A világegyetem törvénye

Paul E. Billheimer, részlet Overcomers Through the Cross c. könyvéből (A bibliai idézetek az angol King James Bibiliából valók)

A világegyetem törvénye

A világegyetem törvénye az önfeláldozás; ez az alapja, amelyre épül. Ha nem az áldozat lenne a világegyetem legfőbb törvénye, akkor vajon Isten, aki a világmindenség legfőbb ura, ezen elv alapján járt volna el? A Golgotán keresztül Isten azt mondja nekünk: „Nemcsak Krisztus számára ez a világegyetem trónja, hanem mindenki számára ez az egyetlen út az erőhöz, a tekintélyhez és az uralkodáshoz.”

Sátán megkérdőjelezte ezt az elvet, és ő lett a vesztes. A mindennapi élet és gyakorlat minden körülményében Isten mindegyikünknek megadja a választás lehetőségét: vagy ezen elv alapján cselekszünk az örök uralkodásra való felkészülésünk során, vagy leszállunk a keresztről önmagunkat féltve, és ezáltal elveszítjük a koronát. Egyedül csak azoknak az embereknek van valódi hatalmuk a Sátán felett, akik úgy döntenek, hogy a kereszten maradnak, hagyva, hogy az megszabadítsa őket minden önérdektől, öncélúságtól és önérvényesítéstől.

Máté 27,39-42 „A mellettük elmenők káromolták őt, fejüket csóválva, és ezt mondták: Te, aki lerombolod a templomot, és három nap alatt felépíted, mentsd meg magad. Ha te vagy az Isten Fia, szállj le a keresztről. Hasonlóképpen a főpapok is gúnyolták őt az írástudókkal és vénekkel együtt, mondván: Másokat megmentett; magát nem tudja megmenteni. Ha ő Izrael királya, szálljon most le a keresztről, és majd hiszünk neki” (kiemelés tőlem).

Lukács 23,35 „És az emberek ott álltak és nézték. És a fejedelmek is velük együtt gúnyolódtak rajta, mondván: Másokat megmentett; mentse meg magát, ha ő Krisztus, az Istennek választottja.”

Sátán kereszt nélküli győzelmet kínált Krisztusnak

Urunk életének és szolgálatának különböző időszakaiban a Sátán könnyű utat kínált Krisztusnak az uralomhoz, vagy kereszt nélküli utat a hatalomhoz. De ahányszor csak elhangzottak ezek az ajánlatok, Krisztus elutasította őket. Jézus tudatosan választotta a keresztet. A kereszt elkerülését célzó kísértés és lehetőség mindig jelen volt élete során. De ő olyanná tette arcát, mint a kovakő, és végül maga idézte elő saját halálát.

Szolgálatának legelején Jézus ezzel az ajánlattal szembesült: „A világ országait és azok dicsőségét neked adom, ha leborulva imádsz engem.” A Sátán a halál nélküli hódítást, a kereszt nélküli koronát ajánlotta fel neki. Valójában a kísértés teljes ereje a szenvedés nélküli hatalom, a megaláztatás nélküli felmagasztalás lehetőségére irányult.

Ugyanez a választási lehetőség kínálkozott Jézus számára, amikor a görögök meglátogatták, és az egyik tanítványnak ezt mondták: „Látni szeretnénk Jézust.” Egyesek úgy vélik, hogy a görögök azt akarták kérni tőle, hogy menjen el az országukba, ahol biztonságban, a halál fenyegetésétől mentesen folytathatja munkáját. Jézus pedig erre a meghívásra így válaszolt: „Ha a búzaszem nem esik a földbe és nem hal meg, egyedül marad; de ha meghal, sok gyümölcsöt terem.” Krisztus tudta, hogy mielőtt a pogány világ számára is kiterjedhet élete, először meg kell halnia, és nem hagyta magát ettől eltéríteni.

Harmadszor is találkozott Jézus ezzel a kísértéssel. Szolgálatának vége felé, miközben útban voltak Jeruzsálembe, Jézus elmondta a tanítványoknak, hogy mi fog vele történni Jeruzsálemben: kigúnyolják, leköpik, elutasítják, és a főpapok és az írástudók keresztre feszítik. Péter hústesti gondolkodásmódja szerint ez tragédia lett volna, és az egész szolgálatának semmissé válását eredményezte volna, nem is beszélve Péter azon ambíciójának meghiúsulásáról, hogy hatalomra kerüljön egy világi királyságban. Ezért félrehívta Jézust, és elkezdte megdorgálni őt, és azt mondta, „Ez soha nem eshet meg veled.” Jézus ismét visszautasította a kísértést, és azt mondta Péternek: „Takarodj mögém, Sátán.”

A következő jelenetben Krisztus a keresztfán függ. Haláláról szóló próféciái beteljesülni készülnek. Ebben a félelmetes pillanatban mindaz, amit előre látott, teljes mértékben beigazolódik. Az óra, amelyért a világra jött, elérkezett — majdnem, de még nem egészen. Még egyszer, a keresztre feszítés gyötrelmében, a halál rettenetes kínjaiban, a gyötrő fájdalom utolsó pillanataiban a kísértés újra megjelenik: „Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről.”

Mondanunk sem kell, hogy Krisztusnak megvolt a hatalma, hogy ezt megtegye, ha úgy döntött volna, hogy él vele. „Vagy azt gondolod, hogy nem kérhetném most az én Atyámat, hogy adjon mellém több mint tizenkét légió angyalt? De mi módon teljesednének be akkor az írások, hogy így kell lennie?” (Mt 26,53-54). Ezt Péternek mondta a kertben. Lejöhetett volna a keresztről. És a kísértés abban az órában volt a leghúsbavágóbb, hogy megmentse magát és elkerülje a keresztet, amikor a Golgota keserű poharának legsűrűbb cseppjeit itta. Amikor szíve vadul vert és a láz dühöngött benne, amikor minden idege és izma fájdalommal volt tele, amikor az elhagyatottság érzése összeroppantotta, a gúny, hogy „Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről,” rettenetes erővel csapott le rá.

Vajon le fog szállni onnan? Válaszol majd a kihívásra, hogy megmentse önmagát? Végül elutasítja a keresztet? A világmindenség trónja a tét. Ha leszáll a keresztről, elveszíti a trónt. Mert, bármilyen furcsának tűnik is, itt győzetett le véglegesen a Sátán, itt tört meg teljesen ereje, és űzetett ki a hatalmának székhelyéről. Ahogy Dr. F. J. Huegel mondja: „A világ trónja egy kereszt. Krisztus a fáról uralkodik.” Mivel felment a keresztre, ma Krisztus a világmindenség ura, és ez az uralkodás egy napon nyilvánvalóvá fog válni, ahogyan a Jelenések könyve ezt világosan tanítja. Ne feledjük: ha neki ez volt az útja, számunkra sem létezik más út. Ha ezt gondoljuk, az sátáni megtévesztés.

“és fussuk türelemmel az előttünk álló versenyt, Jézusra tekintve, hitünk szerzőjére és befejezőjére, aki az előtte való örömért elviselte a keresztet, megvetve a gyalázatot, és az Isten trónjának jobbjára van ültetve.” Zsid 12,1-2.