A kereszt, az én és az összetöretés

T. Austin-Sparks

“Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen és nem magunktól való.” (2 Korintus 4:7)

Isten minden szándéka, és minden, amit Isten számunkra a kereszt túloldalán, a feltámadt és felmagasztalt Krisztussal egyesülve jelent, mindenképpen teljes összetöretést követel tőlünk; nemcsak az elképzeléseink és külső reményeink összetörését, hanem egy belső összetöretettséget is. “Azért van ez a kincsünk agyagedényekben, hogy az erő fölöttébb nagy volta Istentől legyen, és ne tőlünk” (angolból, 2Kor 4,7). Az “én” meg lett törve, és az összetört edény a mennyei örök teljességért van.

A kereszt a megtöretésünkhöz szükséges. Tudom, nem kellemes megjegyzés, de őszintén ki kell mondani. Ez az Úr szava hozzátok: ha nem tört meg benneteket a kereszt, ha nem mentetek át a valódi összetörtség tapasztalatán Isten keze alatt, akkor mindaz, ami az Úr szándéka bennetek és általatok, még mindig akadályozva van, lehetetlen lesz. Ha a kereszt egy dolgot jelent, akkor azt jelenti, hogy ez a dicsőséghez és a mennyei teljességhez vezető út. Ez a belső megtöretés útja.

Hadd fogalmazzak nagyon pontosan. Mert vannak a megtörtségnek különböző fajtái. Ismerem a csalódások, a meghiúsult remények és elvárások megtörtségét, de az a fajta megtörtség, amiről én beszélek, az az énnek, az én erejének – amely tartja magát, ellenáll, és nem adja meg magát-, a megtörtsége. Erről az összetöretésről beszélek.

Ezt az önerőt, legyen az intellektuális, mentális, érzelmi, vagy akarati, a természetes életnek ezt az erejét olyan valóságosan meg kell törni, mint ahogy Jákob csípőjének inát is meg kellett érinteni, és annak el kellett sorvadnia. Valami ilyesminek kell megtörténnie bennünk, amit aztán egész hátralévő életünkben hordozunk. Isten elvégzett valamit az énünkben, ezért megtört emberek vagyunk, ami az önállóságot, az önérvényesülést, az önbizalmat és az énnek minden egyéb formáját illeti. Ennek így kell lennie.

Forrás: T. Austin-Sparks from: The Testimony of the Christ – Chapter 9