Az Úr pohara

Jézus azt mondja, „EZ A POHÁR AZ ÚJ SZÖVETSÉG AZ ÉN VÉREMBEN.” Azt mondja, „Akik belépnek ebbe a Velem való szövetségbe, leteszem értük az életemet. Az ő érdekeikért fogok élni. És az Életemet fogom értük adni.” Ez a vér egy új szövetség. Egy szövetségben, azonban, két fél van. Elvileg, ami az egyikre vonatkozik, az a másikra is ugyanúgy vonatkozik. Jézus azt mondja: „Ez a záloga, hogy leteszem az életemet értetek.” Azt kérdi: „Leteszed-e te is az életedet Értem? Rálépsz-e ennek a szövetségnek a közös talajára? Amikor magadhoz veszed a poharat és iszod azt, akkor ugyanazt érted-e alatta, amit én, amikor kiontottam a véremet?” Természetesen, van különbség, mert Ő a mi bűneinkért halt meg; mi nem halhatunk meg a bűneinkért. Vére által engesztelést szerzett a világ bűneiért. Mi ezt sohasem tudjuk megtenni.

Ugyanakkor, ez a szövetség ugyanazt jelenti a számunkra. Azt jelenti, hogy beléptünk az Úrral való szövetségbe. Az Ő vérében egyekké tétettünk. Most már örökké csak Érte élünk. Ami Őt érdekli, az a mi legfőbb célunk. Érte élünk, érte halunk. Tudjátok, kedves barátaim, minden alkalommal, amikor magunkhoz vesszük a poharat, vajon ezt jelenti-e a számunkra? Ez az új szövetség poharának mélyebb jelentése. Az Ő oldaláról Ő odaszánta Magát értünk. Ha van bátorságunk venni a poharat, akkor azzal azt fejezzük ki, hogy odaszánjuk magunkat Őneki. Összekapcsolódtunk egy örökkévaló szövetségben az Ő vérében. Ahogyan részeseivé váltunk az Ő vérének, úgy tétettünk eggyé Ővele az életben. Bízom abban, hogy mindannyian emlékezni fogunk erre, amikor csak az Úr asztalához jövünk. Amikor egyenként vesszük a poharat, álljunk meg egy pillanatra, és kérdezzük meg magunktól: Mit jelent ez? Mit jelent ez a számomra? Mit jelent ez Jézus számára? Azt jelenti, hogy Ő és én az Élet szövetségében örökre egyek vagyunk.  Ahogyan az Ő élete értem volt, az én életem is Őérette van.

Emlékszem egy alkalomra, amikor pár évvel ezelőtt Indiában voltam. Összegyülekeztünk az Úr asztala körül, és az első sorban két fiatal indiai férfi ült. Nagyon megnyerő fiatalemberek voltak. Az Úr asztaláról beszéltem, és arról, hogy mit jelent részesülni a pohárban és a kenyérben – hogy ez egy teljes odaszánást igényel az Úr számára. Megkértem mindenkit, hogy nézzen újra szembe ezzel a ténnyel. Aztán meghajtottuk magunkat imádságban. Egy testvér fogta a poharat és egyenként adta a többieknek. Odaért az egyik fiatalemberhez. Figyeltem, ahogy a kezébe vette, egy pillanatra becsukta a szemét, csendesen várt, nyilvánvalóan komolyan gondolkodott, és aztán, mintha döntésre jutott volna, ajkaihoz emelte és ivott belőle. Aztán a mellette lévő fiatalember vette a kezébe a poharat. Láttam az arcát, ahogyan rettenetes tusakodáson ment keresztül, és komolyan gondolkodott a dolgon. Aztán végül megrázta a fejét, és tovább adta a poharat.

Meghozta döntését. Azt mondta, „Nem tudok belépni ebbe a szövetségbe. Nem tudom megengedni Jézusnak, hogy az egész életem az Övé legyen.” Őszinte volt Istennel szemben. Csodáltam azt a fiatalembert. Nagyon sajnáltam, hogy ezt tette, hogy úgy ment el arról az összejövetelről, mint aki nem engedte át az életét Jézusnak, mégis el kell mondanom, hogy csodáltam őt azért, hogy ilyen őszinte volt. Sokan csak veszik a poharat és isznak belőle. Csupán egy formaság. Ezt teszik a vallásos keresztyének. Ezt tesszük mi is, amikor az Úr asztalához jövünk. Sohasem állunk meg egy pillanatra, mielőtt innánk a pohárból, hogy újra megkérdezzük önmagunktól: Igazán Jézusé az egész életem? Olyan teljesen Őérte vagyok, ahogyan Ő érettem volt? Ráteszem-e ismét a kezemet a szövetségre és ezt mondom-e, „Életre, halálra, az örökkévalóságra, az Úré vagyok”? Ez az, amit ez jelent, kedves barátaim. Ezt érti az Úr alatta. És azt akarja, hogy mi is ezt értsük alatta. „Ez a pohár az új szövetség az én véremben.”

(forrás: T. A-Sparks, That They May All Be One, Fortieth meeting)