg Magadat! Viselem a következményeket.”

Ez egy egyszerű, ugyanakkor mély, csodálatos és erőteljes imádság. Hiszem, ha el tudod mondani ezt az imát, akkor egy olyan rámpa lesz a számodra, ahonnan magasabb távlatokba és kékebb egekbe emelkedhetsz a Szellem dolgaiban.

forrás: http://www.neve-family.com/books/tozer/FiveVows.html

A fenti cikk, valamint más, hasonló cikkek PDF formátumban letölthetők itt is: Letöltések

4 thoughts on “Öt (újévi) fogadalom Tozertől

Hozzászólások

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s