Imádság a bajban

E. M. Bounds, részlet The Essentials of Prayer c. könyvéből:

[…] És Pál az, aki olyan nyomorúságokról, beszél, melyek Isten népét érik ebben a világban, és könnyűnek tartja azokat a dicsőség súlyához képest, mely mindazokra vár, akik engedelmesek, türelmesek és hűségesek minden bajukban: “Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk” (2Kor 4,17). De ezek a jelenlegi nyomorúságok csak akkor szerezhetik meg ezt számunkra, ha imádságban együttműködünk Istennel. Mivel Isten az imádságon keresztül munkálkodik, csak ezen az eszközön keresztül tudja elérni számunkra a legmagasabb céljait. Az Ő Gondviselése az Ő imádkozó híveivel együtt működik a legnagyobb hatásfokkal. Ezek ismerik a bajok hasznát és kegyesen megtervezett voltukat. A bajok legnagyobb értéke azoké, akik a legmélyebben hajolnak meg a trón előtt.
Pál, amikor a nyomorúságban való türelemre buzdít, azt közvetlenül az imádsággal kapcsolja össze, mintha egyedül csak az imádság hozna bennünket olyan helyzetbe, ahol türelmesek lehetünk, amikor nyomorúság ér bennünket. “A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak.” Itt összekapcsolja a nyomorúságot és az imádságot, rámutatva szoros kapcsolatukra, valamint az imádság értékét a nyomorúságban való türelem kialakításában és fenntartásában.

Ugyanezt a célt szolgálják Péter szavai az első levelében, amikor erőteljesen imádkozik azokért a keresztényekért, akiknek ír; ezzel is mutatva, hogy a szenvedés és a kegyelem legmagasabb állapota szorosan összefügg, és azt sugallja, hogy szenvedésen keresztül kell eljutnunk a keresztény tapasztalat magasabb régióiba. […]