Bátorítás imádságra

“Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni.” (Lukács 18:1)

Meg kell szabadulnunk attól a helytelen felfogástól, ami azt tartja, hogy Istenünk nagyon vonakodik válaszolni az imádságra. Kitartással imádkozni egyszerűen azt jelenti, hogy miután világosan felismertük Istennek a szükségét, tovább imádkozunk. Miért nem válaszol az Úr azonnal? Miért hosszabbodnak meg hallgatásának napjai? Ennek legalább két oka van: (a) Istennek az Ő népe részéről teljes odaszánásra van szüksége arra a dologra vonatkozóan, ami Őt érinti és mélyen érdekli; (b) néha az ilyen kitartó imádság egy bizonyos szükséghelyzet vagy körülmény miatt elengedhetetlen – az erődítmények miatt, amiket a Sátán épít, intenzívebb imádság szükségeltetik ahhoz, hogy azokat leromboljuk.

(forrás: W. Nee, The Lord My Portion, daily devotional, http://www.c-f-p.com)

“Mindig imádkozni kell, és meg nem restülni.” (Luk. 18:1). “És otthagyva őket, ismét elment és imádkozék harmadszor, ugyanazon beszéddel szólván.” (Máté 26:44). “Ezért háromszor könyörögtem az Úrnak, hogy távozzék el ez tőlem.” (2Kor. 12: 8).

Az imádságnak van egy olyan sajátságos titka, amiről szükséges tudnunk, ez pedig az, hogy háromszor imádkozzunk az Úrhoz. Ez a “háromszor” nincs csak három alkalomra korlátozva, hanem lehet sok alkalommal is. Egyszerűen azt a tényt jelenti, hogy mielőtt abbahagyjuk az imádságot, alaposan kell imádkoznunk, amíg Isten meg nem hallgat minket…. A háromszori imádság alapelve az, hogy egészen addig imádkozunk, amíg világossá nem válik számunkra, hogy mi Isten akarata, amíg meg nem kapjuk Isten válaszát. Az imaórán sohase gondolkodj úgy, hogy mivel egy dologért már imádkozott egy bizonyos testvér, akkor neked már nem kell azért imádkozni. Az imádságot teherrel kell felajánlanunk. Lehet, hogy ötször vagy akár tízszer is imádkoznunk kell. Ami fontos az, hogy addig szükséges imádkozni, amíg a teher el nem múlik rólunk.

“Szedd tömlődbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát?” (Zsolt. 56:9). 

“Láttam a te könnyhullatásidat.” (2Kir. 20:5) 

A könnyekkel teli imádság a legjobb módja annak, hogy Isten meghallgasson minket. Habár magukban a könnyekben nincs érdem, mégis kifejezik azt, ami a szíveden van; más szóval, valóban van a szívednek egy vágya….Bármilyen dolog, ami nem tudja megérinteni a te szívedet, hogy könnyekre fakadj, akkor nem tudják megérinteni Isten szívét sem.

Minden egyes alkalommal, amikor nehéz helyzettel kell szembenéznünk, ami szívfájdító, elszomorító és nem látunk kiutat, felemelhetjük fejünket, és ejthetünk néhány könnycseppet Isten előtt, mert Ő bizonyosan látja. De legyen világos előttünk, hogy a könnyek hiábavalók, ha azokat nem Isten előtt ejtjük. Az ember sírása egyszerűen saját bánatát és szomorúságát fejezi ki; önmagában nem fog semmilyen pozitív eredményt elérni. A könnyek viszont imádsággal együtt hatékonyak. Minden alkalommal, amikor bajodban sírsz, miért ne adnál hozzá imádságot? Imádságon keresztül elmondhatod Istennek bánatodat és szomorúságodat.

Isten feljegyzi könnyeidet minden egyes alkalommal. Tömlőjébe gyűjti őket, ami azt jelenti, emlékezni fog minden szenvedésedre. Hála legyen Istennek, könnyeink nem hullanak a porba; azokat Isten az Ő emlékezetének tömlőjében őrzi. Isten nem fog megfeledkezni rólad; könnyeinkre Ő mindig emlékezni fog.

A legvigasztalóbb az Úr előtt sírni, mert Ő odafigyel és meghallgat. Ha Isten előtt sírunk, bizonyosan a legjobb következményt arathatjuk majd.

(forrás: W. Nee, Powerful According to God, 2005, Christian Fellowship Publishers, New York)