A szellemi edzettség célja

T.  Austin-Sparks

Nincs fejlődés, ha nem kapunk valami olyasmit, ami meghaladja a kapacitásunkat. Ez minden területen igaz. Ez azt jelenti, hogy az Úr folyamatosan olyan helyzetekbe hoz, amelyek meghaladják teherbírásunkat. Ha látásról van szó, és te nem látsz, mit fogsz tenni, amikor egyszerűen nem látod, mire gondol az Úr, mit akar az Úr, mit munkál az Úr? Feladod? Azt mondod: „Nem
látok” – és ezzel vége – és hazamész? Természetesen nem! Azért vagyunk ott, hogy az a képességünk fejlődjön és a kapacitásunk növekedjen. Nem bizonyítottuk már ezt sok sötét úton? Egyszerűen nem látunk és nem értünk, de legalább tanultunk valamit az Úr útjairól és gondolatairól. És minden más tekintetben is olyan helyzetekbe kerülünk, amelyek meghaladják teherbírásunkat. Ez megnyugtat téged? Ma túl nagy falat ez neked? Olyan helyzetben vagy, amellyel egyszerűen nem tudsz megbirkózni? A magyarázat a Zsidókhoz írt levél 12. fejezetében található.

“Minden fenyítés [fegyelmezés, nevelés, edzés] jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb…”

A kapacitásnak nagyon nagy ára van – ezt tapasztalom. Voltak emberek, akikben már nem reménykedtünk. Kíváncsiak voltunk, vajon valaha is fognak-e látni, vajon valaha is növekedni fognak-e egyáltalán. Úgy tűnt, hogy olyan sokáig pontosan ugyanazon a helyen és ugyanazon a szinten maradtak, hogy már nem reménykedtünk felőlük. Aztán az Úr nagyon mély helyre vitte őket, megtörte,
megrázta és megüresítette őket; és mielőtt kijöttek volna belőle, a dolgok belülről megváltoztak: új ismeretet kaptak az Úrról;
valami olyasmivel a birtokukban jöttek ki belőle, ami felől kétségeink voltak, vajon valaha is el fognak-e jutni oda. Most már van ott valami; most már megvan rá az esély, hogy valami többet fognak jelenteni. Látnak valamit.

Nem hiszem, hogy lenne más mód a kapacitás növelésére. A teherbírás drága dolog. Jobb, ha
szembenézünk vele: minden apró növekedés kínszenvedéssel jár. De van egy nagy “utána”. „Minden fenyítés [fegyelmezés, nevelés, edzés] jelenleg nem örömtelinek, hanem fájdalmasnak tűnik” (angolból) – és ne is számítsunk arra, hogy másképp legyen –, de utána, és talán bizonyos mértékben az “utána” már most itt van, nagyobb értékűek lehetünk az Úr számára, ahogy Ő járat minket az Ő iskolájába.

Forrás: https://www.austin-sparks.net/english/001972.html

A trónöröklés iskolájába járunk, és amikor arra készítenek fel egy királyt, hogy uralkodjon, az egy nagyon komoly és méltóságteljes képzés. Mi ebben az iskolában vagyunk, a trónért. Tehát minden nyomorúságunk, próbatételeink, szenvedésünk stb. által Isten azt akarja, hogy megtanuljuk, szellemben hogyan emelkedjünk fölé a helyzeteknek.

Gyakran így történik: az ellenség megtámad és szellemileg nagy nyomás alatt vagy, és elkezdesz az Úrhoz kiáltani: “Uram, segíts, szabadíts meg! Űzd el a gonoszt!” De úgy tűnik, az Úr nem hallja. De nem így jutsz át rajta. Hanem ha az Úr megvilágosította értelmed szemeit, akkor egy másik hozzáállást fogsz felvenni. Megérted, hogy az Úr azért nem szabadít ki a helyzetből, mert az Úr arra hív, hogy az Ő neve által uralkodj az ellenség fölött. Nem hogy Ő űzze el az ellenséget, hanem hogy te megállj, ellenállj, és miután minden el lett végezve, az eredeti jelentésben ez áll: “maradj győztes a csatamezőn”. Nem mintha a magad erejéből tudnád ezt tenni, hanem “legyetek erősek az Úrban és az Ő hatalmas erejében, hogy megállhassatok, ellenállhassatok, és mindent elvégezve, győztesek maradjatok a harcmezőn” (Efézus 6:10-13. angolból). El kell jutnunk ide.

A nagy, örök rendeltetésünkre kell kiképzést, felkészítést kapnunk. Minden megpróbáltatásunknak ez a célja. A nyomás, amit az Úr megenged, és amivel az ellenség le akar minket nyomni, az Úr arra használja, miután felvettük a megfelelő hozzáállást, hogy felfelé nyomjon bennünket. Minden újabb nyomásnak ez a lényege, hogy feljebb.

Az Úr nyissa meg a szemeinket!

Forrás: http://www.austin-sparks.net/english/books/005428.html