Ha énbennem maradtok, kérjetek…

Részlet Norman Grubb: Rees Howells, a közbenjáró c. könyvéből

Egy este, amikor Rees Howells és barátai a faluból hazafelé tartottak, elhaladtak egy olyan asszonyokból álló csoport mellett, akik még soha nem jöttek el az összejövetelekre. A hangjukról meg lehetett állapítani, hogy ittak. A társaság egyik tagja felsóhajtott: “Hol van az erő, ami megváltoztatja ezeket az embereket?” Ez egy kihívás volt, Rees Howells pedig elfogadta. Ott és akkor a Szellem azt adta neki, hogy válassza ki ezeknek az asszonyoknak a főkolomposát, aki hírhedt alak és megrögzött iszákos volt, és karácsony napjáig imádkozza be őt a Királyságba!

Ez új helyzet volt! Sok részeges embert látott már megtérni, de az Úr a velük való személyes kapcsolatain keresztül munkálkodott; ebben az esetben azonban nem állt kapcsolatban az asszonnyal, és az Úr azt mondta neki, hogy ne is használjon személyes befolyást, hanem a Trónon keresztül érje el őt. Ez igazi erőpróba lesz. Vajon a Szent Szellem használhatja-e rajta keresztül az engesztelés erejét arra, hogy megtörje az ördög uralmát az asszony életében, és beteljesítse a Megváltó szavát a Máté 12,29-ben az erős ember megkötözéséről és javainak elrablásáról? Úgy látta, hogy ha az ördög legyőzöttségéről ezt a látható bizonyítékot megkapja, akkor a Szent Szellem szélesebb körben is alkalmazhatja a győzelmet rajta keresztül. Ehhez a Szellem a János 15,7-et adta neki: “Ha bennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, akkor kérjetek, amit akartok, és meglesz nektek.” Az egész azon fog múlni, hogy Benne marad-e.

Mivel ez a “Benne maradás” olyan központi helyet fog elfoglalni Rees jövőbeni közbenjáró szolgálatában, ezért fontos meglátnunk, hogy a Szent Szellem mit tanított neki erről. Ez a kulcsfontosságú igevers, a János 15,7 világossá teszi, hogy az ígéret korlátlan, de beteljesedése a Benne maradástól függ. Ezért beszélt mindig Howells úr arról, hogy a közbenjárás minden esetében meg kell őriznünk a “Benne maradás helyét”.

A Krisztusban maradás szentírási kulcsa az 1János 2,6-ban található: “Aki azt mondja, hogy Őbenne marad, az maga is úgy kell, hogy járjon, ahogyan Ő járt”. Más szóval, ez azt jelentette, hogy hajlandó arra, hogy a Szent Szellem rajta keresztül azt az életet élje, amelyet a Megváltó élt volna az ő helyében.

Howells úr úgy gyakorolta ezt a megmaradást, hogy a közbenjárás időtartama alatt minden nap meghatározott időt töltött Istenre várva. A Szent Szellem ilyenkor az Igén keresztül szólt hozzá, kinyilatkoztatva minden olyan mércét, amelynek meg kellett felelnie, különösen “a Királyság törvényeiben” – a hegyi beszédben. Bármilyen parancsot adott neki a Szellem, azt teljesítenie kellett, mert a megmaradás útja az Ő parancsolatainak megtartása (Jn 15,10). A Szellem a szívét is megvizsgálta, és fényt vetett mindennapi életére, feltárva minden olyan indítékot vagy cselekedetet, amelyet meg kellett vallania, és amitől a Vér által meg kellett tisztulnia.

A Szellem azonban nem annyira a külső hiányosságokkal foglalkozott, mint inkább azzal az önnön természetével, amelyből azok eredtek. Bármely vétket soha nem szabadott megismételni, hanem azon az adott ponton konkrét engedelmességre volt szükség, amíg radikális belső változás nem következett be. Megtisztult  “az igazságnak való engedelmességben a Szellem által” (1Pt 1,22). Nem tudott Isten jelenlétébe lépni, ha nem engedelmeskedett mindannak, amit az előző napon kapott.

A megmaradás szükségességét ugyanebben a 15. fejezetben látjuk: az élet a Szőlőtőben van. Mivel a vessző azáltal marad vele egy, ha a tőkén marad, így a tőke élete a vesszőn keresztül gyümölcsöt tud hozni. Más szóval, az erő Krisztusban van. Ahogy a közbenjáró egy marad Ővele, ha Őbenne marad, úgy az Ő ereje a közbenjárón keresztül munkálkodni tud, és el tudja végezni mindazt, amit el kell.

Ahogyan Howells úr napról napra ebben a megmaradásban élt, egyre inkább tudatában volt annak, hogy a Szellem harcba szállt az ellenséggel, és legyőzte őt, míg végül teljesen biztos volt a győzelemben. A Szellem ekkor közölte vele, hogy a közbenjárás befejeződött, a pozíciót elnyerte, ő pedig dicsérettel és hittel várta a látható szabadulást.

A megmaradásnak fokozatai és szakaszai vannak. Minél mélyebb az egység, annál inkább képes Krisztus feltámadt életének ereje működni a csatornán keresztül, és a szellemi tekintély új pozícióit elnyerni. Rees Howells megmaradása mindig az addig kapott világosságnak megfelelően történt. Ebben az értelemben, egy adott időszakban a megmaradás “tökéletesnek” nevezhető, és a győzelmet jogosan igényelhette, bár később még lesznek az életében további területek, amelyekben még inkább a Megváltóhoz kell hasonlóvá válnia.

A Benne maradás első hetében az Úr éjszakánként sok mindenről beszélt vele. “Elkezdett foglalkozni a természetemmel – mondta -, és olyan dolgokat mutatott meg, amikről álmomban sem gondoltam volna, hogy mélyen ott rejlenek az indítékaimban. Ez egy mindennapos meghalás volt. Újra és újra arra gondoltam: Vajon vissza lehetne vonulni?”

De az engedelmességgel együtt jött a megtisztulás, míg a második héten már azt mondta, “jobban hozzászoktam a helyzetemhez, és láttam, hogy a Szent Szellem megkötözi az ördögöt. Hamarosan felismertem, hogy nem hús és vér ellen harcolok, hanem ‘gonosz szellemek ellen a magasságban'”.

Az ezt követő hetek, amikor “mindenben azonnal engedelmeskedett a Szent Szellemnek”, a közösség csodálatos időszaka volt, míg a hatodik hét végére a Szellem azt mondta neki, hogy a megmaradás teljes volt, és a győzelem biztosítva van. “Most már úgy maradtam Őbenne, hogy nem voltam felszólítva a Benne maradásra, hanem már abban jártam, és az Úr azt mondta nekem, hogy most már számíthatok arra, hogy az asszony lépést fog tenni.”

Még aznap este, Rees nagyon megörült, amikor az asszonyt első ízben meglátta a szabadtéri összejövetelen, és azt mondta az ördögnek: “Most már tudom, hogy a Szent Szellem erősebb nálad; a Golgotán semmivé lettél”.

Rees nem tett semmilyen lépést annak érdekében, hogy az asszonyt bármilyen módon befolyásolja, és az asszony hamarosan elkezdett járni a házi alkalmakra. Sokan követték figyelemmel a fejleményeket, mivel hallottak az érte való imáról. Itt már a győzelmet megelőző dicsőítésről volt szó, és a karácsony előtti hetekben a Szent Szellem nem engedte, hogy tovább is imádkozzon érte. “Harcot jelentett az, hogy ne imádkozzunk” – mondta – “mivel az ellenfél ránk akarta erőltetni az ima szükségességét; de ez a kétségek imája lett volna”. Ez idő alatt nem volt a bűnbánatnak semmilyen külső jele az asszonyon.

Eljött a karácsony reggel, és ez volt az Igéje: “Menj fel és vedd birtokba!” “Lehetőségem volt megtapasztalni, hogy min ment keresztül például Mózes, amikor előre megmondott egy dolgot” – mondta. “Semmilyen kétség sem merült fel bennem aznap, és nagyon erős voltam! Egész nap dicsértem az Urat. Nem akartam megnézni a karácsonyi üdvözlőlapjaimat, sem az ajándékaimat, mert ez volt az én karácsonyi ajándékom!”

Amikor eljött az összejövetel ideje, ott volt az asszony, de sokan elhozták a gyerekeiket is, és emiatt elég nagy zaj volt: semmiképpen sem olyan légkör, mint amely az embert bűnbánatra késztetné. De az összejövetel kellős közepén “az asszony térdre borult, és Istenhez könyörgött kegyelemért. Felbecsülhetetlen értékű győzelem volt, és az asszony ma is áll az Úrban”.

Forrás: Norman Grubb, Rees Howells Intercessor, 1970. Lutterworth Press, London.

Ki volt Rees Howells? Rees Howells (1879-1950) egy walesi bányászfaluban született, már tizenkét évesen befejezte iskolai tanulmányait, majd bádogmalomban és szénbányában dolgozott, de talán leginkább a Wales-i Bibliaiskola alapítójaként ismerik. Olyan ember volt, akit Isten tanított; olyan ember, aki úgy ismerte meg a Bibliát, ahogyan a Szellem késztette, hogy azt megélje. Ennek az életrajznak minden egyes fejezete tele van drámával és világossággal, ahogy Rees Howells szembenézett a teljes önfeladás következményeivel, megtanulta szeretni a nem szeretetteket, megtalálta a kulcsot a győzedelmes imádsághoz, és egyre tovább haladt a hitben, amíg a világ eseményeit az ő imái befolyásolták.

“A közbenjáró útja a kereszt útja.”