Adventi várakozás

„Mi magunk is fohászkodunk magunkban, várván a fiúságot, a mi testünknek megváltását.” Róma 8:23.

Ez a fohászkodás (nyögés, sóhajtás) általános a szentek között: kisebb nagyobb mértékben mindannyian ezt érezzük. Nem az elégedetlenség vagy panasz sóhajtása ez: inkább a vágyakozás mintsem a bánat hangja. Miután megkaptuk a Szellem zálogát, azt kívánjuk, hogy teljes osztályrészünk a miénk legyen; azért fohászkodunk, hogy teljes lényünk, szellemünk, lelkünk és testünk megszabaduljon a bűneset utolsó maradványától is; kívánjuk levetni a romlandót, a gyengeséget és gyalázatot, és felöltözni romolhatatlanságba, halhatatlanságba, dicsőségbe, szellemi testbe, melyet Urunk Jézus fog adni az Ő népének. Vágyakozunk Isten fiainak a megjelenésére.

„Fohászkodunk”, de ez „magunkban”, belül történik. Nem a képmutató fohászkodása ez, aki így akarja elhitetni az emberekkel, hogy szent, mivel nyomorult. Sóhajtásaink szent sóhajtások, túlságosan szentek ahhoz, hogy erről másoknak beszéljünk. Egyedül Urunknak mondjuk el vágyakozásunkat. Aztán az apostol azt mondja, „várjuk”, amiből megtudhatjuk, hogy nem kedvetlennek kell lennünk, mint Jónás vagy Illés, amikor azt mondták, „Hadd halljak meg”; sem nem kell nyafognunk és siránkoznunk, hogy életünk véget érjen, mert bele fáradtunk a munkába; sem nem kívánunk elmenekülni a jelen szenvedéseiből addig, amíg Urunk akarata be nem telik. A megdicsőülésért kell fohászkodnunk, de azt türelemmel kell várnunk, tudva azt, hogy az a legjobb, amit az Úr jelöl ki a számunkra.

A várakozás készenlétet jelent. Az ajtónál kell állnunk és várnunk, hogy Szerelmesünk eljöjjön, és megnyissa az ajtót, hogy elvigyen minket Magához. Ez a „fohászkodás” egy próbatétel. Egy embert az alapján lehet megismerni, hogy mi után vágyakozik. Vannak emberek, akik a vagyon után sóvárognak – ők a Mammont imádják; mások folytonosan az élet nehézségei alatt nyögnek – ők egyszerűen csak türelmetlenek. De aki Isten után sóvárog, aki nem nyugszik addig, amíg Krisztushoz hasonlóvá nem lesz, az áldott ember. Segítsen Isten bennünket, hogy sóvárogva várjuk Urunk eljövetelét, és azt a feltámadást, amit Ő hoz el a számunkra.

(C. H. Spurgeon)

forrás: http://www.crosswalk.com/devotionals/morningandevening/morning-and-evening-12-or-4-pm-550694.html