Járjatok az Úrban

Radu Gavrilut, 2025. 12. 12.

“Azért amint befogadtátok a Krisztus Jézust, az Urat, úgy járjatok Őbenne” (Kol 2,6)

[…] Az Úr az, aki munkálkodik, és mikor Ő elkezd munkálkodni az életünkben, az Ő munkája nagyon komoly. Az Úr belevisz bizonyos helyzetekbe, hogy meg tudjon valósítani valamit bennünk. „Járjatok az Úrban” – nem az Úrral.

Vajon tudjuk, mit jelent Benne járni és nem Vele, mintha Ő csupán mellettünk lenne? Az Úr Jézusról azt mondja az Ige, hogy mondták neki a testvérei: menj fel te is az ünnepre! Mit ülsz itt? Ha meg akarod mutatni magad a világnak, menj te is! De Ő azt mondta nekik: a ti számotokra mindig alkalmas az idő, én nem megyek. De tudjuk, hogy röviddel azután, hogy ezt mondta, Ő is elment. Nem volt ott kezdettől, de Ő is elment. De tudjátok, mit tett? Megkérdezte: Atyám, itt az ideje, hogy menjek? És valószínűleg az Atya azt mondta Neki: Várj, ez nem a Te időd. Tehát, olyan módon függjünk az Úrtól, hogy tudjunk várni, hogy féljünk megtenni bizonyos lépéseket. Tudjunk várni: Uram, mi a te akaratod? Mit akarsz Te? De tudni kell, hogy ha így akarsz tenni, ez nem lesz olyan egyszerű. Mert olyan helyzetekbe kerülsz, ahol te magadtól egy bizonyos módon akarod tenni, mindenáron úgy akarod tenni, másrészt viszont az Úr kezdi kimunkálni azt a félelmet benned, hogy ne úgy tedd, ahogy te akarod. És ez nem megy egyszeriből.

Tudjuk, hogyan volt Jákóbbal, mikor végül megtudta, hogy József él, és Jákób készült Egyiptomba menni. Amikor eljutott Beér-Sebába, megállt, és olyan erős volt benne ez a dolog Isten akaratával, Isten tervével kapcsolatban, hogy mindannak ellenére, amit hallott Józsefről, és az ő nagy vágya ellenére, hogy láthassa a halottnak hitt fiát, megállt, és várt. Nem akart lépéseket tenni, míg meg nem hallotta azt a hangot éjjel: „Ne félj alámenni Egyiptomba.” Ez nem úgy van, hogy: Uram, akarod, hogy menjünk, vagy nem akarod? Mi a Te akaratod? Mit mondasz Te? –  és közben én már készítem a csomagomat és indulok. Nem így van. Hogy kimunkálja valakiben ezt a gyengeséget, hogy ne próbálj önmagadtól lépéseket tenni – ezt jelenti Őbenne járni.

Elfogadtad Krisztust hittel? Nagyon jó! De Benne járni, ez egészen más. A kolossébelieket is nagyon foglalkoztatta ez, hogy megismerjék ezeket a dolgokat, de aztán Pál azt mondja nekik: Vigyázzatok! Benne kell járnotok, Benne kell lépéseket tennetek, nem mellette.

Mi a Te akaratod? Tényleg érdekel engem Isten akarata? Testvérek, nem tudom minek kellene történnie a kereszténységben, hogy ráébredjünk a valóságra.

Mondtam az egyik testvérnek: az életedben egy adott pillanatban lehetsz nagyon elfoglalt bizonyos dolgokkal, és nem mondom, hogy nem kell igyekezned megszabadulni azoktól, de az életkörülményeid ellenére tudj az Úr felé fordulni. És mondd ezt: Uram, úgy van, nehéz, de tarts meg Te, hogy ne vigyen el az ár, hogy maradjak melletted. Az Úr meghallgatja az imáinkat.

Az Úr azt mondja egyeseknek: „Ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket!” Nem hallom meg, mit mond az Úr. Az Úr szól: Vigyázz! Ne légy könnyelmű! Mondtam egy testvérnek: Tudod, hogy nem jöhetsz az Úrhoz, amikor te akarsz? Azt mondod: most elvégzem ezeket a dolgokat, és azután az Úr felé fordulok. Nem fogsz tudni, amikor te akarsz. Mert az Úr azt mondja: Ma, ha az Ő szavát hallod, ne keményítsd meg a szívedet. Vigyázz!

Bemenni [Kánaán földjére], és Krisztusnak és az Ő teljességének örvendezni, ez nem csak a dolgok kezdeti részétől függ, hanem attól, hogy egy folyamat által és helyzetek által tudd meglátni az Urat. Mikor egy nehéz helyzetben, egy problémás családban, egy problémás gyülekezetben vagy, és mindig problémákkal vagy körülvéve, mégis találj utat az Úr felé – ez rendkívüli dolog! Tudj az Úr felé fordulni és hinni Benne! Isten és az Ő terve legyen az életed középpontja! Ha határozottam az Úr felé fordulsz, akkor nagy dolgok történnek. […]